Kőkuti Máté egy átlagos 17 éves srác, átlagos szülőkkel, átlagosan frusztrált kamaszlélekkel. Reménytelenül szerelmes egy lányba, Annába, miközben legjobb haverja is lány, őt Médinek hívják. Kitör a nyári szünet, Máté eléri, hogy ne kelljen a szülőkkel tartania a horvátországi nyaralásra, majd kezdetét veszi egy szürreális trip, s egyáltalán nem lehet az olvasónak biztos képe arról, vajon mennyi játszódik ebből a regény valóságában és mennyi csupán a fiú fejében. 

Az Y-generáció című sorozat kritikusai számára éppen ez a már-már valószerűtlen váltás kínálta talán a legkomolyabb vitaalapot. Szekeres Nikoletta és Mészáros Márton többször is visszatért rá, Laboda Kornél könyve mennyire nem koherens, a regény három különálló egysége egyáltalán nincs összefésülve, tényleg három különálló egység marad. Mészáros Márton szerint a fiú jellemében is változás áll be, a történet második felében már egyáltalán nem az a frusztrált átlagos kamasz, Szekeres Nikoletta szerint azonban Máté továbbra is szerencsétlen marad, csupán ennek más-más kivetüléseire irányul az elbeszélés. 

Fenyő D. György és Totth Benedek ezzel szemben nem érezte úgy, hogy ennyire szétesett lenne a regény, bár Totth felvetette azt is, hogy ami olvasás közben a könyv szerkezeti felépítését illetően furcsának hat, az lehet szándékolt szembemenés is az olvasói elvárásokkal. Fenyő D. György Szerb Antal Az utas és a holdvilág című regényéhez hasonlította a történetet, szerinte ebben van olyasfajta kizökkenés az időből, amilyennel a mátéPONTindul esetében is találkozhatunk. Számára egyébként az alapsztori nagyon is érthető: a főszereplő fiú egy olyan lányba szerelmes, akit csak az iskolában szokott látni, ám most kitör a nyári szünet, és két és fél hónapra még ennyi se jut neki belőle. Teljesen reálisnak hat az is, hogy a történet végén - amelyet Szekeres Nikoletta muszáj-lezárásnak érzett, mert láthatóan kényszerből kellett varrni minden szálat - Máté elutazik Keszthelyre, a városba, amiről egyébként nem hiszi, hogy létezik, és ott találkozik ezzel a lánnyal. Hiszen lehet, hogy fél füllel hallotta az iskolában, ahogy Anna meséli, Keszthelyen fog nyáron dolgozni, s mikor a fiú egy nap ezzel a szóval ébred, akkor tulajdonképpen csak addig terjed az emlékezete, hogy valamiért fontos neki a hely, de azt már nem tudja felidézni, miért. 

Valóság és fikció keveredése azért is volt egyaránt fontos mozzanata a regénynek és a róla szóló beszélgetésnek is, mivel ahogyan Mészáros Márton is említette, a kamasz fiúk életében épp ez az az időszak, amikor képesek azon töprengeni, vajon ami körülveszi őket, tényleg létezik-e vagy mindez csupán a saját tudatuk, képzeletük kivetülése. Ugyancsak ez az az időszak, mikor az erről szóló filozófiai nézetekkel is ismerkednek a fiatalok, éppen ezért fontos, hogy az ezzel kapcsolatos gondolatok is teret kapnak a regényben. Ugyanakkor Mészáros a tézisregény kifejezést kritikai éllel használta, szerinte ahelyett, hogy a cselekményből következnének bizonyos felismerések a főszereplő számára, a történet túlságosan is alá van rendelve annak, hogy ezek a nagy filozofálgatások egyes jelenetek formájában megjelenjenek. 

Hasonlóképp a koherencia hiányát rótták fel hibaként a bibliai utalások kapcsán is. Itt elsősorban a nevekre (Máté, Simon) vagy egyes véletlenszerűen felbukkanó szereplőkre (prédikátor, halárus) kell gondolni. Túl kézenfekvőek ezek az utalások, mégsem állnak össze koherens egésszé. 

Pozitívumként beszéltek a résztvevők ellenben a regényben ábrázolt családmodellről. Máté ugyan lázad a szülei ellen - hisz mégiscsak egy kamasz - ám közben szeretettel is beszél róluk. Sem az elvált vagy alkoholista szülők toposza nem jelenik meg, s még a hirtelen felbukkanó (vagy csupán csak elképzelt?) nagybácsi is jó fej, nem hangolja Mátét az apja ellen. 

Érdekes és élénk vitát kiváltó felvetés volt Totth Benedek részéről, hogy a regény igencsak "fiús", s hogy kíváncsi lenne, hogy azokat a mozzanatokat, melyeket egy férfi olvasó össze tud vetni saját kamaszkori emlékeivel, hogyan értelmezi egy női olvasó. Szóba került a jól ismert probléma, hogy az iskolai olvasmányokban rendre a fiúk világa jelenik meg, kivételként leginkább Szabó Magda Abigéljét lehet említeni, így aztán Fenyő D. György szerint a lányok hozzászoknak ahhoz az értelmezési csavarhoz az olvasás során, hogy az alapvetően férfi élethelyzeteket, férfi konfliktusokat megpróbálják egy női szemszögbe átültetni.

S hogy vannak örök témák, amelyek könnyen beszippantanak és vitára késztetnek felnőtt, az irodalmi szövegekkel szakemberként is foglalkozó embereket, az a regény két lánykaraktere Anna és Médi közti szembenállásról alkotott vélemények mutatták meg leginkább. A két szereplő ugyanis két női archetípus: Anna a légies, áttetsző, éteri, csak távolról imádható, de távolról annyi minden szép és jó tulajdonság beleképzelhető, Médi ellenben az eleven, a hús-vér valóság, egy vagány és talpraesett csaj, aki viszont annyira valós, hogy csak haverkodni lehet vele, például elmenni kocsmázni, bármennyire is odafigyel, ha kell, aggódik és gondját viseli a srácnak. Végül Mészáros Márton 1-3-as vereséget szenvedett, egyedül ő mondta, hogy annak drukkolt, Máté Annával jöjjön össze, míg a többiek mind remélték, csak lesz valami más is a Médivel való haverkodásból. Ám ahogyan Totth Benedek fogalmazott: sajnos, Máté pont nem indult. 

Fotó: Bach Máté