Most szerepelsz először vígjátékban.

Valóban, ez az első, de mindig is vágytam egy komikus szerepre. Amikor Éric és Olivier (Eric Toledano és Olivier Nakache) elmondták, hogy szerepet szánnak nekem a Sambában, kaptam az alkalmon. Őket nehéz lett volna visszautasítani. Imádtam az összes filmjüket, szóval el voltam ájulva.

Amikor bemutatták A múlt című filmet Asghar Farhadi rendezésében, egy interjúban azt mondtad, jókedélyű természet vagy, de a komorabb filmeket szereted.

Ez igaz. Mindig is a borúsabb filmek vonzottak, de közben másfajta regisztereket is ki akartam próbálni. Gyermekkoromtól kezdve mindenevő vagyok, ha filmekről van szó.

Mi volt a véleményed, amikor elolvastad a szkriptet?

Nem volt ismeretlen számomra Éric és Olivier stílusa, így tudtam, hogy egyes drámainak tűnő jelenetek komikusan lesznek megvalósítva. Úgy véltem, roppant erőteljes a történet, ami egyszerre realista és humoros, így a művészmozi és a közönségfilm metszetébe tartozik. A témaválasztásuknak és a megközelítésüknek volt egy bizonyos rizikófaktora is, ami engem viszont csak tovább vonzott a projekthez.

Mennyit tudtál az illegális bevándorlók életéről?

Sokukkal találkoztam, amikor Párizsba költöztem. Pokoli melóik voltak. Ez a film olyannak ábrázolja a világot, amilyen, nem színezi ki, nem szépíti meg a valóságot.

Te milyen munkákat végeztél?

Egy kicsit mindenből. Írtam ki DVD-ket, dolgoztam konyhán, de tiniként ablakot is mostam. Vödörrel és partvissal kerestem meg a zsebpénzemet. Szemetet nem válogattam, ahogy Omar teszi, de fémet igen. Ugyanolyan aljamunka mindkettő.

Tisztában voltál a bevándorlók problémáival?

Beszélgettem velük, főleg amikor felszolgálóként dolgoztam. Sokat lógtunk az étterem hátsó helységeiben, de akkoriban még nem igazán értem fel ésszel, hogy milyen súlyosak a problémáik. Emlékszem egy hatvanas fekete férfira. Évek óta dolgozott ott, és a tulajok állandóan túlóráztatták. Persze nem reklamálhatott, és semmilyen más jogot sem gyakorolhatott. Illegális bevándorló volt, a főnökei így azt csináltak vele, amit akartak.

Éric Toledano és Olivier Nakache azt nyilatkozták, hogy a te valós személyedre alapozták Wilson karakterét, aki algériai, de brazilnak adja ki magát.

Wilsonban és bennem sok a közös. A valóságban sokkal többet nevetek, mint amennyit a filmjeimben. Szeretem lazán venni a dolgokat. Valamivel kompenzálni kell, hogy milyen borús tud lenni az élet. Amikor elolvastam a szkriptet, rögtön láttam, hogy ez a karakter a tökéletes ellentéte annak, amit általában várnak tőlem, és közelebb is áll hozzám.

Máshogy festesz a Sambában, mint amit megszoktunk.

A rendezők arra kértek, hogy növesszem meg a hajam. Láttak már korábban hátrafésült hajjal, és mivel a karakterem brazilnak adja ki magát, azt akarták, hogy mediterrán megjelenésem legyen, amin viszont látszik, hogy nem igazi. El kellett sajátítanom egy brazil akcentust is. Először egy beszédtanárral dolgoztam az alakításomon, aki élt Brazíliában és jól ismerte a dallamát a nyelvnek. Aztán kértem, hogy keressenek nekem egy Franciaországban élő brazilt, aki erős akcentussal beszéli a franciát. Ötvöztem a két akcentust és küldtem hangfelvételeket a próbáimról a rendezőknek. Végül megtaláltuk az megfelelő egyensúlyt.

Van az a jelenet, amikor egy felhőkarcoló ablakait mossátok Omarral egy állványzatról, majd elkezdtek táncolni, énekelni és vetkőzni a benti irodában dolgozó nőknek...

A szamba nagyon bonyolult tánc – órákat kellett vennem – de az tette csak igazán nehézzé a jelenetet, hogy 25 ember előtt kellett csinálnom. El kellett lazulnom, nem törődni vele, hogy mennyire festek nevetségesen, és bedobni magam. De persze minden percét élveztem.

Még akciójelenetek is vannak a filmben, például az üldözés a háztetőkön.

Ilyesmit még sosem forgattam. Jean-Paul Belmondo fénykora jutott eszembe erről a jelenetről. Éric és Olivier ötvözik a szerzői és a közönségfilmet, és szerintem ezt a legnehezebb összehozni, de ők mindent beleadnak, és sikerül nekik.

Havervígjátékba illő duót alakítotok Omar Sy-jal?

Persze! A rendezők olyan duót akartak, ami egyszerre hiteles és börleszkes.

Milyen alkotótárs Omar Sy?

Ismertük egymást már korábbról és jól kijöttünk, de a forgatás alatt barátkoztunk össze igazán. Egy kicsit tartottam a komikus jelenetektől, de ő segített megnyugodnom. Omar jó természetű és nagylelkű ember. Érti a dolgát és becsületes. Engem megnyert magának.

Adott neked tanácsot?

“Ne gondold túl a dolgokat, hallgass Éricre és Olivier-re, lazulj el és tartsd a tempót!” Jobban hitt bennem, mint én saját magamban.

Jelent számodra problémát, ha mellékszerepet kell eljátszanod?

A legkevésbé sem. Emlékszem, Éric és Olivier félve mondták nekem, hogy “rád gondoltunk egy szereppel kapcsolatban, de nem főszerep, nyugodtan mondhatsz nemet”. Engem szkriptek, rendezők, karakterek vonzanak egy projekthez. Ha tetszik egy szerep, nem számít, hogy mekkora, az intenzitása a lényeg.

Toledano, Nakache és Sy már jó ideje dolgoznak együtt. Könnyű volt belépni a köreikbe?

Éric, Olivier és Omar a legkedvesebb emberek közé tartoznak, akikkel a filmszakmában és életem során megismerkedtem. Bármennyire is elcsépelt ez a kifejezés, szinte már családra lehet találni a személyükben, ami érzésem szerint nekem is sikerült. Bármelyik színész otthon érzi magát a forgatáson már akár az első napon. Egyedül attól kellett tartanom, hogy a vígjáték zsánerével számomra ismeretlen vizekre eveztem.

Hogyan boldogultál a zsánerrel?

Eleinte voltak kétségeim, hogy fog-e menni. Olyan volt, mint iskolába járni. Emlékszem, mondtam nekik: “Azt kértétek, hogy adjam önmagamat. Rendben, bízom bennetek, de valami konkrétabb instrukciót is adhatnátok”. Eleinte nehéz volt megfelelnem a saját elvárásaimnak, idővel viszont egyre inkább ráéreztem a szerepre, és elkezdtem élvezni a munkát. Lazítani kell és bízni az alkotótársakban. Láttam a Sambát az egyik legelső nyilvános mozivetítésén is, és teljesen új volt számomra, hogy a jelenetekre és az alakításokra azonnal és hallhatóan reagált a közönség, lévén vígjátékról van szó. Ami azt illeti, épp forgattam egy másik vígjátékot is, a címe Santa Claus Alexandre Coffre rendezésében.

Miben más két rendezővel dolgozni?

Teljesen máshogy gondolkodnak a filmkészítésről. Így aztán biztos vagyok benne, hogy előfordul olyan is, hogy nincsenek közös nevezőn, de ebből kifelé semmi nem látszik. Sokat figyeltem őket. Két külön entitás, de a filmezés kedvéért szinte már eggyé válnak. Arra születtek, hogy találkozzanak és filmeket készítsenek közösen. Képtelen vagyok elképzelni, hogy valaha is szólóban filmezzenek.

A korábbi filmjeikhez hasonlóan a Samba is egyszerre humoros és drámai. Lehetett érezni valami ebből a forgatáson?

Semmit, de csak amíg el nem készült a vágás. A film érzelmi hatása nagyon erős, annak ellenére, hogy semmit nem rágnak a szánkba. Nincs benne semmi erőltetett, nem próbálnak mindenáron megríkatni vagy megnevettetni minket. Nagyon finoman váltanak egyik hangulatról, atmoszféráról a másikra. A közönségre bízzák az érzelmi azonosulást, nem akarják folyton kontroll alatt tartani, manipulálni a nézőt.

A rendezők mintha olasz vígjátékokból merítettek volna ihletet. Hogy állsz a Commedia all'italiana műfajával?

Rengeteg filmet láttam, de az olasz vígjáték fénykorát nem ismerem. Kérték, hogy nézzek meg párat, és roppant erőteljesnek találtam őket. Azt is mondták, hogy a Sambát az angol társadalmi komédiák is inspirálták, főleg Ken Loach. Szerintem a francia rendezők közül egyedül ők köszönhetnek sokat mindkét műfajnak egyszerre.

Forrás: Vertigo Média

Fordította: Csiger Ádám

Samba
Színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték, 120 perc, 2014

Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache
Forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
Operatőr: Stéphane Fontaine
Zene: Ludovico Einaudi
Producer: Nicolas Duval-Adassovsky, Laurent Zeitoun
Vágó: Dorian Rigal-Ansous

Szereplők: Omar Sy (Samba Cissé), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Walid dit Wilson), Youngar Fall (Lamouna), Isaka Sawadogo (Jonas Karanoto), Izia Higelin (Manu)

Bemutató dátuma: 2015. március 19.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

12 éven aluliaknak nem ajánlott!