A humoros fikció Harriet Mannersről szól, aki mi mást is akarhatna ebben a korban, mint önmegvalósítani. A szerző eredetileg trilógiát tervezett, de már négy kötet megvan (ebből az első kettő magyarul is), és hatnál megáll a tervek szerint. Az első kötet tavaly több díjat is elnyert hazájában, a 11-14 éveseknek szóló könyvek kategóriájában, 2013-ban pedig a bestsellerek közt az első lett az Egyesült Királyságban. A magyar olvasók is imádják, lehetetlen, letehetetlen. A szülőknek is érdemes lenne beleolvasni. 

No de mit jelent a cím, mi az, hogy geek? A szó még nem teljesen bevett nálunk, ezért a könyv elején megmagyarázzák. Jelentései közül ez tetszett a legjobban: olyan személy, aki erős késztetést érez arra, hogy megnézze a „geek” szó jelentését a szótárban… Eredetileg stréber, túlzottan intellektuális beállítottságú, kockafej, akinek az érdeklődése egy bizonyos témára fókuszálódik, gyakran megszállott rajongó. A szó eredetileg az ógermán geck szóból jön, jelentése „bolond”. Nem lehet más a mi Harriet Mannersünk sem, (a manners egyébként angolul modoros) ha (már a fülszöveg szerint) azt is tudja, hogy a macska fülében egyenként 32 izom van, hogy a kékmadár nem látja a kék színt, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet, hogy a dinamit egyik akotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

A Geek Girl-könyvek szerzője, Holly Smale egy interjúban bevallja, hogy ő is geek volt, de 20 évvel ezelőtt ennek még semmiféle pozitív csengése nem volt, valójában lúzert jelentett. Ma már nyerő, aki geek: egyedi, szenvedélyes, tudásvágy fűti. Nem szégyen különlegesnek, egyedinek lenni, sőt! Ők a változás előmozdítói. Az írónő régimódi gyerek volt, kedvenc könyve L.M. Montgomery: Anna of Green Gables (magyar címe: Anna otthonra talál). Harriet egyébként Anna miatt lett vörös hajú! Íróságra a mamája inspirálta, sokat mesélt, olvasott neki, többek közt romantikusokat, Keatst és Byront. Azóta megszállottan imádja a sztorikat, s amióta ceruzát tud fogni a kezébe, írja a sajátjait. Később angol irodalmat tanult az egyetemen, Shakespeare-re szakosodott. Bár Harriet karakterének esszenciája saját tinédzserkorából táplálkozik, a Geek girl könyvek nem életrajzi regények. A főhősnek háromnapos korában meghalt az anyukája, Annabel, a mostohaanya ügyvéd, apja a reklámszakmában dolgozik és tulajdonképpen egész jó kis családot alkotnak így.

A kamasz életérzését a fejezetkezdések jelzik: „Na mindegy.” „Szóval.” És van egy lista azokról is, akik gyűlölik Harriet Mannerst. Az első könyvben, barátnőjével ellentétben, egyáltalán nem rajong a divatért, ám eltelik fél év és egy vadiúj Harriet Manners-sel találkozunk. A második kötetben fordul a kocka: Tokióba utazik modellútra. A főszereplő modell lesz, ahogy a szerző is volt tinédzserként. A történet a napjainkban oly divatos sztárgyár közegébe kalauzol – rendkívül szórakoztatóan. Itt a fejezetkezdő „ Na jó.” a jellemző.

Nemcsak a főszereplő szerethető karakter. Harriet apatigris apja is az, aztán a barátai, Alexa, Nat, Toby, Wilbur, a modellügynök, Bunty a mostoha nagymama is mind-mind kiforrott egyéniségek, egyedi szókészlettel, nem beszélve Nickről, aki a szerelmi szálat szövi geekünkkel. Szerencsére menedzsere, a divatikon Yuka Ito, kesztyűskézzel bánik vele, mert olyan tulajdonságokat lát benne, amiket meg akar őrizni, és aggódik, hogy az ipar kiölné ezeket a lányból. A második rész végére bővül a család, kishúga születik Harrietnek, (csak sejtem, hogy a következő részekben főszereplővé növekszik) aki először nem tud ezzel mit kezdeni: „Nem azért engednek el Japánba, hogy nekem jó legyen, hanem azért küldenek, hogy nekik jó legyen.” – vélekedik, később így összegez: „Ha a kalandjaimra gondolok, Tokió egész… rendicsekli volt.”

Holly Smale

Azt hiszem, a Geek is egész rendicsekli. A szerző kamaszos elánnal, élvezetesen mesél, vonzó tálalásban: Japánból eredő csöppnyi egzotikummal a tudás és a kultúra világából kínál információkat a mindenkor éhes ifjúság számára. Közben érlelődik Harriet személyisége, aki a változást imígyen festi le: „Mert a változás már csak ilyen: nincs megállás. Ahogy kinőnek az ebihal lábai, kiugrik a tóból. Ahogy kinőnek a hernyó szárnyai, felszáll a magasba. És ha már átalakult az ember, nem változhat vissza. Bármennyire is szeretne.” Számomra a Geek eddigi két kötete azt sugallja, hogy az önismeretet és önnevelést nem lehet megúszni, de nem is érdemes.

A jól sikerült fordítás Nagy Boldizsár érdeme. Ő egyébként nemrég találkozott Holly Smale-lel és interjút készített vele. Ebben megemlíti, hogy a megfeleléskényszer, önbizalomhiány, kamaszkori szorongás legjobb ellenszere a humor, és fontos, hogy legyen mindig valaki, jó esetben a szülő, aki segít, megvigasztal, akinek el lehet panaszolni a sérelmeket. Hozzáteszi: „…sose gondold azt, hogy megérdemled a támadásokat. Nem azért csúfolnak, mert veled van valami baj, hanem azért teszik, mert velük van gáz. Bármennyire is eldurvul a helyzet, ezt sose felejtsd el.”