A Színház- és Filmművészeti Egyetem (2000 előtt: Főiskola) a magyar filmművészet nagy múltra visszatekintő intézménye, mondhatni bölcsője. Az SZFE 1865 óta ad otthont a színművészek (színészek, színházi rendezők) képzésének, 1948-tól pedig a filmszakma ifjú titánjai sajátíthatják el a rendezés, az operatőri vagy hangmérnöki munka, a vágás, és egyre több további szakterület fortélyait (a filmrendező szakot egyébként Radványi Géza, a Valahol Európában klasszikusának rendezője indította 1949-ben). Ez az intézmény formálta Jancsó Miklós művészetét, az SZFE-ről indult a hatvanas évek magyar filmjének megújulása, az újhullám (a Máriássy-osztály növendékei, mint Szabó István, Huszárik Zoltán, Gábor Pál vagy Kézdi-Kovács Zsolt), innen került ki számos kiváló, nemzetközi hírnevet szerzett operatőrünk (Zsigmond Vilmos, Kovács László, Sára Sándor), s bár nem itt kezdte, hanem a tévében, de a Filmművészeti Főiskolán végzett Gothár Péter, a Megáll az idő és az Idő van rendezője, illetve itt tanulta a szakmát az Én XX. századom és a Woyzeck operatőre, Máthé Tibor is. Ők ketten – Gothár és Máthé – indították el 2013-ban az első filmrendezői és operatőri mesterképzést a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Az SZFE leghíresebb osztályai kétségtelenül a hatvanas évek újhullámát indító Máriássy-osztály és a 2000-es évek magyar filmjét felfuttató két Simó-osztály (Hajdu Szabolcs, Török Ferenc, Pálfi György, Kocsis Ágnes, Gigor Attila, Faur Anna), melyek nemzetközi szinten elismert, formateremtő alkotókat adtak a magyar filmművészetnek. Mint arra számos példát láthattunk, nem feltétlenül kell intézményes keretek közt tanulni a filmkészítés csínját-bínját, „függetlenként" is lehetséges érvényesülni. Fliegauf Bencét például nem vették fel az egyetemre, ám nevét mégis az első Simó-osztállyal együtt emlegetik, s mára Európa-szerte elismert rendezővé vált.

Benkó Tamás, Trill Zsolt

Ideál, werk

Persze az Színház- és Filmművészeti Egyetemre bekerülni nem is azért kell, hogy valaki megtanuljon filmet készíteni. A művészetet nem lehet tanulni. A művész születik. Tehetsége adottság, amit lehet és kell is csiszolni. Ám, ahogy mondani szokás, a technikai vagy esztétikai tudás csak 20% a filmkészítésből. A film alapvetően ipar, gazdasági termék, legyen bár szó tömegfilmről vagy szerzői filmekről. Mindkettőnek piaca van, mindkét filmtípust csapat hozza létre, s mindkettőhöz természetesen pénz kell. Így a filmszakma 80%-ban gazdasági fortélyokról, kommunikációs képességekről, illetve szakmai kapcsolatokról szól. Akik tehát az SZFE sokfordulós, komoly felvételi vizsgájára vállalkoznak, elsősorban azt a kiváltságot nyerik meg maguknak, hogy olyan nevekkel találkozhatnak, az iskola olyan szakemberekkel hozza össze a hallgatókat, olyan eseményeken vehetnek részt, melyek révén mintegy „bevarródnak” a magyar (és nemzetközi) mozgóképkultúrába. Persze lehet filmkészítést tanulni máshol is. Például az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Filmtudomány mesterképzés keretén belül speciális gyakorlati szakirányon kifejezetten ezzel foglalkoznak a hallgatók, illetve szintén az ELTE ad teret a Budapest Film Academy csapatának és diákjainak. Ám a legbiztosabb pozíciót még mindig az SZFE jelenti, ez az intézmény a hagyományos út a filmszakmába.

A 2006-os oktatási reform, azaz az alapszakos (BA) és mesterszakos (MA) megosztás a Színház- és Filmművészeti Egyetemet sem kerülte el. Régebben például a filmrendezői szak 10 féléves, azaz 5 éves, osztatlan képzés volt, míg a bolognai rendszer bevezetése után három éves úgynevezett Mozgókép alapszakon belül Film- és televízió rendező szakirányon sajátíthatják el a hallgatók a rendezés alapjait. S mint sok más egyetem, úgy az SZFE is megpróbálta, megpróbálja racionalizálni, rugalmasabbá, átjárhatóbbá tenni az oktatást. Így indulnak olyan programok, mint a 2011-es 6x6 Szász János és Janisch Attila osztályvezetők közreműködésében, melynek lényege, hogy a rendezők, operatőrök, filmíró-dramaturgok, vágók, hangmesterek és gyártásvezető-producerek szakokra bontva, de a gyakorlatban együtt, összehangolt tanrendű évfolyamon tanulnak, és stábokban dolgoznak. E képzési rendszer alkotói műhelyek létrejöttét ösztönzi, és a diploma utáni esetleges további együttműködéseket bátorítja, sokkal életszerűbbé, gyakorlatiasabbá téve így a képzést. Ez a kísérleti évfolyam mostanra érkezett meg a finisbe, idén januárban a szakma, március 20-án pedig a nagyközönség is láthatta az alapképzésben résztvevők rövidfilmjeit az SZFE Kicks! rendezvény keretében, a Toldi Moziban (SZFE KICKS: Így indulnak ők, Dombai Dóra írása).

A stáb

Te következel, werk

Gothár Péter és Máthé Tibor osztálya is hasonló kísérletnek tekinthető. A 2013-ban indult filmrendező és operatőri mesterképzés 8 rendező és 8 operatőr munkáját hivatott összehangolni, illetve alapszakon szerzett ismereteiket bővíteni. Együttműködésük pedig nemcsak az osztályra korlátozódott, közel 100 mozgóképes gyakorlatot végeztek a színművész hallgatók bevonásával. A kétéves mesterképzés pedig a 2014/2015-ös tavaszi félévvel a végéhez érkezett, az osztály tagjai idén fognak diplomázni, idén kell elkészíteniük mestermunkájukat (20-50 perces kisfilmjüket). A Gothár-Máthé osztály első nyilvános bemutatkozása pedig rövidfilmek formájában történt, a Francia Intézet vetítőtermében, 2015. március 25-én este. A filmek május 22-én este kerülnek a szélesebb közönség elé az Aurórában.

Miként a Máriássy-osztályon vagy a Simó-növendékeken is érződött osztályfőnökük hatása, sőt, első (rövid)filmjeiken Máriássy Félix, illetve Simó Sándor stílusjegyei, tematikái, úgy a Gothár-Máthé osztály fiatal alkotóinak műveiben is jelen vannak mestereik. Gothár Pétert sokan a Megáll az idő kultikus hatvanas évek-filmje rendezőjeként ismerik, a szakirodalom pedig a groteszk iróniával és a „homo kadarikusz” fogalmával azonosítja a rendezőt. A Megáll az idő, az Idő van vagy a Melodráma is csípős gúnnyal, fekete humorral dolgozzák fel a Kádár-rendszer puhadiktatúrájának, illetve a posztszocialista Magyarország kisemberének tragikomikumát. Vagyis Gothár műveiben kettősség uralkodik: nagyon komoly témákkal foglalkozik, ám filmjeit átjárja a humor. Azaz nevetünk az Ajándék ez a napon vagy a Megáll az időn, de a nagy hahotába berobban valami, ami miatt arcunkra fagy a mosoly. Igen, szánalmasan vicces a hetvenes évek lakásproblémája, hogy a másik szobából egy idegen les vissza ránk (Ajándék ez a nap), vagy, hogy egy kamasz berúgik a hatvanas évek szocialista közértjeiben fehér hollónak számító Coca-Colától (Megáll az idő). De, ha a néző belegondol ezekbe a jelenetekbe, akkor szájíze nagyon is keserű lesz. Hiszen eszébe jut a kilátástalanság, a privátszféra megszűnése vagy Magyarország máig behozhatatlan lemaradása a Nyugattól.

Egyedi művekről van szó, mégis két, Gothár Péterre nagyon jellemző dolog köti össze mesterszakosainak filmjeit. Az egyik a humor. Nagy Zoltán kíméletlen, szikár drámáját, az Átváltozást leszámítva mindegyik rövidfilm valamilyen vicces, groteszk geggel dolgozik, sőt, kifejezetten poénos csavarra építi fel történetét. Ilyen például Táborosi András Mankó című filmje, melyben a Széchenyi Gyógyfürdőben kúszik végig a fiatal, béna főhős, és dobálja maga előtt mankóját. Ügyetlenül bemászik az úszómedencébe, a néző izgul, hogy vajon megfullad-e a szerencsétlen fiú. Láthatóan túléli, minthogy az üres, már leeresztett medencéből próbál kievickélni a következő jelenetben. Aztán ugyanazzal a durvasággal dobja be mankóját az öltözőbe, amivel megérkezett a fürdőbe. Átöltözik, vár, majd elindul hazafelé, és… Mikor a kijárathoz ér, csoda történik. Hasonló poénra épül Mayer Bernadette Kupidója, és a rendezőnő másik alkotása, az Őméltóságáék üdülnek című tévéjáték groteszk csattanóra hegyezi ki történetét.

Keve, werk

A másik Gothár-örökség, ami mindegyik műben jelen van, az a párkapcsolatok és családi kapcsolatok problémája. Gothárnál a férfi-nő viszony általában vakvágányra fut (Ajándék ez a nap, Megáll az idő), a család pedig mint a kádárizmus továbbörökítője, tönkreteszi az egyént, legyen szó szülőről vagy gyermekről (Idő van). Azaz diszfunkcionális emberi viszonyok jelennek meg Gothár Péter filmjeiben. A már említet Átváltozás az egyik legkomorabb és legdirektebb rövidfilm ebből a szempontból. A történet egy cirkuszcsaládról szól, akik a természetben, vademberként élnek és gyakorolnak egész nap. A családi bizniszben már a két ikertestvér fiú is részt vesz, akiket hasonlóságuk ellenére teljesítménycentrikus apjuk mégis megkülönböztet, egyikőjüket jobban szereti a másiknál. Így tragédiába torkolló rivalizálás folyik a két fiú között. Persze mindezt Nagy Zoltán takaréklángon működteti, és az érzelmek csak a történet végére törnek ki. Az Átváltozás végig csak sejtet, csak a felszín alatt megbúvó lelki vívódások nyomait mutatja meg. A kilúgozott, fakó, szürkés árnyalatú képi világ mindezt a nyomasztó, feszültséggel teli családi létet remekül leképezi vizuálisan, Gulyás Nándor operatőr munkáját dicséri. Nagy ígéretes rendezőnek tűnik (jóllehet, filmjének vannak nyilvánvaló hibái, mint a kissé döcögős színészi játék és párbeszédek), reméljük, láthatunk tőle majd nagyjátékfilmet is.

Hasonlóan diszfunkcionális, már jellegzetesen gothári családot mutat be a Kamaszkor vége I. Szilágyi Fanni rendezésében. Az első részt nézve hiányérzetünk lehet, minthogy igazából egy nagy feszültséggel teli geg, groteszk életkép az egész, semmi több. Tipikus pesti lakásban költi el vasárnapi ebédjét a család. A tahó, ápolatlan külsejű apuka szó szerint zabál, miközben a tévében Shakira a Forevert énekli és férfiszemnek oly’ csalogató hátsóját riszálja. A családfő legelteti is rajta tekintetét, miközben lányai (akik, mint a Kamaszkor vége II-ből kiderül, kétpetéjű ikrek) unottan rakosgatnak ki betűket a paradicsomleves tésztájából. Később megérkezik a vörös-molett anyuka, aki az apukával egyetemben cseszegetni kezdi a lányokat disznó poénokkal. Ez a szituáció abszolút nem a családi idillről szól, kemény uralmi struktúrák rajzolódnak ki. Már-már modellé alakul a kis hétvégi panelkomédia, mely a kamaszok, fiatalok rossz közérzetét képezi le. A Kamaszkor vége – utal a cím arra, hogy a családi posványban a két lány ízelítőt kap az élet hánytató leveséből. (Az egyik testvér egyébként ki is megy hányni a játékidő alatt.) Persze Szilágyi Fanni filmje vicces, viszont a hányási jelenet alatt, vagy akár a buta, Shakirát bámuló, disznó módra zabáló apukát elnézve ugyanúgy arcunkra fagyhat a mosoly, mint az Idő van neurózisának láttán. Mert a tipikus miliőről, a tipikus szereplőkről eszünkbe juthat: ezek vagyunk mi, magyarok.

Nagy Zoltán, Vén Áron

Átváltozás, werk

Hasonlóan frappáns, gördülékeny és groteszk módon közelített Dudás Balázs Te következel című alkotása a család válságához, illetve a kamaszok kallódásához. A főszereplő itt is egy fiú testvérpár, illetve annak idősebb tagja. A gyerekek részeges apjukkal élnek egy koszos, rendetlen lakásban, ahová a „derék szülő” előszeretettel visz prostituáltakat, szeretőket, és nem átall fiai előtt közösülni velük. Az idősebb, szexuális érése hajnalán levő srác talán emiatt is kívánja meg a szexet, és kapóra jön neki a szomszédban lakó vak nő. Akiről azt gondolja, könnyen megkaphatja. A fiú bátortalanul támadásba is lendül, ám egy nap azzal szembesül, hogy kitartó munkája kárba veszett, mert a negyvenes nő mellett alkoholgőzt szuszogó édesapja horkol békésen. Várjuk, hogy történjen valami tragédia, vagy kipattanjon valamilyen konfliktus apa és fia között, minthogy van egy-két jelenet, melyben azért felforr a levegő, de szerencsére Dudás nem üti le ezt a labdát, nem megy el a melodráma irányába. Tökéletesen egyensúlyoz a groteszk irónia és a dráma között, jól keveri a hangnemeket. Fájdalmas gyereksors ez, hogy a fiúkat elhanyagolják, úgy bánnak velük, mint egy tárggyal (az apuka hazaérve a tévé előtt ülő kisebbik fiút egyszerűen arrébb löki), ám ezek a kamaszok nem dickensi szerencsétlenek, hanem talpraesett gyerekek, akik igazából fel sem fogják, miben léteznek. A fekete humor forrása is részben ez, hogy a nagyobbik fiúnak nem sok életcélja van a szexen kívül, amit egyre inkább szeretne megtapasztalni. Gondolja, egy vak nőt átverhet, ám, mint ahogy az az úszási jelenetből is kiderül, ez koránt sem lesz ilyen egyszerű. Főleg, hogy főhősünk nem tud úszni, vak kiszemeltje tanítja meg. Tehát a Te következelben egyszerre jelenik meg a fiatalság reflektálatlan szürke élete és a diszfunkcionális család problémái, finom, visszafogott poénokon keresztül.

Párkapcsolati problémákról szól a Kamaszkor vége II. része és Benkó Tamás Ideál című filmje is. A Kamaszkor végében megismert lányok a második rövidfilmben egy tóparton henyélnek, és egy sunyi fiú környékezi meg őket. Az ikerpár molettebb tagja gyanakvó, míg a naivabb testvért lenyűgözi a srác, el is csábul. Kénytelen tehát 8 perccel idősebb nővére is vele tartani, mikor húga a ravasz fiú után megy. Bárgyú dalokat énekelgetnek, nézik a lemenő Nap aranyhídját a tavon, s „hódolójuk” kisvártatva meztelen fürdőzésre invitálja őket. Rámenős, gyors, frappáns akar lenni, melynek a lelkes, szexuális vágytól fűtött fiatalabb lány be is dől, és feltétel nélkül követi. Még talán ki is alakulhatna valami köztük, azonban a srác egészen egyszerű (egyszeri) dolgot szeretne, a két testvér bevonásával, együttes közreműködésével. Szilágyi Fanni második filmje is groteszk, azaz nevetünk az ügyetlen udvarláson, a ravasz mesterkedésen, a lányok reakcióin, ám mégis eszünkbe jut a perverz, tárgyiasító szexuális vágy egészséges emberi kapcsolatokat romboló mivolta. (Egyébként a Kamaszkor vége I. és II. részéből időközben egy film lett: a Friss Hús fesztiválon bemutatott 13 perces verzióban.)

Kamaszkor vége

Az Ideál is a férfi és a nő inkompatibilitását mutatja be. Sportkör, edzőtábor, számháború. A főszereplő tanár és az egyik különc tinilány között valami kialakulóban van. Persze csak óvatos gesztusokon, tekinteteken keresztül veszünk tudomást erről, ám Benkó Tamás mégis érzékletesen mutatja be ezt a lehetetlennek tűnő szerelmet. A férfi házas, idős, más korosztály, a lány túl fiatal, és persze mindig közbejön valami, ami megszakítja a kapcsolatuk kibontakozását. Persze nem is annyira a különböző rendezvények vagy a hivatalos, formális intézményi keretek, hanem a társadalmi normák állnak a pislákoló szerelem útjában. Az Ideál mindezt pedig finom iróniával tárja a néző elé, jóllehet, a fent elemzett alkotásokkal szemben sokkal komolyabb szerelmi drámaként működik Benkó műve. Érdekes lenne mindezt nagyjátékfilmes formában bővebben kifejteni, habár ez a verzió is tömör és velős volt, nagyon erős lezárással.

A mezőny gyengébb láncszemei közé tartozik az Őméltóságáék üdülnek című tévéjáték, melynek inkább vizuális koncepciója emlékezetes és jól átgondolt. A film teátrális és minimalista, azaz patyolatfehér szobában játszódik, melyben csak három szék és egy orvosi vizsgálóasztal található. Mintha a szereplők egy kockába lennének bezárva. Akik egyébként a lecsupaszított környezethez hasonlóan „igazmondásaik” után maguk is meztelenné válnak. Először a nő, aztán a párja, a férfi, majd végül a velük szemben ülő orvos veszti el ruháját. Az egész szituáció párkapcsolati terápiát idéz, és az abszurd elem, a ruhák eltűnése a humor forrása. Viszont Mayer Bernadette nem tudta ezt a bizarr, irreális világot a javára fordítani, nem pattan ki belőle valamilyen frappáns társadalomkritika vagy dráma, mint a korábban említett művekből. Veszekedő, tipikus problémákat egymás fejéhez vágó párral találkozunk, de mindez megmarad kísérleti stádiumban, geg szintjén, az etűd nem működik önálló művészeti alkotásként.

Némileg kilóg a sorból Vízkeleti Dániel Kevéje és Nagy Zoltán Kikötője. A Keve meglehetősen didaktikus, jóllehet, humora pont direktségéből, és képtelenségeiből ered. Főszereplője, mint megannyi Gothár-tanoncé, egy fiatal fiú, aki jelen esetben nem tud tovább menni a vidéki, lepukkant állomásról egy vonatbaleset miatt. Így tehetetlenül leül az állomás hintaágyára és vár, ki tudja, mire. Hamarosan feltűnik egy temetői keresztet cipelő férfi, aki megfeddi főhősünket, amiért a vonat várására vesztegeti életét. Nyilvánvaló, hogy ez a rövid, szájbarágós történt ismét a fiatalok kiúttalanságát, tehetetlenségét hivatott leképezni, illetve az érettségi utáni „hova tovább?” kérdést feszegeti. Melyre a megoldás, hogy nem várunk a vonatra (a „sültgalambra”, hogy majd más megoldja a problémánkat helyettünk), hanem elindulunk a keresztet cipelővel, gyalog a célunk felé (azaz saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, megtanulunk felnőtt ember módjára viselkedni). A Kevének inkább képi világa, semmint didaktikus története emlékezetes, Kiss Marcell operatőr nagyon erős atmoszférát hozott létre, érezhető, hogy az a Máthé Tibor tanította, akinek az Én XX. századom és a fekete széria egyik jeles művének, Szász János Woyzeckjének gyönyörű, fekete-fehér képeit köszönhetjük.

Keve, werk

Az egyik legellentmondásosabb film, mely máshogy lóg ki a sorból, mint a Keve, a Kikötő. E groteszk etűdben két férfi egy meztelen női prostituált holttestét veszi ki autójuk csomagtartójából, teszi be egy csónakba, és evez vele a tó közepére. Miután bedobják, a hulla nem akar elmerülni, így mást kell kitalálniuk. Ez a cselekmény, a képek szintje. Azonban a Kikötő másik lényeges eleme a dialógus. A két férfi a holttest eltüntetése közben, mintha csak egy darab fát vagy bútort cipelnének, éppen arról beszélnek, hogy milyen nemi betegségeket kaphatnak el a prostituáltaktól, milyen veszélyei vannak ennek, s egyikőjük kifejti, hogy ismerősének „lerohadt a fasza”. Nagy Zoltán rövidfilmje érezhetően próbál vicces lenni, művéről leginkább Tarantino juthat eszünkbe, aki szintén bizarr, humoros dialógusokat szúrt be olyan jelenetekhez, melyek alapvetően nem lennének viccesek. Ám Nagy csak akar „tarantinoesque” lenni, viszont sajnos párbeszédei mélység nélküli trágárkodásba fulladnak. Sok minden legalábbis nem juthat a néző eszébe a két férfi diskurzusáról, sőt, kitörölhetetlenül agyunkba ég a hosszan taglalt, felduzzadt, túrós pénisz képe. Így a Kikötő egy meglehetősen obszcén, öncélú filmnek tűnik. Pedig amúgy ebben is benne van az emberi kapcsolatok deformáltsága, pervertáltsága, hiszen a prostituált holtteste üres anyagként, elsüllyesztendő bizonyítékként van jelen, mely szexuális vágykielégítésre volt jó, és most, mint egy elhasznált óvszert, szó szerint kidobják. A groteszk humor (illetve a trágár dialógusok) mögül itt is előtűnik a komoly dráma, a jelen tragikuma, az emberi élet elértéktelenedése és az elképesztő közöny.

A groteszk irónián, a párkapcsolati és családi problémák ábrázolásán túl még egy valami összeköti a Gothár-osztály filmjeit. Ez pedig az, hogy többségében adaptációkról beszélhetünk. A Mankó kivételével a többi kilenc alkotás története valamilyen klasszikus vagy kortárs író tollából származik. A Kamaszkor vége Mán-Várhegyi Réka Viszlát kamaszkor! című novelláját filmesítette meg (a Minden vonal című novella mozgóképes változata várható a közeljövőben), az Átváltozás Csáth Géza Szomorú történetét adaptálta, az Őméltóságáék üdülnek Ady Endre azonos című művét dolgozta fel, az Ideál a tragikusan fiatalon elhunyt, a kilencvenes évek undergroundját meghatározó Hazai Attila Mariann feneke és Szilvia szüzességéből készült, a Te következel Tar Sándor-novellát vitt vászonra, Vízkeleti Dániel Méhes Károly Érettségizettekjét, Nagy Zoltán Kikötője pedig Jászberényi Sándor alkotását formálta képekké. Persze bizonyos filmeknél ez alapkövetelmény is volt, azonban összességében elmondható, hogy a fiatal rendezők osztályfőnökükhöz méltó módon irodalmilag műveltek és érzékenyek. (Gothár Péter többek között Esterházy Péterrel és Bereményi Gézával működött együtt sokat.)

Apropó, követelmények. A filmeket alapvetően négy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy milyen feladatot kaptak hallgatók, azaz milyen eszközzel, milyen metódussal, és milyen médiumra készültek műveik. A „mobilfilmek” a minimalizmus jegyében születtek, azaz fényképezőgéppel vagy okostelefonnal vették fel őket, két-három színész részvételével. Ezek a művek azt hivatottak bizonyítani, hogy a filmkészítés mára demokratikussá vált, azaz bárki, bármikor forgathat aprópénzből vagy ingyen is akár, ha van egy jó ötlete, minthogy technikailag semmi akadálya nincs ennek egy mobiltelefon birtokában. S valóban: a Mankón egyáltalán nem látszik, hogy nem profi kamerával forgatták, ahogy a Kupidó is szép, színvonalas képekkel mesél.

Kikötő

A következő csoport a „hétvégi filmeké", melyek különlegessége, hogy egy hétvége, azaz két nap alatt kellett leforgatniuk a diákoknak. Ezzel nyilván az volt az oktatók, a feladat kitűzőinek célja, hogy lemérjék, a hallgatók mennyire állnak készen arra, hogy profi filmes módjára pontosan megtervezzék a forgatás menetét, jól felkészüljenek a felvételre mind technikailag, mind dramaturgiailag. A Kamaszkor vége I-II. és a Kikötő is ebbe a kategóriába sorolható, azaz mindössze két nap alatt vették fel őket.

A „nyári filmek" hasonlóak a hétvégi filmekhez, azonban ezeket már sokkal komolyabb produkcióknak szánták. A rendező hallgatóknak egy év végi vizsgafilmet kellett elkészíteniük, melyhez a Magyar Nemzeti Filmalap adott támogatást, és a Filmpartners koprodukciójában forogtak. Emellett a nyári filmek alkotóinak valamilyen kortárs magyar novellát kellett adaptálnia. Ennek eredményeként jött létre az Átváltozás, a Keve, az Ideál, és a Te következel, melyek többségén érezhető a vizsgafilm-jelleg, azaz komoly, kiérlelt, komplex munkák mind rendezői, mind operatőri munka szempontjából.

Végül, de nem utolsó sorban a rövidfilmek negyedik csoportját a „tévéjátékok" képezték, melyeket a rendezők az SZFE szentkirályi utcai épületének stúdiójában készítettek el. E művek lényege, hogy az alkotóknak televíziós technikákkal kellett dolgozniuk, és színészvezetési gyakorlatokként funkcionáltak. Mayer Bernadette minimalista adaptációja, az Őméltóságáék üdülnek tartozik ebbe a csoportba, melyet egyértelműen az ígéretes Zsigmond Emőke színészhallgató uralt, lejátszotta a férfiakat a képernyőről / vászonról.

A Kipakolunk! portékája tehát összességében tetszetős. Technikai eszközöktől, hossztól és hangnemtől függetlenül rengeteg az ígéretes próbálkozás, legyen szó komplex történetekről (mint az Átváltozás vagy a Te következel esetében) vagy rövid, de annál frappánsabb gegekről (mint azt a Kamaszkor vége vagy a Mankó kapcsán láthattuk). Egyik mű sem tökéletes, mindegyikben találkozhatunk kisebb-nagyobb hibákkal. Hol a didaxis (Keve), hol színészvezetési gondok (Átváltozás), hol dialógusszintű problémák (Kikötő) rondítanak bele az összképbe. Az operatőri munkával, a látványvilággal viszont egyik esetben sincsenek gondok, Kiss Marcell (Keve, Kupidó), Gulyás Nándor (Átváltozás, Kamaszkor vége II.) vagy Táborosi András (Őméltóságáék üdülnek) bizonyára foglalkoztatott szakemberek lesznek, ha a megkezdett úton járnak tovább. A fiatal végzősök kipakoltak, megmutatták nekünk, mire képesek. Most viszont idő van, diploma után már élesben mennek a dolgok. Kíváncsian várjuk, mivé fejlődnek ezek a fiatalok, színre lép-e közülük egy újabb Pálfi György vagy Mundruczó Kornél.

SZFE Gothár-Máthé MA osztály filmjei és buli az Aurórában

Képek: Színház- és Filmművészeti Egyetem, Friss Hús

Kipakolunk!

SZFE – Filmrendező és Operatőr Mesterképzés, bemutatkozó vetítés

Osztályvezető tanárok: Gothár Péter és Máthé Tibor

Tanárok: Schwechtje Mihály, Németh Gábor, Zilahy Tamás, Tallér

Zsófia

Esemény dátuma: 2015. március 25., 18:30

Helyszín: Francia Intézet

Filmek listája a bemutatás sorrendjében:

1. Kamaszkor Vége I. - 5 perc (hétvégi film)

Készült Mán-Várhegyi Réka, Viszlát, kamaszkor! című novellája

alapján.

rendező: Szilágyi Fanni, operatőr: Becsey Kristóf

szereplők: Kárpáti Liza, Szenteczky Zita, Dobos Judit, Szűcs

Sándor, Látvány: Tasnádi Zsófi

Vágó: Kővári Szabolcs, Gyártásvezető: Hegyi Nóra és Málnási-

Csizmadia Eszter, Hangmérnök: Baranyai István

2. Átváltozás - 10 perc (nyári film)

Készült Csáth Géza, Szomorú történet című novellájának egy

mondata alapján.

rendező: Nagy Zoltán, operatőr: Gulyás Nándor

szereplők: Szamosi Zsófia, Vén Áron, Vén Boldizsár, Gáspár Tibor

Vágó: Kornis Panni, Hangmérnök: Juhász Róbert,

Gyártásvezető: Hegyi Nóra, látvány: Csomor Katerina, Török Adél

3. Őméltóságáék üdülnek (TV-játék) - 6 perc

Készült Ady Endre novellája alapján.

rendező: Mayer Bernadette, operatőr: Táborosi András

szereplők: Zsigmond Emőke, Király Dániel, Zoltán Áron

Hangmérnök: Terner Péter

4. Keve - 8 perc (nyári film)

Készült Méhes Károly novellája alapján.

rendező: Vízkeleti Dániel, operatőr: Kiss Marcell

szereplők: Sedró Áron, Orosz Ákos, Lengyel Ferenc

Vágó: Hájos Zsolt, Rudas Marianna, Hangmérnök: Pongor András,

Gyártásvezető: Csánki Kata, Látvány: Csomor Katerina, Török

Adél

Dramaturg: Nagy V. Gergő

5. Mankó - 4 perc (mobilfilm)

készítette: Táborosi András

főszereplő: Dér Zsolt

6. Kupido - Mayer Betty - 4:30 (mobilfilm)

Készült Tasnádi István drámájának részlete alapján.

rendező: Mayer Bernadette, operatőr: Kiss Marcell

szereplők: Megyes Melinda, Baksa Imre

Hangmérnök: Stark Ervin

7. Ideál - 14 perc (nyári film)

Készült Hazai Attila, Mariann feneke és Szilvia szüzessége című

novellái alapján.

rendező: Benkó Tamás, operatőr: Rónai Domonkos

szereplők: Trill Zsolt, Nagy Johanna, Hámori Gabriella, Patkós

Márton, Kakasy Dóra, Nagy Katica

vágó: Bodoky Eszter, Hangmérnök: Ifj. Erdélyi Gábor, Dramaturg:

Kertész Zsanett, Gyártásvezető: Hegyi Nóra, látványtervező:

Csuzda Kitti

8. Te következel - 19 perc (nyári film)

Készült Tar Sándor novellája alapján.

rendező: Dudás Balázs, operatőr: Becsey Kristóf

szereplők: Zöldi Gergely Máté, Szuhogyi Tünde, Széles László,

Klement René

Vágó: Kővári Szabolcs, Hangmérnök: Mező Dorottya, Dramaturg:

Lányi Zsófia, látványtervő: Nyitrai Anna

Gyártásvezető: Kézdi Klementina

9. Kikötő - Nagy Zoltán - 5 perc (hétvégi film)

Készült Jászberényi Sándor novellájából.

rendező: Nagy Zoltán, operatőr: Szilágyi Gábor

szereplők: Hajduk Károly, Friedenthal Zoltán

Hangmérnök: Zándoki Bálint, Látvány: Csomor Katerina, Török

Adél, Gyártásvezető: Hegyi Nóra és Málnási-Csizmadia Eszter

10. Kamaszkor vége II. - 8:30 (hétvégi film)

Készült Mán-Várhegyi Réka, Viszlát, kamaszkor! című novellája

alapján.

rendező: Szilágyi Fanni, operatőr: Gulyás Nándor

szereplők: Kárpáti Liza, Szenteczky Zita, Olasz Renátó

Vágó: Grünvalszky Ágnes, Hangmérnök: Zándoki Báint

Gyártásvezető: Kézdi Klementina