A díjátadón Gintli Tibor, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Babits Mihály Alkotói Díjat 2008 óta ítéli oda a társaság a kortárs magyar irodalomban kiemelkedő életművek számára. A kitüntetés egy oklevelet és egy Babits-kisplasztikát tartalmaz. A díjazottak között szerepelt már Hubay Miklós és Krasznahorkai László is, tavaly pedig Lator László részesült ebben az elismerésben.

Tarján Tamás összeállításából az is kiderült: Rakovszky már több alkalommal is bizonyította, hogy megérdemli ezt az életműdíjat. Ráckevei Anna felolvasásában elhangzott A kettő és az egy, az Őszi alom, a Dal az időről, a Címkék, egy rövid részlet A hullócsillag éve című regényből, néhány bekezdés a Napéjegyenlőségből, végül a Gravitáció zárta a sort.

A felolvasások után Margócsy Istvánhoz került a mikrofon, aki felolvasta laudációját. Az irodalomtörténész azzal kezdte, hogy egy ilyen díj komoly kockázatvállalásnak tekinthető, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy kortárs alkotó kanonizálása meglehetősen kétesélyes a jövőt illetően, azonban mégis megkerülhetetlen, hiszen az irodalom most is történik, ezért fontos, hogy a jelenkor alkotói közül is kiemeljük a legkiválóbbakat. Margócsy biztos abban: Rakovszky életműve már helyet nyert az irodalomtörténetben, hogy a későbbi generációk számára is fontos olvasmányként fognak szolgálni a művei, ez esetben tehát nem tartja kockázatosnak a díjazását és az író kanonizálását.

Margócsy úgy látja, hogy Rakovszky művei "rögtön első megjelenésüknél fogva az irodalmi élet csoportérdekeltségeit, az irodalmi irányzatok eltérő törekvéseit, ízléskülönbségeit tulajdonképpen felülírva, általános érdeklődést és elismerést nyertek, költészetével szemben az elutasító álláspont szóba sem került.” Rakovszky Zsuzsa költészete a kezdetektől fogva egészen mostanáig egyenletesen és példátlan magas színvonalon, “kilengéseket vagy lazaságokat meg nem engedve” szólal meg, hogy még a legkíméletlenebb kritikusok is meghajolnak az életmű előtt.

Az irodalomtörténész kiemelte még, hogy Rakovszky már pályakezdésekor a líra legégetőbb kérdéseihez nyúlt hozzá, “s verseiben a személyesség-személytelenség megszólalási kérdéseiben radikálisan különálló gesztussal élt. Miközben megőrizte a költemények személyes hangütését és beszédmódját, azaz egy megszólaló grammatikai alany jelenlétét mindvégig biztosította, a megszólaló személynek figuráját végtelenül elbizonytalanította. A körvonalak és szituációk minden árnyaltságuk ellenére sem a hagyományos megszokott lírai figurát írták körül vagy idézték elő, e líra vallomása és panasza mindvégig arról szólt, hogy mennyire nehéz is biztos és határozott alakot adni egy megszólalásnak, mennyire nehéz egységesnek, akár csak elképzelni is egy személyiséget.”

“Rakovszky versei megidézik a költészet sok-sok hagyományos kérdésfelvetését, s e kérdésfelvetések érvényét soha nem hagyja kétségbevonni. Tematikailag rendre az idő, a magány, a halál, az emlékezést, a helykeresés, a kapcsolatteremtés problémája uralja e verseket”, tette még hozzá Margócsy, majd a regényekre rátérve elmondta, hogy már a 2002-ben megjelent első regénye A kígyó árnyéka is nagy feltűnést keltett, és egyhangú kritikai elismerés is fogadta. Azóta három további regénye és egy elbeszéléskötete jelent meg, melyekkel immár prózaíróként is elismert szerzővé vált.

Babits Mihály Alkotói Díj - díjátadó a Petőfi Irodalmi Múzeumban - 2015. 11. 30.