Üdvözlöm, itt lesz a beszélgetés? Kérhetek egy példányt az új fordításból, megnézhetem? Nincs? Jaj, értem. Hogy késik, jól van. Hol az a jóképű fiú, az előbb még itt mosolygott. Akciós Eugène Ionesco Mesék 1-2-3-4  könyve, ezt meg kéne venni, csak ezer forint. Na, megjött a fordító. Nincs szék? Nem baj, állok. De ide hogy fog elférni ilyen sok ember. Elkezdődött, bocsi, szépfiú, most már figyelnem kell. Kedves bácsi, pont így képzeltem. Hat-nyolc éves már a fordítás, és eredetileg egy másik, azóta már összeomlott kiadó kérte fel a munkára.  De nem baj, mert így volt ideje töbször  újra- és újraolvasni és összehasonlítani az eredetivel. Soproni nem is nézett bele a klasszikus fordításba, szándékosan nem. A Tolsztoj Anna Kareninát is újra kéne fordítani, mert – hogy is fogalmazzon – még dolgozni kéne rajta, pedig. Németh László még közelebb is élt a mű eredeti korához. Közben kezembe kerül végre a könyv. Puhakötés, nincs friss nyomdaszaga, a borítót és az illusztrációkat – illusztrációkat? – Friss Krisztina csinálta. „Hallod-e, testvér, a tegnapi muridtól a fejem... Teljesen ki vagyok ütve. – szólt teljesen más hangon, nevetve Razumihinhoz.” (218.) Vajon hogy van a klasszikusban? Van az az orosz szó – заблуждение –, amit hazugságnak fordítanak: szeretem a hazugságot, mert az elvezet az igazsághoz; de úgy sokkal jobb, hogy: szeretem a tévelygést, mert az – inkább? – elvezet az igazsághoz. Vagy a másik orosz szó – мамочка –, amit most anyukának fordított, mert ez közelebb áll a lepattant család nyelvezetéhez.

Az orosz művek fordításainak van egy klasszikus magyar nyelvezete – mondja. A címet viszont, akárhogy csűri-csavarja, akárhogy három szó van az oroszban a bűnre (kb. bűn, vétek, kihágás), morális jelentése van, és akármilyen etimológiai viszonya legyen az átlép, áthág igéhez, illetve a regényben akármennyire legyen abszolút kulcs – mondja – nem tudja megváltoztatni. A bűnhődésre pedig van ugye kettő – ha az orosz anyanyelvű nem is, de a magyar igen – kifejezésünk: a passzív (büntetés) és az aktív (bűnhődés). Látják, eddig is terjed a fordítói felelősség – mondja. A nevek például lefordíthatatlanok. Ez a szó mennyire kifejező. A Raszkolnyikov például a szétszakításhoz kapcsolódik, távolabbról pedig az orosz eretnekséghez is köze van.

Hogy ezt a fordítást fogják-e olvasni a klasszikus mellett? Hát reméli. És felolvas az elejéből. Vége. Bocsánat, ezt a példány meg lehet venni? Csak négyet nyomtattak összesen? Értem. Akkor gondolom, nem. Itt van Máté, megkeresem Pannát. Menjünk ebédelni.