bezár
 

építészet

2015. 08. 15.
Örül neki, hogy itt lehet: Mád
Emlékszem, még a 90-es években az Alkonyi László által létrehozott Borbarát magazinból értesültem először a terroir (terület, talaj) vagy a fajtajelleg hangsúlyozásának különbségéről. Bölcsészként nagyon szerettem a kezdetben nagyméretű, fényes, majd később meghitt, kisebb, inkább környezetbarát papíron kiadott folyóiratot. Ma már sajnálom, hogy a számokat odaajándékoztam valakinek (nem hiszem, hogy annyira értékén kezelte őket, mint én). Ha jól hámozom ki, Alkonyinak akkor egy fő eszmetársa volt a borászok, mégpedig a tokaji borászok közt: Szepsy István. Mára nemigen van ellenfele a nézetnek, miszerint kiemelkedő minőség kiemelkedően jó termőterületen érhető csak el (természetesen másutt is lehet korrekt borokat készíteni). A terület értékét külön mutatja az a mozdulat, ahogy a gazda megmorzsolja a földet, méricskél egy-egy követ.

Mádon a kövek minden dűlőben mások, nagyjukból támfal épül, az apraját pedig az évek, évtizedek során kihordják a sor végére, ott kupacolják, ami szélcsendesebb területeket eredményez. A munkát a kapások és a kőhordók végzik, elismertségükről árulkodik a helyi mondás, miszerint „Ha nem tudsz kapálni, hordj követ!”. Nem véletlen tehát, hogy az ifjabb Szepsy István által vezetett Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet címkéjén ma már ott vannak a kövek.

Mádi kövek

A fentiekben leírtakból talán látszik, hogy körültekintő tudatosság van a borról való gondolkodásban, a termelésben – és amit Mádon tett látogatásunk során megtapasztaltunk, az ezt elég komplexen tükrözte.

Tervezés

A komplexitás nyilvánosságot illető részét megkísérlem egy-két bekezdésben megfogalmazni, a teljesség igénye nélkül (csak azokat, melyek most nekem jobban szem előtt vannak).

Mádon a tokajin belül határozott összefogással, az országosnál magasabb minőségi követelményrendszer felállításával a szőlész-borászok tudatosságát, minőség iránti elkötelezettségét kívánják elősegíteni, amit a borászok Mádi Körével, az Első Mádi Borház és Bisztróval, a MÁD nevű településbor, laboratórium létrehozásával is alá lehet támasztani. A terroir hangsúlyozott megjelenése persze támaszkodik a tokaji termőterületre, az egyes borászokra-borászatokra, de a településre, és azon belül a dűlőkre, az egyes dűlők legjobb részeire.

Ételsor

Lényeges a nyelvpolitika is: amit nyelvi téren a helyzet kínál, azaz a lehetőség, amit mások még nem használtak ki hatékonyan, az szabad. Így lesz a Szent Tamás Pincészetnél egy bor neve a címkén 3909 (Mád irányítószáma), a településre érve elsőként az Első Mádi Borház és Bisztrót látjuk, a környék jellegzetességeit interaktív bemutatókkal közel hozó helyet Aszúháznak hívják, a szállodát az aszúkészítéskor főszerepet játszó botrytisről Botrytis butikhotelnek hívják. (Tudatos az is, hogy a MÁD nevet a tengerentúlon a Mothers Against Drunk Driving miatt nem használják.) A fajta kiválasztásánál a borászati szempontok mellett megemlíthető tényező az is, hogy a furmint szó kimondható a nyugati nyelveken, míg a hárslevelűt vagy a sárgamuskotályt nem ennyire könnyű kiejteni.

Aszúház

A formanyelv is megjelenik, hiszen nem mindegy, van-e egységes palack a termőterületnek: most már van, aki akarja, használja az Ipacs Géza által tervezett tokaji palackot. A Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet, az Első Mádi Borház és Bisztró, a Gusteau Kulináris Élményműhely, valamint a Botrytis Hotel egyaránt nyálcsorgatóan jó prospektusokat készít, és az Aszúházból is kiváló képeslapokat lehet magunkkal vinni.

A nyilvánosságot szolgálja az is, hogy szinte minden munkafolyamat megtekinthető. A kecskefarm példáján bemutatható, milyen egyszerű: a kecske mindenütt megél a köves talajon, így hát itt is jól érzi magát. Fűszerezi a dűlőtúrákat, látványával és faunájával. A gyerekeknek állatsimogató. A családoknak, társaságoknak humor forrása, például azzal, hogy a ruhákról lelógó szalagokat igyekszik lerágni az állat. Közben a tejtermelő fajta tejet ad, de a búr kecske húsát a Gusteau-ban lehet elfogyasztani. Apropó: a Gusteau kapcsán is elmondható, hogy a legjobb terroir típusú konyhát igyekeznek vinni, minél több kiemelkedő minőségű környékbeli alapanyaggal, s Horváth Gábor séf mintegy rímhelyzetbe kerül, hiszen a mádi borokra komponálja a fogásokat.

Ifj. Szepsy István egy ifjabb búr kecskével

A futurista mit tehet?

Mit csinálhat az ide tévedő vendég? A lehetőségeket részben a természet adja, részben az ember teremt újabbakat, és utóbbiak építészeti és kulturális objektumokban jönnek létre. Nekünk szerencsénk volt, ifjabb Szepsy Istvánnal tehettünk egy dűlőtúrát, aminek leírása külön cikket érdemelne, de kiemelendő az az alázat, amivel a borász a természethez fordul. Aztán beszélgethet-borozhat az idelátogató különböző vendéglátó vagy fine dining helyiségekben. Elmehet pincelátogatásra vagy dűlőtúrára. Megnézheti a kecskéket. Most már megtekintheti az Aszúház interaktív kiállítását, s bortrezorban szórakozhat. Hamarosan programokat tarthat az Oktatási centrumban, végül megszállhat a Botrytis butikhotelben, hogy a környékbe irányuló kirándulások kiindulópontja legyen. És közben természetesen minden szóljon a borról.

MÁD - a bor

Az ember teremtette dolgok közé tartozik az építészeti környezet. Ennek múltjáról és kicsit jelenéről is szépen szól a Piskolti Bernadett szerkesztette Mádi Album – magyar, és Tim Wilkinson műfordítónak köszönhetően angol nyelven (aki többek közt Kertész Imrét és Szentkuthy Miklóst is fordítja). Érdemes beszerezni, ha valakit érdekel a település.

Épített a környezet

Az általunk meglátogatott újabb épületeket, azaz az Aszúházat és a Botrytis Butikhotelt a Lődi Építésziroda tervezte. Beolvadnak a vidékies-urbánus közegbe: arányos tömegek, a nyílászárókat övező helyi kövek, a világos szín, sok nyeregtető. Talán kicsit túlzásba vitték a máshonnan származó mészkő használatát, bár olcsó anyaghasználattal nem vádolhatók. A Botrytisben bizonyára kiváló érzés eltölteni pár éjszakát. A hallban a méregdrága csillárok számára kicsit alacsony a belmagasság, a társaságunkban a rövidebb szoknyát húzó hölgyek csöppet furcsállották, hogy a kertbe vezető úton a járható üvegen át egy szinttel lejjebbről érdekes lehet a „belátás”.

Aszúház: utcafront

Jellemző a belső terek korszerű használata, amit jelentős pozitívumként tapasztaltunk. Az Aszúház az utcafrontról például nem mondja el, mit találunk majd bent. Ravasz szinteltolással plusz pince aláépítésével három szintet járhatunk be, itt élvezhető végig az interaktív kiállítás, melyen keresztül megismerhető a környék és a környék kincse: a bor. A Piskolti Bernadett és Lendvai Ádám által tervezett kiállítás szerencsére nem a katalógusszerű bemutatásra, hanem az élményszerzésre koncentrált, így épít a kiterjesztett valóságra, a minél több érzékszervet aktivizáló játékos szerkesztésre. Személyes kedvencem az üveghangot adó lépcsőzés – aki teheti, próbálja ki: a lépcsőn lefelé vagy felfelé lépkedve különböző telítettségű aszús palackok mögött villantunk fel egy-egy pilácsot, és adunk mélyebb vagy magasabb hangot.

Botrytis hotel, belső udvar

Több képzési központ is épül, hasonló stílben, melyek hatalmas tereinek felhasználása kulturális, oktatási, művészeti vagy társasági célokra lesznek használhatók. A legnagyobb magyar betegség, a kivitelezés igénytelensége csak itt-ott észlelhető, bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Hiszen Mád nem csak volt, hanem lesz is, a helyben tapasztalt gondolatiság és munkamorál ezt a reményt kelti az emberben.

Fotó: Árvai András

Titkos felvétel a feldolgozó belső teréből

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés