bezár
 

színház

2015. 11. 26.
Egy hosszú éjszaka érkezik a sötétségbe
Macska a forró bádogtetőn
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Zsótér Sándor az Egy hosszú nap elutazik az éjszakába után ismét egy nagy amerikai lélektani drámához nyúlt Kecskeméten. A macska a forró bádogtetőn végeredménye a mű korábbi feldolgozásaihoz nehezen hasonlítható, különleges élmény.

Tennessee Williams darabja már évtizedek óta a magyar színpadon is klasszikusnak számít, elsősorban nagy formátumú fiatal színészek jutalomjátékaként szokták elővenni. Erre predesztinálja a két főszerep hangsúlyos volta és kidolgozottsága, hogy zárt szituációs dráma; egy éjszaka alatt kulminálnak az események – kevés szereplő, egy szín, kamaradarabnak tökéletes. Kétségtelenül legismertebb változata a hollywoodi szuperprodukció Paul Newman és Elisabeth Taylor szereplésével, de az elmúlt évekből mindenképpen említést érdemel a Magyar Színház 2011-es bemutatója Pál András és Balsai Mónika főszereplésével, Guelmino Sándor rendezésében. Az az előadás is, bár a látvány szintjén igen erős elidegenítő elemeket alkalmazott, leginkább a házastársi elhidegülésre és a nagyon mély hullámvölgyre koncentrált, amibe Maggie és Brick kapcsolata került. Zsótér Sándornál, aki három részben játszatja a darabot, ez a „macskajáték” csak az első felvonást uralja.

Szkéné színház

Zsótér most is a szöveg felől közelít a műhöz, az ezzel való folyamatos játék szinte minden pillanatban tudatosítja velünk, hogy amit látunk, egy színházi előadás. Az előadók szüntelenül reflektálnak a textusra, összekacsintanak a nézőkkel, folyamatos ellentmondásba kerülnek azzal, hogy éppen melyik földrészen járunk, nem egyszer előfordul, hogy Big Daddy-t Nagy Viktornak hívják. A karaktert játszó színész egyébként pont Nagy Viktor. Ez az egy példa is érzékletesen szemlélteti az alkotói hozzáállást. Zsótér minden bizonnyal nem azt az érzelmes melodrámát látja a történetben, amire a legtöbb Macska a forró bádogtetőn előadást ki szokták futtatni. Nála Brick és Maggie kapcsolata végérvényesen tönkrement, ennek pedig egyenes következménye, hogy felértékelődnek a mellékalakok és a hangsúly a környezetre, a hazugságokkal és önös érdekekkel terhelt nagycsaládi légkörre helyeződik. Erről már Ambrus Mária remek díszlete is nagyon sokat elmond: a kifejezetten trendi, modern beosztású erkélyes szoba régimódi, nagyszülőktől ott maradt tárgyakkal van tele: nippek a szekrényen, hímzett díszpárnák az ágyon. Jelenlétüket nem az indokolja, hogy a cselekmény hatvan évvel ezelőtt játszódik.

Brick (Szemenyei János) undorodik feleségétől, mert az féltékenységből tönkretette barátságát Skipperrel, aki szerelmesen rajongott érte. Maggie-t viszont nem képes ezért eltaszítani magától, inkább az alkoholhoz nyúl, sportriporteri állását is veszni hagyja, és sodródik az árral. Maggie (Trokán Nóra) képtelen elszakadni férjétől, nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy az már nem kívánja, helyette fondorlatoskodik, szexért könyörög, és próbálja visszaállítani a már soha vissza nem állítható állapotot. Viszonyuk egy későbbi állapota képződik le Brick szülei esetében. Big Daddy (Nagy Viktor) ugyan hatalmas vagyont gyűjtött össze, de feleségére már csak undorodva tud gondolni. Amikor azt hiszi, hogy megmenekült a ráktól, alig várja, hogy szeretőt tarthasson, és a legelképesztőbb szavakkal alázza az asszonyt. Ida, azaz Big Mamma (Csombor Teréz) ennek elviseléséhez hihetetlen elhárító mechanizmusokat fejlesztett ki, egy pillanatra sem képes érzékelni a valóságot, nemhogy elfogadni azt. Emellett pedig ott vannak a haszonlesők, az idősebb fivér és felesége, Gooper (Szokolai Péter) és Mae (Bognár Gyöngyvér), akik már semmiféle őszinte érzelmet nem képesek produkálni, sem egymás, sem a család iránt. Életük egyetlen célja a vagyon megszerzése, ehhez pedig minden rendelkezésre álló epét és fondorlatot bevetnek. Valamennyire őket is meg lehet érteni, hiszen az a kötődés, ami elvileg az apa és a kisebbik fiú között van, itt leginkább csak a szavak szintjén létezik. Mindenki kész ténynek veszi a családból, de Brick és Big Daddy közös jelenetében inkább csak elbeszélnek egymás mellett a résztvevők, az apa kicsinyes erőszakkal, vagy egy újabb pohár itallal próbálja megszerezni fia figyelmét.

Zsótér precízen ábrázolja a családi érdekviszonyok közötti mozgásokat, nem egyszer a paródia szintjén is: így válik Big Mamma felvett naivsága operetti bohóckodássá, és így hangzik el a születésnapon az Internacionálé – körülbelüli annyi bensőségesség van ebben az ünneplésben, mint a korabeli május elsejékben.

A sok erős dramaturgi (Ungár Júlia) és rendezői ötlet mellé igen erőteljes színészi jelenlét társul. Az, hogy Trokán Nóra Zsótér keze alatt a legjobbat hozza, nem újdonság, az Egy hosszú nap... után pláne. Szinte sajnáljuk, hogy az első felvonás után viszonylag keveset látjuk, de abban bőven van lehetősége tudása legjavát csillogtatni. Szemenyei János új résztvevő Zsótér színházában, a fővárosban leginkább zenés darabokban (Sakk, Vámpírok bálja, korábban: Egy nyári éj mosolya, Vadregény) és a Proton Színház előadásaiban lehet látni (A jég, Szégyen – ez utóbbiban már dolgozott együtt Zsótérral, de akkor mindketten a színpadon álltak). Az, hogy remek hangja van, és zenei rendezőnek sem utolsó, eddig sem volt titok, de ugyanilyen öröm, hogy prózai színésznek is kiváló. Ugyan az első felvonásban szinte végig Trokán Nóra mondja a szöveget, nem lehet az ő arcjátékát nem figyelni. Hol a cinizmus, hol az undor, hol pedig a nemtörődömség élénk színei játszanak rajta, dühkitörései nem kimódoltak, hanem igazán mélyről jönnek. A mellékszereplők közül az Idát alakító Csombor Teréz akkor a legerősebb, amikor operetti túlzásain áttörik kétségbeesett szembenézése a tényekkel; Bognár Gyöngyvér remekül adja a magát nyeregben érző, számító Mae-t. Sokáig úgy éreztem, hogy Nagy Viktor szándékosan formál egy szokásostól esendőbb Big Daddy-t, de a darab végén bejátszott hangeffektusok alapján világossá vált, hogy ennek a Big Daddy-nek sokkal félelmetesebbnek kellene lennie. A rendező egyébként újfent erőteljesebben használja az aláfestő zenét (Mátyássy Szabolcs munkája), lehet ez annak a hatása, hogy az utóbbi időben igen sok zenés darabot állított színpadra (A bűvös vadász, Leander és Lenszirom, Egy anya története), de milyen jól teszi: az előadás zenei rendezése megérne egy külön elemzést.

Az este végén Zsótérnál nincs feloldozás. Míg általában a Macska a forró bádogtetőn végét úgy értelmezik, hogy a kihűlt kapcsolatot sikerül felmelegíteni, és a kegyes hazugsággal a halál árnyékába újra visszakerült szülőknek sikerül vigaszt nyújtani (nem mellesleg a harácsoló testvérpár szarvát is letörni), a kecskeméti előadás vége nem megnyugtató. A szegedi gyapotfesztiválon innen és a memphiszi ügyvédkamarán túl a győztes macska alatt forró marad a bádogtető.

 

Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn

Fordította: Ambrus Mária, Zsótér Sándor


 

Pollit Margit: Trokán Nóra

Brick Pollitt: Szemenyei János

Mae Pollitt: Bognár Gyöngyvér

Pollit Ida: Csombor Teréz

Dixie Pollit: Kertész Kata

Robert Pollit: Nagy Viktor

Gooper Pollit: Szokolai Péter

Dr: Kovács Gyula

Tooker pásztor: Kertész Kata


 

Díszlettervező: Ambrus Mária

Jelmeztervező: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Zene: Mátyássy Szabolcs

 

Rendező: Zsótér Sándor

 


Bemutató:  2015. november 14.

Kecskeméti Katona József Színház, Ruszt József Kamaraszínház

nyomtat

Szerzők

-- Baráth József --


További írások a rovatból

színház

Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én a József Attila Színházban
Loupe Színházi Társulás: Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá

Más művészeti ágakról

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés