Miért van az, hogy egy ország liberális, a nagyvilág irodalmára nyitott és érdeklődő értelmiségi rétege sokkal jobban figyel a nagy nemzetek - franciák, angolok, németek - könyvtermésére, de gyakorlatilag tájékozatlan, ha a szomszédos népek kulturájáról van szó? Horváth Viktor úgy véli, még akár a nacionalista, uszító hangok is erőtlenebbé válhatnának, ha az egymás mellett élő nemzetek értelmisége élénkebb párbeszédet folytatna egymással. 

Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztje szerint ez a fajta sznobizmus általános, ugyanakkor ha saját folyóirata érdeklődési területéről kell szólnia, épp ellenkező tendenciát tud felmutatni. A Jelenkor mindig is érdeklődött a közép-európa irodalom iránt, ez részint abból a kényszerű helyzetből adódott, hogy a rendszerváltás előtt az amerikai irodalom újdonságairól kevésbé lehetett folyóirati szinten számot adni. A kiadvány nagyjából másfél évtizede azonban egy folyóirathálózat része, amely a ljubljanai Apocalyptica kezdeményezésére jött létre, többek között osztrák és lengyel periodikák közreműködésével. S ha már szlovének, Ágoston szerint ebben a régióban az is probléma lehet egy nemzeti irodalom esetében, hogy mekkora a lakossága egy adott országnak, és ezen belül is milyen nagy számú az olvasóközönség. A szlovén irodalom esetében értelemszerűen jóval alacsonyabb példányszámokról beszélhetünk, mint a lengyel könyvpiac sikeres szépirodalmi alkotásait tekintve. 

A Jelenkor aktuális szlovák tematikus blokkja nem országhatárokhoz, hanem inkább kulturális metszéspontokhoz igazodik, területileg pedig a Kelet-Kárpátokhoz. A főszerkesztő kiemelte Radoslav Passia A Kelet-Kárpátok térségének irodalmáról illetve Ján Gavura A 2000 utáni szlovák költészet irodalmi térképe című tanulmányait.

A határátlépés kifejezés a kulcsszó a Kalligram folyóirat tematikus száma esetében. Ahogyan Csehy Zoltán, a versrovat összeállítója elmondta, igyekeztek a válogatás során a szlovák irodalom multikulturális szálára koncentrálni, illetve olyan alkotókat kiválasztani, akik a szerepekkel, maszkokkal, az identitás sokszínűségével játszanak. Többek között Elena Hidvéghyová-Yung és Radoslav Tomáš versei olvashatók az aktuális számban. A prózarovatban pedig a közös múlt, a közös történelmi trauma játssza a főbb szerepet, például egy szöveg a GULÁG női rabjainak sorsáról.

Szalay Zoltán, az Irodalmi Szemle főszerkesztője más módon közelítette meg a folyóirat tematikus számát. Először kicsit ódzkodtak ettől az összeállítástól, mert nem szerették volna, ha úgy tűnik, hogy a lapban a szlovák irodalom egzotikumként jelenik meg. Az Irodalmi Szemlének természetes közege a szlovák irodalom, a speciális tematikus számban pedig végül a középnemzedék, a 30-40-es éveikben járó alkotók szerepelnek, sajátosan olyan szerzők, akiknek a szlovákiai recepciójuk még gyér, ismertette Száz Pál szerkesztő. A folyóirat egyébként rendszeresen szervez közös, kétnyelvű rendezvényeket, és Szalay Zoltán szerint amúgy sem egész nemzeti irodalmak, hanem csupán egyes írók hatnak egymásra.     

A beszélgetésen részt vett még Hizsnyai Zoltán, az Opus, Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője, illetve Tóth László és Vörös István, most éppen műfordítói szerepükben.