bezár
 

irodalom

2015. 10. 11.
Levél Göteborgból
Beszámoló a göteborgi könyvvásárról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Levél Göteborgból Mindez Göteborgban, ahol Magyarország volt a díszvendég, a könyvvásár előtti napon. Este aztán szépen elsétáltunk a nyitófogadásra, ti kicsit később, ahol rögvest a magyar gyerekkönyvesekbe botlottam. A este a legviccesebb momentuma is gyerekkönyves: a tájékoztatókat tartalmazó táska muminos volt, így Nagy Boldi valószínűleg egész este csuklott, és immár egy halom Mumin-papírtáska boldog tulajdonosa. A pohár bor és a különleges svéd falatkák közt kiderült, hogy mindenkiben van némi fenntartás a programok iránt, a könyvvásár svéd beharangozása nagy volt, és a magyarokról nem épp hízelgő. Lehetett tudni, mindenhol elő fog kerülni a (menekült)politika. És ezt aztán a másnap reggeli kávé közben mi is újra megtárgyaltuk.


"Emberi, nagyon is emberi." (Nietzsche)


Kedves Juca,

belátom, nem túl szokványos levélformában írni a tudósítást, (bár a prae-n volt már rá példa,) de az vesse rám az első követ, akivel naponta előfordul, hogy munka után repül kétezer kilométert, majd a pimasz nézése mögé próbálja rejteni (sikertelenül) a szorongását, aztán némi ácsorgás után, hagyja magát megmenteni, és a vacsorakanalazásába belesétál a régóta rajongott költője. Na, ugye?!

Mindez Göteborgban, ahol Magyarország volt a díszvendég, a könyvvásár előtti napon. Este aztán szépen elsétáltunk a nyitófogadásra, ti kicsit később, ahol rögvest a magyar gyerekkönyvesekbe botlottam. A este a legviccesebb momentuma is gyerekkönyves: a tájékoztatókat tartalmazó táska muminos volt, így Nagy Boldi valószínűleg egész este csuklott, és immár egy halom Mumin-papírtáska boldog tulajdonosa. A pohár bor és a különleges svéd falatkák közt kiderült, hogy mindenkiben van némi fenntartás a programok iránt, a könyvvásár svéd beharangozása nagy volt, és a magyarokról nem épp hízelgő. Lehetett tudni, mindenhol elő fog kerülni a (menekült)politika. És ezt aztán a másnap reggeli kávé közben mi is újra megtárgyaltuk.

A legszebben szerintem Krusovszky Dénes, a legfrappánsabban pedig Tóth Krisztina válaszolt, de csak sorjában. Csütörtökön és péntek délután kettőig a vásár a szakmai közönség számára volt nyitva, a nagyközönség számára nem. A poétai szeminárium termében rögtön a te (Kiss Judit Ágnes) és Krusovszky Dénes felolvasásával indítottak, a versek elhangzottak svédül is. A két fordító Ove Berglund és Daniel Gustafsson Pech volt, előbbi nyersfordításból ültette át svédre Kiss Judit Ágnes verseit, míg Daniel tökéletesen beszél magyarul. Természetesen búcsúzóul megkérdezték tőletek, mit gondoltok a jelenlegi helyzetről, hatással van-e a költészetetekre. Lényegében azonos választ adtatok, Krusovszky úgy fogalmazott: „Minden, amit látok, személyessé válik". A világot meg nem lehet kizárni.

Délután négyig bámészkodással telt az idő, meg a közjátékkal a magyar stand déli megnyitóján, ahol aktivisták feliratokkal tüntettek. Az előadók szépen elvesztek a tömeg mögött, hogy mi volt a megnyitón a tüntetésen kívül, azt csak az első sorokban ülők látták. A hivatalos, svéd megnyitót megírták az újságok, bár nem pontosan úgy volt, de nem voltam jelen.

Lényegesen érdekesebb volt ennél a Mai magyar női írók címet kapott beszélgetés, amire végül Szécsi Noémi is megérkezett, neki valahogy nem jutott kísérő, az épület és a vásár méreteit ismerve kész csoda, hogy csak ennyire tévedt el. A svédek kiemelt fontosságot tulajdonítanak a gendernek és a női esélyegyenlőségnek, így a hallgatóság folyamatos felhördüléssel vagy nevetéssel fogadta az anekdotákat. Tóth Krisztina nyitott, egy régi, PIM-ben készült képpel, amelynek készültekor a fotós megkérte, engedje le a haját és üljön nőiesebben...

Arra a kérdésre, hogyan jelenik meg a nő a társaságban és az irodalomban, azt válaszoltad, minél több a női író az irodalomban, annál jobban csökken az értéke. Ezen a ponton, nem tudom, láttad-e, többen is szinkronban bólogattunk Szécsi Noémivel, aki hozzáfűzte, abban a pillanatban, hogy női név áll a borítón, lehetetlenné válik a játék az elbeszélői genderrel, néha még a humorral is.

De elmeséltétek, hogy a „női íróknak könnyebb, mert őket, ha csinosak, olvassák a férfiak". Tóth Krisztina húzott elő, mint holmi varázsló egy lapot, és felolvasta a női irodalom és a férfi irodalom jelzőit. A közönség soraiban helyeslés és moraj fogadta a listát, miszerint a női író őszinte és szenvedélyes, és a nők arról írnak, ami megtörténik velük. Nehéz kiszabadulni a sztereotipiák közül, és abban - minden érezhető különbség ellenére -, mindannyian egyetértettek, hogy az író az írás folyamatában androgün lény.

Természetesen itt is megkérdezték, mit szóltok az aktuálpolitikai helyzethez, a különböző válaszok érezhetően feszültté tették a befejezést, ezért búcsúzóul Tóth Krisztina, varázslói pozícióba lépett, és előhúzott a táskájából egy E.T. bábot, azzal integetett, a közönség pedig hálásan és megkönnyebbülten nevetett. (A spontán bábozás magyarázata, hogy aznap találta meg Szabó T. Anna bábjait a bőröndjében, és a táskájába tett egyet.)

A péntekem a gyerekprogramoké volt, és megkíséreltem bejárni a vásárt, ennek következtében lecsúsztam Jeney Zoltán magyar gyerekirodalomról tartott előadásáról, pedig az előző esti fogadás után lelassult közönséghez igazította a tempót. Délben Berg Judit ült a magyar stand színpadán, Larsson Máriával csevegett olyan könnyedén, hogy tátva maradt a szám, és elfelejtettem jegyzetelni. A kontraszt (számomra) már csak azért is feltűnő volt, mert aztán nekem kellett kiülni, és szintén Máriával beszélgetni a Kötéltáncról és a mai magyar ifjúsági irodalomról, nevezetesen a tabu témákról és megjelenésükről, a gyerekirodalom-kritikáról (hiányáról) és az osztrák gyerekirodalomról.
Miközben némi szünet után Tóth Krisztina lépett a színpadra az Anyát megoperálták című gyerekkönyvéről beszélgettek.

Pénteken sokan hazautaztak, ti is, este a még jelenlévő és frissen érkezett írók nagyobb része a városi fogadáson volt. Szombaton aztán az Európa szívéről szóló beszélgetésre ültem be, Ingrid Elam kérdezte Tóth Krisztinát, Török Andrást és Kukorelly Endrét. Ezen a beszélgetésen áttételesen és konkrétan is, többször szóbakerült a jelenlegi politikai helyzet, amit mindenki kellő intelligenciával és humorral kezelt, de legfőképp hitelesen ész őszintén. Manapság már nem „szexi Budapestre költözni", mint a rendszerváltás után.

A magyar befogadó kultúra, kicsiségéből és elszigeteltségéből adódóan is, és az a nagy előnye, hogy gyorsan, és kiváló fordításban olvashatjuk a remekműveket, hiszen a kiváló, csak fordítással foglalkozó műfordítónk mellett egyúttal sok írónk műfordító is. Bár hozzátették, a kis nyelv frusztrációja, hogy folyton a nagy nyelveket akarja fordítani, és a szomszédaira kevéssé figyel. Török András hozzátette, hogy a nyelv nagy előnye, hogy lehetővé teszi az időmértékes verselés tökéletes átületetését, ami más európai nyelvek esetében nem lehetséges, pl. a svédben is nehéz. Szegény svédek! - tette hozzá. Szó esett még a multikulturalizmusról, és a konyháról is.

Délután aztán egy műfordításról szóló beszélgetésre ültem be, Cecilia Hansson, Nádasdy Ádám és Daniel Gustafsson Pech beszélgettek. Sokat emlegették a már hazautazott Varró Danit, Nádasdy Daniel egyik (kedvesen) provokatív kérdésére oda is szólt, hogy "De Daniel!" Cecilia Hansson is hasonlóan rutinos, csevegő hangvétellel beszélt, olyan oldott hangulatú beszélgetést teremtettek, hogy az egyébként is nagy számú közönséghez odavonzották a céltalanul sétálókat. És miközben Nádasdy Ádám megjegyezte, hogy persze, hogy jobb az ő fordítása, mint Arany Jánosé, különben neki sem állt volna, ha ebben nem hinne, abban is megegyeztek Ceciliával, hogy egyszerre saját művet írni és fordítani nem tudnak/akarnak.

Innentől aztán jutott még némi városnézés, este a helyi magyar csoportok fogadására voltunk hivatalosak, ahová a menetrendszerinti hajóval mentünk, és jöttünk is aztán hamar vissza, mert mindenki fáradt volt. Vasárnap már csak azok voltak kint a vásáron, akiknek még programjuk volt, mindenki más pihent, csomagolt. Rengetegen voltak, a standoknál tolongtak az emberek. De nem csak a könyvesek voltak kint, hanem az írók és illusztrátorok is. A színpadokon is élénk beszélgetések zajlottak, meglehetősen nagy közönség előtt.

A három nap során jónéhányba belehallgattam, a kedvencem a sorozatírók színpada volt, no meg persze a krimiről szóló előadásokba fülelés. Ezt szerettem a könyvvásárban, hogy minden területét egyelően kezelik az irodalomnak, a kultursznobizmus nem igazán volt jelen.

Vasűrnap, immár nélküled, konstatáltam, hogy megint át lettek pakolva a standon a könyvek. Egy ekkora rendezvény szervezésénél nyilvánvalóan akaratlanul is akadnak hibák, és nem is könnyű ennyiféle embert, művészt mindenki számára kielégítően képviselni, pláne ekkora (és negatív) médiafigyelem mellett.

Kifejezetten kínos volt megélni az otthoni sajtót is, a „vicces" kis cikkecskét például. (Talán, ha jobban lett volna megírva.) Azért nem lettünk sokkal gyanakvóbbak, így néhányan a háttal, kézenfogva körbejárjuk a magyar standot performansznál eleinte még valami furcsa svéd játékra gyanakodtak, meg a Lánc-lánc Eszterláncra, pedig tüntetés volt a javából. Csendes, bőr alá menő, megalázó. Még jó, hogy a körben ülő, döbbent, szomorú arcainkról nem készült fotó, mert persze pont mi ültünk ott, akiknek vagy köze sem volt az egészhez, vagy éppen azokban a civil szerveződésekben vagyunk aktivak, amiket a megnyitóbeszédben ki is emeltek.

A másik, amit én hiányoltam - noha könnyen lehet, hogy csak vaksi vagyok -, hogy bár volt magyar és angol nyelvű külön programfüzet a magyar résztvevőjű programokról, (legalábbis azokról, amiket a Balassi szervezett,) a standon nem volt fellelhető. Az információkat rendkívül nehéz lett volna összevadászni, ha nincs a könyvvásárnak külön app-ja, ami percről percre jelzett és frissített. Csak épp svédül.

Mindent összevetve a Balassi tisztességesen helyt állt, az apróságokra boruljon a feledés, meg a szakértői elemzések tanulsága, DE hogy a könyvek elrendezésében vajon miféle koncepció (ha volt egyáltalán!) vezette a felelőst, arra senkinek sem sikerült rájönni. Ez zavart a legjobban. 

Az eredeti káoszt gondos kezek tették rendszerezettebbé, aztán persze mindenki, aki arra járt rendezgette a könyveket, sok el is tűnt. A legrendezettebb a gyerekkönyves rész volt, mivel számos illusztrátor és szerző meg részben/egészben gyerekkönyves jelen volt, továbbá ez a rész nézett a közlekedőfolyosóra, így gondosan igazgattuk a könyveket.

Egy jó kép vagy címlap úgyis többet mond ezer szónál.

És végül, (teljesen legálisan!) elhoztam az Üdvtörténeti lexikont, remélem, Juca, hogy dedikálod nekem. Mondjuk, jövőre Göteborgban?!

Szeretettel:

Eszter

 

P.S. Ráadás az Ami a szívedet nyomja című klasszikus svéd gyerekverses kötetből.

Siv Widerberg

KÜLFÖLDIEK

Apa külföldi,

anya is külföldi,

én is külföldi vagyok

most,

pedig svédek vagyunk.

Mert most Dániában járunk!

Hahaha!

Erre nem gondoltál, ugye?

Hogy a svédek is külföldiek lesznek,

amint külföldre mennek!

 

Fotó: Jeney Zoltán Facebook-oldala

nyomtat

Szerzők

-- Németh Eszter --


További írások a rovatból

Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjához
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés