zene
2007. 11. 16.
Posztmodern romantika
A Kronos Quartet koncertje a Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, 2007 november 7.
Nem kis romantikus, heroikus szufla kellett ahhoz, hogy a Kronos Quartet tagjai ilyen mértékben urai tudjanak maradni hangszerüknek, hogy ily mértékben elmerüljenek a különféle kultúrákban, és mégis visszataláljanak Árkádiába. A közönség ütemes vastapssal köszöntötte a bravúros előadást.
A Művészetek Palotája megtelt emberekkel, és én örömmel konstatáltam az ismerős arcokat a hangversenyterembe áradó emberek között. Csak az lepett meg, hogy milyen sokan, és milyen sokféle zenei érdeklődéssel érkeznek a Kronos Quartet koncertjére ezen az esős napon.
A terem nagyrészt megtelt, és már csak néhány zavaró beszélgetésfoszlány lebegett az éterben, amikor beléptek a kvartett tagjai, és rövid hangolás után zenélni kezdtek. Talán annak köszönhetően, hogy jó helyen ültem, elég világosan meg tudtam különböztetni a színpadról szóló, akusztikus hangszerhangokat és a – színpad két oldalán álló – hangfalakból hallatszó elektronikus zenét.
Ráadásul számítottam némi elektronikára, és ezért viszonylag hamar feltűnt, hogy az akusztikus és az elektronikus hang kiegészíti egymást az egyes kompozíciókban. A szünetben elektronikus zenében járatos ismerősöm nem értette érdeklődésemet az elektronika iránt – ő nem tulajdonított jelentőséget ennek, mert máshol ült.
Az előadás első részében alig hallható elektronika a szünet után annál relevánsabb szerepet kapott. A Kronos zenéjében járatos ismerősöm erre azt mondta, hogy „elektronika nélkül is nagyon jók”. És ez az, ami már fel sem tűnt egy idő után: szinte egyvégtében rendkívül virtuózan, különleges hangolásokban/skálákon játszanak a legnagyobb magabiztossággal és bravúrral. Az elejétől a műsor végéig – pontosan, és profin.
A koncert közben azt figyeltem, ahogy az egyes zeneszerzők műveinek megszólaltatásakor átállnak valamilyen idegen – és a sokféleségből megítélve véletlenszerűen kiválasztott – skálára, időbeosztásra: azonnal és tökéletesen, hogy aztán végül mindig felszínre törjék a romantikus vonósnégyes karaktere. Az idegen kultúrák mögül/közül, a különös ritmusok mögül/közül, az elektronika mögül/közül újra és újra, hogy legyőzze az időt és a teret.
Elgondolkodtatott ez a nagy nemzetköziség, ez a proli-pacsi (a ráadásban Jimi Hendrix: Star Sprangled Banner hangjai /[a]http://www.youtube.com/watch?v=A4AU7oK-xMQ[text]lásd[/a]/ – hegedűn). Tudom, hogy ez a posztmodern. Nincs pop és nincs magas-kultúra, ahogy nincs centrum és periféria sem. A Kronos Quartet tagjainak azonban volt referenciapontja ebben a tér/időutazásban, és ez a romantika volt.
A Kronos Quartet
1973-ban David Harringtonnak – George Crumb Black Angels-ét hallgatva /[a]http://www.youtube.com/watch?v=R_6u17Q3O_o[text]lásd[/a]/- eszébe jutott, hogy megalapítsa a Kronost. George Crumb e nagyon szokatlan, vietnámi háború inspirálta alkotásában vizespoharakat fújnak, beszédrészleteket és elektronikus effekteket hallunk.
A Kronos 20. századi szerzők (Bartók, Sosztakovics, Webern), kortárs szerzők (Sofia Gubaidulina, Arvo Pärt, Alfred Schnittke), jazz legendák (Ornette Coleman, Charles Mingus, Thelonius Monk) és más művészek (a rockgitár-legenda Jimi Hendrix, az indiai énekmester Pandit Pran Nath, az avantgarde szaxofonos, John Zorn) műveit játszotta.
A [a]www.kronosquartet.org[text]Kronos Quartet[/a] több mint 30 éven át tágította a vonósnégyes hatáskörét és kontextusát. Eközben korunk egyik legünnepeltebb kortárszenei együttesévé vált: több ezer koncertjük volt világszerte, és több mint 40 lemezt adtak ki.
A Kronosszal leggyakrabban dolgozó „minimalizmus atya”, [a]http://terryriley.com/[text]Terry Riley[/a] Kronosszal közös alkotásai a korai Sunrise of the Planetary Dream Collector (1981), a Cadenza on the Night Plain (1988) és a Salome Dances for Peace (1989). A 2002-es Sun Rings egy multimédiás – NASA által támogatott – óda a földhöz és lakóihoz, amiben égi hangokat és űr-képzeteket használnak fel. A legutóbbi The Cusp of Magic-et, ami Riley 70-edik születésnapi ünnepségére készült, a Kronos adta elő a kínai pipa virtuózzal, Wu Man-al 2005-ben.
A kvartet együttműködött [a]http://www.philipglass.com/[text]Philip Glass[/a]-al, akinek felvették teljes vonós kvartetjeit és filmzenéit (Mishima: A Life in Four Chapters, 1985 és a Dracula, Bela Lugosi klasszikus alkotásának rekonstrukciója 1999-ben). Dolgozott az azerbajdzsáni Franghiz Ali-Zadeh-el, akinek művei a Mugam Sayagi: Music of Franghiz Ali-Zadeh 2005-ös kiadásán szerepelnek. [a]http://www.stevereich.com/[text]Steve Reich[/a] Kronos által felvett Different Trains-e Grammy díjat nyert; de a vonósegyüttes dolgozott az argentín Osvaldo Golijov-al is, akinek Kronos-al közös munkái a Caravan (2000) és a Nuevo (2002) albumon szerepelnek.
A zeneszerzőkön túl a Kronos együttműködik olyan művészekkel, mint a legendás Bollywood „playback énekes” Asha Bhosle, aki szerepel a Kronos Grammy díjra nevezett CD-jén, a You've Stolen My Heart: Songs from R. D. Burman's Bollywood-on (2005). Dolgoztak a híres amerikai szopránnal, Dawn Upshaw-al; mexióki rockerekkel (Café Tacuba); a romániai cigány együttessel, a Taraf de Haïdouks-al; valamint a brit kabaré-trióval, a Tiger Lillies-el. A Kronos előadott olyan sztárokkal, mint Allen Ginsberg, Zakir Hussain, a Modern Jazz Quartet, Tom Waits, Betty Carter és David Bowie, valamint olyan feltörekvő tehetségekkel, mint Amon Tobin, Dan Zanes, DJ Spooky, Dave Matthews, Nelly Furtado, Rokia Traoré, Joan Armatrading és Don Walser.
A kvartett emellett elszánt mentor, a Kronos: Under 30 Project egy támogatási és rezidens-zeneszerzői program a 30 év alatti zeneszerzők számára, amit a Kronos saját 30-adik születésnapján indított, 2003-ban.
Előadott művek:
Ismeretlen (feld. Kronos, átirat Ljova): Oh Mother, the Handsome Man Tortures Me (iraki chaubi)
Ram Narayan (feld. Kronos, átirat . Ljova): Alap from Raga Mishra Bhairavi (az észak-indiai húroshangszer, a sarongi)
Traditional (feld. Jacob Garchik): Lullaby (iráni/perzsa)
Rahman Asadollahi (feld. Kronos, átirat . Ljova): Mugam Beyati Shiraz (azeri tradicionális zene)
Hamza El Din (feldolgozta Tohru Ueda): Escalay (Water Wheel) (núbiai népzene)
Gétatchčw Mčkurya (feld. Stephen Prutsman):Aha gčdawo (etióp szaxofonos)
Osvaldo Golijov: Doina (argentín-román)
Einstürzende Neubauten: Wüste (német indusztriális zene)
Clint Mansell (feld. Kronos Quartet): Death Is the Road to Awe from The Fountain (filmzene)
szünet
Rahul Dev Burman (feld. Stephen Prutsman / Kronos): Mehbooba Mehbooba (Beloved, O Beloved)
Rahul Dev Burman (feld. Stephen Prutsman / Kronos): Saajan Kahan Jaoongi Main (Beloved, Where Would I Go) (indiai film)
Kuat Shildebaev (feld. Kronos Quartet): Kara Kemir (kazak zene9
Tanburi Cemil Bey (feld. Stephen Prutsman): Evic Taksim (klasszikus török zene)
Dmitri Yanov-Yanovsky: Chang-Music IV. Movement II (taskenti)
P. Q. Phan: Tragedy at the Opera (vietnámi)
Jack Body: Long-ge (új-zélandi: kínai, madagaszkári és bulgár zene)
Derek Charke: Cercle du Nord III (kanadai, inuit torokéneklés)
A Kronos Quartet tagjai:
David Harrington – hegedű
John Sherba – hegedű
Hank Dutt – viola
Jeffrey Zeigler – cselló
A terem nagyrészt megtelt, és már csak néhány zavaró beszélgetésfoszlány lebegett az éterben, amikor beléptek a kvartett tagjai, és rövid hangolás után zenélni kezdtek. Talán annak köszönhetően, hogy jó helyen ültem, elég világosan meg tudtam különböztetni a színpadról szóló, akusztikus hangszerhangokat és a – színpad két oldalán álló – hangfalakból hallatszó elektronikus zenét.
Ráadásul számítottam némi elektronikára, és ezért viszonylag hamar feltűnt, hogy az akusztikus és az elektronikus hang kiegészíti egymást az egyes kompozíciókban. A szünetben elektronikus zenében járatos ismerősöm nem értette érdeklődésemet az elektronika iránt – ő nem tulajdonított jelentőséget ennek, mert máshol ült.
Az előadás első részében alig hallható elektronika a szünet után annál relevánsabb szerepet kapott. A Kronos zenéjében járatos ismerősöm erre azt mondta, hogy „elektronika nélkül is nagyon jók”. És ez az, ami már fel sem tűnt egy idő után: szinte egyvégtében rendkívül virtuózan, különleges hangolásokban/skálákon játszanak a legnagyobb magabiztossággal és bravúrral. Az elejétől a műsor végéig – pontosan, és profin.
A koncert közben azt figyeltem, ahogy az egyes zeneszerzők műveinek megszólaltatásakor átállnak valamilyen idegen – és a sokféleségből megítélve véletlenszerűen kiválasztott – skálára, időbeosztásra: azonnal és tökéletesen, hogy aztán végül mindig felszínre törjék a romantikus vonósnégyes karaktere. Az idegen kultúrák mögül/közül, a különös ritmusok mögül/közül, az elektronika mögül/közül újra és újra, hogy legyőzze az időt és a teret.
Elgondolkodtatott ez a nagy nemzetköziség, ez a proli-pacsi (a ráadásban Jimi Hendrix: Star Sprangled Banner hangjai /[a]http://www.youtube.com/watch?v=A4AU7oK-xMQ[text]lásd[/a]/ – hegedűn). Tudom, hogy ez a posztmodern. Nincs pop és nincs magas-kultúra, ahogy nincs centrum és periféria sem. A Kronos Quartet tagjainak azonban volt referenciapontja ebben a tér/időutazásban, és ez a romantika volt.
A Kronos Quartet
1973-ban David Harringtonnak – George Crumb Black Angels-ét hallgatva /[a]http://www.youtube.com/watch?v=R_6u17Q3O_o[text]lásd[/a]/- eszébe jutott, hogy megalapítsa a Kronost. George Crumb e nagyon szokatlan, vietnámi háború inspirálta alkotásában vizespoharakat fújnak, beszédrészleteket és elektronikus effekteket hallunk. A Kronos 20. századi szerzők (Bartók, Sosztakovics, Webern), kortárs szerzők (Sofia Gubaidulina, Arvo Pärt, Alfred Schnittke), jazz legendák (Ornette Coleman, Charles Mingus, Thelonius Monk) és más művészek (a rockgitár-legenda Jimi Hendrix, az indiai énekmester Pandit Pran Nath, az avantgarde szaxofonos, John Zorn) műveit játszotta.
A [a]www.kronosquartet.org[text]Kronos Quartet[/a] több mint 30 éven át tágította a vonósnégyes hatáskörét és kontextusát. Eközben korunk egyik legünnepeltebb kortárszenei együttesévé vált: több ezer koncertjük volt világszerte, és több mint 40 lemezt adtak ki.
A Kronosszal leggyakrabban dolgozó „minimalizmus atya”, [a]http://terryriley.com/[text]Terry Riley[/a] Kronosszal közös alkotásai a korai Sunrise of the Planetary Dream Collector (1981), a Cadenza on the Night Plain (1988) és a Salome Dances for Peace (1989). A 2002-es Sun Rings egy multimédiás – NASA által támogatott – óda a földhöz és lakóihoz, amiben égi hangokat és űr-képzeteket használnak fel. A legutóbbi The Cusp of Magic-et, ami Riley 70-edik születésnapi ünnepségére készült, a Kronos adta elő a kínai pipa virtuózzal, Wu Man-al 2005-ben. A kvartet együttműködött [a]http://www.philipglass.com/[text]Philip Glass[/a]-al, akinek felvették teljes vonós kvartetjeit és filmzenéit (Mishima: A Life in Four Chapters, 1985 és a Dracula, Bela Lugosi klasszikus alkotásának rekonstrukciója 1999-ben). Dolgozott az azerbajdzsáni Franghiz Ali-Zadeh-el, akinek művei a Mugam Sayagi: Music of Franghiz Ali-Zadeh 2005-ös kiadásán szerepelnek. [a]http://www.stevereich.com/[text]Steve Reich[/a] Kronos által felvett Different Trains-e Grammy díjat nyert; de a vonósegyüttes dolgozott az argentín Osvaldo Golijov-al is, akinek Kronos-al közös munkái a Caravan (2000) és a Nuevo (2002) albumon szerepelnek.
A zeneszerzőkön túl a Kronos együttműködik olyan művészekkel, mint a legendás Bollywood „playback énekes” Asha Bhosle, aki szerepel a Kronos Grammy díjra nevezett CD-jén, a You've Stolen My Heart: Songs from R. D. Burman's Bollywood-on (2005). Dolgoztak a híres amerikai szopránnal, Dawn Upshaw-al; mexióki rockerekkel (Café Tacuba); a romániai cigány együttessel, a Taraf de Haïdouks-al; valamint a brit kabaré-trióval, a Tiger Lillies-el. A Kronos előadott olyan sztárokkal, mint Allen Ginsberg, Zakir Hussain, a Modern Jazz Quartet, Tom Waits, Betty Carter és David Bowie, valamint olyan feltörekvő tehetségekkel, mint Amon Tobin, Dan Zanes, DJ Spooky, Dave Matthews, Nelly Furtado, Rokia Traoré, Joan Armatrading és Don Walser.A kvartett emellett elszánt mentor, a Kronos: Under 30 Project egy támogatási és rezidens-zeneszerzői program a 30 év alatti zeneszerzők számára, amit a Kronos saját 30-adik születésnapján indított, 2003-ban.
Előadott művek:
Ismeretlen (feld. Kronos, átirat Ljova): Oh Mother, the Handsome Man Tortures Me (iraki chaubi)
Ram Narayan (feld. Kronos, átirat . Ljova): Alap from Raga Mishra Bhairavi (az észak-indiai húroshangszer, a sarongi)
Traditional (feld. Jacob Garchik): Lullaby (iráni/perzsa)
Rahman Asadollahi (feld. Kronos, átirat . Ljova): Mugam Beyati Shiraz (azeri tradicionális zene)
Hamza El Din (feldolgozta Tohru Ueda): Escalay (Water Wheel) (núbiai népzene)
Gétatchčw Mčkurya (feld. Stephen Prutsman):Aha gčdawo (etióp szaxofonos)
Osvaldo Golijov: Doina (argentín-román)
Einstürzende Neubauten: Wüste (német indusztriális zene)
Clint Mansell (feld. Kronos Quartet): Death Is the Road to Awe from The Fountain (filmzene)
szünet
Rahul Dev Burman (feld. Stephen Prutsman / Kronos): Mehbooba Mehbooba (Beloved, O Beloved)
Rahul Dev Burman (feld. Stephen Prutsman / Kronos): Saajan Kahan Jaoongi Main (Beloved, Where Would I Go) (indiai film)
Kuat Shildebaev (feld. Kronos Quartet): Kara Kemir (kazak zene9
Tanburi Cemil Bey (feld. Stephen Prutsman): Evic Taksim (klasszikus török zene)
Dmitri Yanov-Yanovsky: Chang-Music IV. Movement II (taskenti)
P. Q. Phan: Tragedy at the Opera (vietnámi)
Jack Body: Long-ge (új-zélandi: kínai, madagaszkári és bulgár zene)
Derek Charke: Cercle du Nord III (kanadai, inuit torokéneklés)
A Kronos Quartet tagjai:
David Harrington – hegedű
John Sherba – hegedű
Hank Dutt – viola
Jeffrey Zeigler – cselló
Szerzők
-- Danczi Csaba László --
További írások a rovatból
zene
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
