87 éves korában elhunyt Jacques Rivette, a francia új hullám egyik meghatározó alakja. A rendezőt sosem övezte akkora kultusz, mint Godard-t vagy Truffaut-t, munkái sajnos nem igazán számítanak kötelező filmtörténeti tananyagnak. Magyarországra is csak kevés filmje jutott el. Rivette a valóság és a képzelet világában játszódó történetekkel, hosszú játékidővel tette próbára a nézőket, ezért széles körben soha nem lett igazán népszerű. Mégis nagy hatású, merészen kísérletező, modern szerző, és mellette teoretikus is volt.

Csak úgy, mint a többi újhullámos rendező, ő is Cahiers du Cinémába kezdett írni, később pedig Eric Rohmert váltotta a lap főszerkesztőjeként, és így szerepe volt a fiatal filmkészítők támogatásban. A „hitchcocki-hawksi” táborhoz tartozott, vagyis a filmkritikusok közé, akik rajongtak az amerikai filmért, ezért sokszor beépítette a bűnügyi műfajok elemeit a saját alkotásaiba. Megkésve csatalakozott a többiekhez, mint rendező. Bikácsy Gergely meg is jegyzi, hogy az 1959-es Négyszáz csapásban Antoine a moziban a még el nem készült Rivette filmet nézi, amit két évvel később mutattak be. Balszerencséjére lekésett arról, hogy az elhúzódó produkciójú Párizs a miénket az új hullám első filmjeként ismerjék el. Már ebben a kissé kidolgozatlan munkában is központi szerepet kap az összeesküvés témája és a nyomozás narratívái, de a rendező még kereste a megfelelő formát.

Kiábrándulva az merev filmkészítői hagyományokból színházi társulattal kezdett el forgatni, és kísérletezett az elbeszélés módjaival. Elhagyva a forgatókönyvet és az rendezői instrukciókat: engedte a színészeket improvizálni, és a kialakult sajátos világot kamerával dokumentálta. A film végleges változata pedig a vágószobában jött létre. Kovács András Bálint az 1968-as Őrült szerelemtől sorolja Rivette-et az új regény nevű filmes irányzathoz, amire jellemző az időrend keveredése, teatralitás, radikálisan töredezett forma. A több párhuzamos szálon futó történet egy klasszikus színházi előadás próbáját, a háttérben pedig egy házasság szétbomlását örökíti meg. Rivette az öntudatos filmi ábrázolással a hétköznapi élet stilizáltságát hangsúlyozza. 

Jonathan Rosenbaum szerint a hetvenes évek elején, egymás után készítette az egyik legnehezebben befogadható és az egyik legközönségbarátabb munkáját, a 13 órás Out 1-t és a könnyedebb Céline és Julie csónakázikot. Az Out 1, amelynek létezik egy rövidebb verziója is, negyven színész, köztük Jean-Pierre Leaud improvizációján alapuló történet, ami a bűnügyi szálat és a színpadi próbákat keveri. Céline és Julie csónakázik két lány (Juliet Berto, Dominique Labourier) barátságáról szól, akik egy meseszerű, párhuzamos valóságot képzelnek maguk köré. Rivette később is folytatta a rendezést, elismerést szerzett A négyek bandája és A szép bajkeverő című filmjeiért, a 2009-es Örököltem egy cirkuszt után vonult vissza a filmkészítéstől. A filmjeiben megjelenő motívumok, mint a nyomozás, színház, álom a befogadó térbeli és időbeli utazását is jelentik megismerhetetlen világokba. Rivette életművével való ismerkedéshez remek kezdés lehet a MUBI Notebook, amiben számtalan filmelemzéssel, esszével emlékeznek a rendezőre. Jövő szombaton (február 13-án) a budai Nyitott Műhelyben pedig filmvetítést tartanak. Itt lehet csatlakozni. 

Váratlanul, bármilyen előzetes bejelentés nélkül az internetre került  Louis C.K. új websorozata, a Horace and Pete. Kevesen vitatnák, hogy Louis C.K. ma talán az egyik legfontosabb komikus, illetve azt, hogy a cinikus és kegyetlenül őszinte stílusa mennyi mindenkire volt hatással. Átlagos amerikai lúzer, középkorú és elvált, ennek minden nyűgével, magánéletét pedig gondolkodás nélkül tárja elénk a stand up fellépéseiben. Louie című sorozatában, amelyben saját maga fikciós mását alakítja, még tovább ment, és a kezdeti dráma-komikum egyensúlyt egyre inkább drámai tónus veszi át a későbbi évadokban, ahogy Louie még több egyre abszurdabb jelentetbe kerül.

A Horace and Pete, megkerülve a hagyományos forgalmazási módokat, egyszer csak 5 dollárért vált elérhetővé közvetlenük C.K. oldalán, de sajnos meg sem közelíti a Louie kidolgozottságát és mélységét. Tulajdonképpen egy szituációs komédia alaphelyzetéből indul ki, de végignézve mégis inkább filmre vett színdarabnak tűnik. Szinte végig egy helyiségben játszódik, a címbeli 100 éves kocsmában, amit generációk óta egy család vezet. Azt, hogy a jelenben járunk, csak az jelzi, hogy az emberek okostelefonokat használnak, betoppanak a brooklyni hipszterek, és a közelgő elnökválasztásról vitatkoznak. A kocsmába érkezőkkel C.K. társadalmi körképet akart alkotni, ütköztetni az elavult, régimódi értékeket az új szokásokkal, vagy pedig didaktikusan a szánkba adni a saját véleményét. A megkeseredett, saját neurózisaikkal és többi családtagjukkal küzdő szereplőknek hiába sikerült olyan színészeket megnyerni, mint Steve Buscemi, Alan Alda vagy Edie Falco, nem meggyőző színpadias tálalás, se az időnként megjelenő melodramatikus hangnem.

A websorozat műfaja sokkal inkább a gyorsan fogyasztható, YouTube-on ingyenesen elérhető vicces jelenet, a Horace and Pete pedig nem igazán számít prémium tartalomnak, annyira biztos nem, hogy több részéért is fizetnék, hiába vagyok elvakult rajongó. És elképzelésem sincs, mi történhet az évad következő részeiben, hiszen ez az egy óra szinte egy teljes, lezárt történetet mesélt el.  

Rövidhírek:

> Kiváló program a héten a Cseh Filmkarnevál a Toldi moziban, melyen az elmúlt év fontosabb cseh közönségsikereit és néhány klasszikust lehet megnézni. Szombaton még el lehet csípni az Én kis falumat, amit Jiří Menzel és Bán János kísér majd el, és az Oscar-díjas Kolját.

> A Magyar Filmművészek Szövetsége tiltakozását fejezte ki az ügyben, hogy a kormány a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet a megszüntetendő intézmények közé sorolta. Tarr Béla nyilatkozata itt olvasható.

> Közzétették az idei Magyar Filmhét programjába bekerült alkotások listáját. A meglepő, hogy nincs meglepetés, hiszen a legtöbb játékfilmet már régen bemutatták a magyar mozik, tehát nem számíthatunk majd premierre. Például egészen érthetetlen, miért szükséges a 2014-es Filmhéten már szereplő filmeket újra versenyeztetni. A kisfilmes, animációs és dokumentumfilmes válogatásban már több friss alkotás szerepel majd, többek között megnézhetjük a Lipcsei Dokumentumfilm Fesztiválon (DOK Leipzig) díjat nyert Reményvasutat Trencsényi Klárától és Ferenczik Áron Szabó Úr című kisfilmjét. Ferenczik a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanban alakította a lúzer hősszerelmest, de egyébként ő is filmrendező.

> A napokban mutatják be a Rotterdami Filmfesztiválon Tolnai Szabolcs Minotaurusz című munkáját, de a magyar bemutatóról még nincs hír. Illetve a Vs.hu-n volt először látható a Buharov testvérek új játékfilmjének előzetese. A szürreális agymenésnek tűnő Az itt élő lelkek nagy része a Mediawave Fesztiválon lesz látható, április végén.

> A The Birth of The Nation nyerte meg az idei Sundance Filmfesztivál fődíját és közönségdíját is. A rabszolgasorsból kitőrő Nat Turner életét örökíti meg Nate Parker filmje, amely már most díjesélyesnek számít a 2017-es Oscaron.

> Új részletek derültek ki Woody Allen készülő sorozatáról. A színész-rendező mellett Miley Cyrus és Elaine May fog szerepelni és a hatvanas években játszódó sztoriban. David Lynch Twin Peaks rebootja is új nevekkel bővült. Kyle Maclahlan, Laura Dern és Jennifer Jason Leigh mellé csatlakozott Naomi Watts, aki a 2001-es Mullholland Driveban dolgozott együtt a rendezővel.

> Greta Gerwig színésznő (Frances Ha, Mistress America) rendezői bemutatkozására készül: a Lady Bird egy középiskolás lányról fog szólni, főszereplője Saoirse Ronan lesz.

!!! Végre online is megtekinthető Bucsi Réka díjakkal elhalmozott animációja, a Symphony no. 42. 

Heti mozibemutatók: A nagy dobás (Adam McKay), Brooklyn (John Crowley), A boldogság titka (Daniel Burman), A fiú (William Brent Bell), A fekete ötven árnyalata (Michael Tiddes), Barbie: Titkos ügynökök (Conrad Helten)