bezár
 

irodalom

2015. 06. 08.
Az állambiztonsági szolgálat keresztségében
Kenedi Jánossal Fehér Renátó beszélgetett
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Összerakni egy tálca kaszinótojást, kinyomni háromszázhuszonhét fekvőtámaszt, leszedni és összefogni egy szárítónyi száraz ruhát, és kiteríteni utána a friss mosást, egy érzelgős telefonbeszélgetés, a sátorozásból hazaérkezős zuhanyzás és törölközés, elaltatni egy 7-10 évest puszival a végén, elmosogatni egy hatfős vacsora edényeit – különös tekintettel az evőeszközökre –, figyelmesen elolvasni kb. tizenkét oldal szépirodalmat, a Hugo Boss Deep Red parfüm illatta is ennyi idei tart, sőt egy rész a Terápia című sorozatból. Húsz perces beszélgetések az Ünnepi Könyvhéten.

Kenedi János Hálozati munkára nem alkalmas – K. belügyi iratfelmérő újabb jelentései című könyvéről a szerzővel Fehér Renátó beszélgetett. Az alcímből kiderülhet, hogy ezt megelőzte valami, K. belügyi iratfelmérő jelentése a kastélyból címen szintén a Magvetőnél megjelent tizenöt éve egy első felvonás. Kenedi – fedőnevén „Elnök” – könyve hiánypotló az olvasónak, de azoknak is, akik ilyen témában írnának regényeket, hoznának létre filmeket, stb.. Fedőnevéről a könyvben ír, hogy „legföljebb sejtem, hogy vézna képzelőerejükről is híres operatív tisztek John Fitzgerald Kennedytől orozták el az >>Elnök<< fedőnevet az állambizonsági szolgálat keresztségében.”, és fontosnak gondolja megírni, hogy ő soha nem nyitotta meg saját Személyi Dossziéját, hogy a tudományos attitűdjét ne befolyásolja semmi személyesség. Az ilyen ügyekben az ember szenvdélyessége mellett hidegfejűségét külön kell értékelni. 

Arra, hogy miért kell ilyen könyveknek megjelenni, hogy ezzel miért kell foglalkozni, hogy miért nem megoldottak és kibeszéltek még mindig az ügynökügyek, az ezzel kapcsolatos politikai elszántság hiányával és azoknak az objektív alapelvek meghatározásának hiányával válaszol, amik megfelelő objektív alapelvekként szolgálhatnak ehhez. Az ő alapelvei – mondja Kenedi – például „magánbűnök helyett az állami bűnözés természetének megismerése", a nyilvánosság-törvény, és hogy a teóriát mindig az empíria előzi meg. Fehér Renátó bólogat.

A könyvben többműfajú szövegek vannak (esszék, tanulmányok, nekrológok, köszöntők és eredeti dokumentumok), melyek közül a nekrológok és köszöntők kapcsán felmerült a mikrohistória, és hogy ezek a szövegek az elöző rendszer civiljeinek portréi – „civilekről civileknek” áll a könyv fülszövegében. A rendszerváltás után huszonöt évvel az állambiztonság-történet mellett releváns kutatási témává vált az állambiztonság-történetírás története – mondja Kenedi –, és ez a könyv már azokat a dokumentumokat is tartalmazza, amik a feltárási kísérletek és a vizsgálóbizottságok dokumentumaiként szolgáltak. 

Húsz perc alatt engem meg lehet győzni arról, hogy ezt a könyvet meg kell venni, ezt és minden ilyent – ha van rá idő – el kell olvasni. Foglalkozni ezzel legalább annyira természetesnek kéne lenni, mint vasárnap elmenni a piacra – vagyis szombaton. 

Fotó: Botár Gergő

nyomtat

Szerzők

-- Győrfi Kata --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Lengyel riportirodalom - Prae 2023/2 lapszámbemutató

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Denis Villeneuve: Dűne – Második rész


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés