bezár
 

színház

2015. 03. 05.
Csehov közelről és távolról
A HOPPart társulat Három névre
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mi a célja a független társulati működésnek? Előadás-e a színházi kísérlet? Miért vesszük elő újra és újra a klasszikusokat? Mit jelent régi fordításváltozattal dolgozni? Tegezzük-e Versinyint? Milyen messze van Csehov Moszkvája? Millió kérdés a HOPPart társulat Három nővér-előadása kapcsán.  

A HOPPart társulat előadásai között túlnyomó többségben voltak kortárs vagy ritkábban játszott darabok. A választás egyik fő szempontja az volt, hogy a szöveg zenés színház létrehozására teremtsen lehetőséget. Mivel a magyar színházi gondolkodás zenés színház alatt sokáig csak az operettet vagy a musicalt értette, nehezen volt elhelyezhető, pontosan mivel foglalkoznak az első Ascher-Novák osztályban végzett zenés színészek. Az osztály tagjai ezután sokáig együtt hoztak létre előadásokat (többek között a Korijolánuszt, az Urbi et Orbit vagy a Hungarit, ezzel kidolgozva olyan színházi formanyelvet, ami a prózai színháztól eltérően sokkal erősebben épít a zeneiségre illetve az emberi énekhangra, és ezzel némileg újradefiniálva a zenés színházi műfajt, változtatva annak megítélésén. Végül többen elszerződtek színházakhoz, néhányan viszont a független társulati létben reszkíroztak, bővülve újabb színészekkel, tovább kísérletezve ezzel a formanyelvvel.

Szkéné színház

A HOPPart az előadásait folyamatosan más-más rendezővel hozza létre, éppen azért, hogy megmutathassa a műfaj keretein belüli formagazdagságot, lehetőségeket: ne lehessen a társulat munkáját egyetlen irányzat nevével felcímkézni. Ebben az évadban a táruslat klasszikus darabokat mutat be. A döntést az vezérelte, hogy egy újabb címke alól kikerülhessenek; a független társulati működés ne legyen egyenlő a kortárs(iaskodással), alternatívsággal, illetve hogy hogy megmutathassák, hogy eszközgazdagságuk hogyan járulhat hozzá a klasszikus szövegek aktualizálásához.

Tehát a kísérletezés ugyanolyan meghatározó maradt. A Forgács Péter rendezésében létrehozott Három nővér azt keresgéli, hogyan viszonyulhatunk egy minden módosítás nélküli Csehov-szöveghez, mennyire került ez messze tőlünk, hogyan hozható közelebb. Tehát a kísérlet tárgya, hogy hogyan lehet a konvencionális formákon belül működni, összeilleszteni egy távolabbi és a saját magunk által létrehozott hagyományainkat. 

A szöveg a húzatlan Kosztolányi-féle fordítás. Szándékosan ezt a csodálatos, de mára  kicsit poros, kicsit nehézkes szöveget használja az előadás: fokozott koncentrációt vár a nézőtől nemcsak a szövegre való odafigyelés, de közel négyórás játékidő is. Annyi módosítás történt a példányban, hogy minden megszólítást tegező formára írtak át, ez a szöveg dinamikáját kissé göcsörtössé teszi, és főleg az orosz megszólítások sajátosságai miatt furcsának érezzük.

Fotó: Borovi DánielA produkció hossza azt eredményezi, hogy a Három nővérnek nem lesz hangsúlyos állítása, kiemelten jelentősebb szerepíve: az egész előadás csoportfénykép. Ebben a nagy tuttiban pedig a színészek lubickolni tudnak, különösen azért, mert a szereposztás túlzás nélkül telitalálat. Így játékuk nem mesteremberek farigcsálása, hanem értelmezett szövegmondás feleslegesen rámázolt színészkedés helyett. Az előadást végiglükteti egy könnyed játéköröm, ami annak köszönhető, hogy a színészekben megszületett folyamatokat rögzít. Ez viszont olyasmit is eredményez, hogy végül bekerül az előadásba néhány próbapoén, mint a kimondhatatlan orosz nevekkel való viccelődés, ami elüt a csehovi komédia árnyalatától

A MU Színházbeli előadás térmegoldása egyszerű, szimmetrikus: két ajtófélfát látunk rézsútosan, középen egy zongorával. A nézők kétoldalt helyezkednek el, így a szemben ülő közönséget is látjuk. Mivel a színészek szinte folyamatosan mozgásban vannak, nagy odafigyelést igényelnek, de gyakran vesznek bele a háttérként szolgáló közönségbe. A társulat terve, hogy az enyhébb idő beköszöntével az előadást áthelyezze az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum terébe. A klasszicista hangulatú épület természetes háttere sokat fog segíteni azon, hogy hangsúlyosabbá válhassanak az előadásban az akkor és most – a elmúlt, poros, távoli és az éppen jelenlévő közötti visztonyok.

Egy ennyire a színészekre koncentráló előadásban roppant nehéz meghatározni az anyag aktualitását, az előadás állítását, és szintén nehéz közös sorsok közös történetével azonosulni. A HOPPart Három nővére nem is akar ilyesmit a nyakába venni. Ennél jóval nagyobb vállalkozás az útkeresés és a színészi én kutatása. Egy független előadástól el is fogadható ez, és annak helyi értékén kezelendő, hogy nem egy elfogyasztandó terméket kapunk a színpadon, hanem a kísérletező, keresgélő munkába pillanthatunk be. Nagy megkönnyebbülés nem megszólalásukra unottan váró színészeket látni.

 

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
HOPPart Társulat

Fordító: Kosztolányi Dezső

 

Prozorov, Andrej Szergejevics: Friedenthal Zoltán

Natalja Ivanovna: Marjai Virág

Olga: Szilágyi Katalin

Mása: Kiss Diána Magdolna

Irina: Simkó Katalin

Kuligin, Fjodor Iljics: Herczeg Tamás

Versinyin, Alekszandr Ignatyevics: Chován Gábor

Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics: Barabás Richárd

Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics:  Némedi Árpád

Csebutikin, Ivan Romanics: Gados Béla

Fedotyik, Alekszej Petrovics: Keresztény Tamás

Rode, Vlagyimir Karlovics: Keresztény Tamás

Ferapont: Somody Kálmán

Anfisza: Tímár Éva

 

Díszlet: Füzér Anni

Jelmez: Füzér Anni

Zene: Kákonyi Árpád

Rendező munkatársa: Tóth-Gábor Anna

 

Rendező: Forgács Péter

 

Bemutató: MU Színház, 2015. február 6.

nyomtat

Szerzők

-- Nagy Mihály --


További írások a rovatból

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
színház

HöKöm Project: Wándör Wumen és Szupermen

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés