Elegáns színházi tett Bodó Viktortól éppen a Koldusoperát színpadra állítani röviddel azután, hogy saját társulata arra kényszerül, hogy az állami támogatásoknak kiszámíthatatlansága miatt a továbbiakban beszüntesse működését. A revizor 2014-es bemutatója után ez a második fejezete a Szputnyik Vígszínházzal való, függetlenek és kőszínházak között ritkán látott, szoros és termékeny koprodukciónak. (A Szputnyik 2011-ben a Katona József Színházzal is hozott létre közös produkciót, az Anamnesist). Ezzel a társulat vezeti az ilyen típusú együttműködések számát. A teljesség kedvéért álljon itt a Nemzeti Színház és a Krétakör A jég című közös produkciója illetve az Örkény Színház és a HOPPart Merlin, avagy Isten, Haza, Család című előadása.)

A különleges együttműködés során létrejött előadások szükségszerűen reflektálnak önmagukra. Ebben a darabváltozatában Mr. Peacock (Hegedűs D. Géza) olyan üzletet működtet, amely tehetséges hajléktalanokat dolgoztat, hogy különböző számokat előadva kis alamizsnát (és némi jutalékot) koldulhassanak össze. Persze nem csupán tehetségekről van szó, Mr. Peacock a rémségek cirkuszának társulatát állítja össze testi fogyatékosokból: furcsa emberekből, csodabogarakból.

Ebből az önreflexióból nem hiányozhat az sem, hogy a díszlet kísértetiesen hasonlít A revizor még futó rendezésének díszletére, legalábbis a középen elhelyezett szocreál uszodaajtó pontosan egyezik, sőt meg is ismétlődik abból az előadásból a kézen fogva kitáncolás gegje. Számos ilyen rímet hallhatunk meg a két előadás között: A revizorban a színészek kimondták, hogy „úgy kell állniuk a színpadon, mint egy fasza Gogol-rendezésben”, most ugyanez hangzik el Brecht-darabbal.

A színészeknek instruálniuk kell egymást már a darab legelején: Hegedűs D. Géza megmondja Börcsök Enikőnek, hogy egyiküknek a színpad egyik, másikuknak a másik szélén állva kell elénekelniük a duettet. Mivel a közel háromórás előadásban majdnem az összes songot ebben a térformában van szerencsénk meghallgatni, érdemesebb volna ezt a poént nem túl korán elsütni. Úgy talán kevéssé, de mentesülhetnénk attól az érzéstől, hogy a színpad hatalmas tere folyamatosan üres és lecsupaszított, ami jelentéses lehet, de keveset tesz hozzá az előadás állításának pontosításához. Az ürességet általában ad hoc eszközök, mint a kartonpapírból rojtosan kivágott, egymást kergető és megevő kis- és nagyhalak táncoltatása tölti ki, vagy számtalanszor jelenik meg a színpadon játszóként a színház technikai gárdája. Mindez jól illeszkedik Bodó állításába: Mi csak színházat csinálunk (abból, amink van), ti viszont tényleg ilyenek vagytok. Nevetségesek. A revizorban Hegedűs D. Géza a közönséghez intézett zárókiszólása, („Magatokon röhögtök”) után itt már a darab elején elhangzik valami nagyon hasonló (nyílt tapsot is kap). Nincs spórolás a direkt eszközökkel: folyamatosan felmennek a nézőtéri fények, a színészek kijárkálnak a nézőtérre és a páholyokba, csak hogy tudjuk, itt bizony rólunk van szó.

Ettől a társadalmi reflexió szintén aktuálpolitikai lesz. Nem véletlenszerű, hogy a bemutató időpontja március 14-ére esett. Ha nem tetszik, amit a másik mond, nyugodtan el lehet hallgattatni egy szájába tömött naranccsal. A nemzeti ünnepen beiktatott új miniszterelnök pedig nemcsak amnesztiát ad a pitiáner Bicska Maxinak, de még ki is tüntetni egy hatalmas kartonpapír-csekkel.

Megkomponált, pontos előadást látunk, ami ugyanakkor sokkal kevésbé invenciózus és bátor, mint a rendező korábbi produkciói. A szegénységben mindenki megalkuszik, ez mégsem szüli meg azt a nyegle, kamaszos dühöt, amit Bodó Viktor előadásiban szeretünk.

Bertolt Brecht, Kurt Weill: Koldusopera

A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadása

Bicska Maxi: Mészáros Máté
Peacock: Hegedűs D. Géza
Peacockné: Börcsök Enikő
Polly: Pető Kata
Kocsma Jenny: Járó Zsuzsanna
Lucy: Réti Adrienn
Tigris Brown: Hajduk Károly
Smith felügyelő, kikiáltó: Jankovics Péter
Kurvák: Majsai-Nyilas Tünde, Kopek Janka, Rainer - Micsinyei Nóra, Kurta Niké, Gonda Kata
Gengszterek, rendőrök, matrózok, hamis tanúk, koldusok, kurvák: Lajos András, Karácsonyi Zoltán, Géczi Zoltán, Molnár Áron, Király Dániel, Szabó Zoltán, Kárpáti Pál 

Díszlet: Balázs Juli 
Jelmez: Kiss Julcsi 
Szcenika: Krisztiáni István 
Zenei vezető: Dinyés Dániel 
Koreográfus: Duda Éva 
Dramaturg: Róbert Júlia, Veres Anna 
Fény: Bányai Tamás 
Hang: Keresztes Gábor 
Videó: Juhász András 
Rendező munkatársa: Pintér Beáta

A magyar szöveget Eörsi István fordításának felhasználásával készítette Bodó Viktor, Róbert Júlia és Veress Anna.

Rendező: Bodó Viktor 

Bemutató: 2015. március 14.

Vígszínház

Fotó: Dömölky Dániel