Szeptember 22-én különleges esemény zajlott a Toldi moziban, a magyarországi Ciprusi Nagykövetség este hat órától állófogadással köszöntötte ciprusi és magyar vendégeit, akik Constantinos Pastalides rendező Azok a boldog napok című dokumentumfilmjének bemutatója alkalmából gyűltek össze. Ez a látszólag werkfilmnek tűnő alkotás valójában egy összetett emlékező-film, mely a negyven évvel ezelőtti katonai puccs és török megszállás tragédiáját eleveníti fel, mintegy jelezve az Egyesült Nemzetek Szervezete felé, hogy jogi intézkedések ellenére ez a konfliktus máig megoldatlan.

Így a szeptember végi, budapesti vetítés mintegy csendes tüntetésként is értékelhető, melyen a nagykövet és a követség más tagjai is nyilvánosan hangot adtak a Ciprusi Köztársaságban uralkodó elégedetlenségnek. Az évszázadok óta vitatott helyzetű Ciprus ugyanis rövid függetlensége után (az 1960-as években szabadult fel a brit fennhatóság alól) görög, illetve török erőszakszervezetek célpontja lett. 1974-ben a legálisan választott elnököt nacionalista görög puccsisták mozdították el ideiglenesen helyéről, hogy az országot „visszacsatolják” Görögországhoz (az ókorban hellén terület volt a sziget). Erre reagálva, illetve a káoszt kihasználva avatkozott be Törökország, elfoglalta a szigetország északi részét, ahol szakadár török bábállam alakult.

Az ENSZ ezt a nyilvánvaló agressziót mindössze úgy reagálta le, ahogy a közelmúltbeli orosz-ukrán konfliktust is: passzív intézkedésekkel. Létrejött az úgynevezett „Zöld vonal”, mely demilitarizált övezet a két állam határán. A Ciprusi Köztársaság természetesen ebbe nem törődött bele, 1994-ben Törökországot feljelentette az Emberi Jogok Európai Bíróságán a megszállás miatt. A perben 2001-ben Törökországot felelősnek kiáltották ki, s 2014-ben 90 millió eurós bírság kifizetésére kötelezték. De ettől még az északi területek továbbra is török kézen maradnak.

Ciprusi török területen fekszik Karmi városa, ahonnan a megszállás alatt elüldözték a keresztény lakosságot, ortodox papságot. Ám még a sajnálatos események előtt, 1970-ben nemzetközi koprodukció keretében a görög származású amerikai rendező, George P. Cosmatos The Beloved (1971) címmel filmet forgatott, melyben a korabeli szexszimbólum, Raquel Welch és jó néhány olasz stábtag mellett számos helybéli ciprusi is szerepelt. Közülük sokan már nem élnek, azonban a gyerekszínészek családapákká és családanyákká váltak. Constantinos Pastalides a még élő szereplőket, és persze a forgatás helyszínét, a megszállt Karmit kereste fel, hogy Cosmatos művén keresztül elevenítse fel Ciprus bizonyos körökben elfelejteni kívánt közelmúltját. Ez az Azok a boldog napok.

Ciprusi filmből viszonylag kevés van, egységes filmgyártás nem alakult ki a szigetországban. Azonban Pastalides műve így is kiemelkedő, remek munka, mely eleinte kicsit át is verhet minket, nézőket. Ugyanis könnyed werkfilmnek indul, sőt, eleinte még kedvcsináló útifilmnek is elmenne, hiszen a turisztikai látványú szigetország belső területeit, kulturális közkincseit mutatja be, festői szépségű vidéki tájakon kalauzol át minket. Emellett az Azok a boldog napok nosztalgikus beszámolók sorával idézi fel a hetvenes éveket, és a The Beloved bemutatott képsorai alapján remek hangulatú forgatást is. Constantinos Pastalides műve tehát címéhez híven egy mesékbe illő bukolikus idillt fest a hetvenes évek elejéről, és megragadja a helyiek reményeit is azzal kapcsolatban, hogy a jövőben majd talán még több világhírű produkciót jönnek ide forgatni a táj szépsége és az olcsóság miatt.

Azonban Pastalides éles vágással érzékelteti, milyen sokkszerű élmény volt a megszállás. Az Azok a boldog napok feltűnően direkten vált hangnemet a játékidő második felétől, és Patrick Curtis producer tolmácsolásában az addig egyes szám első személyben folytatott nosztalgiázás külső perspektívából elmondott balladává alakul. Fájdalmas, felkavaró és megrázó élmény, ahogy az egykori forgatási helyszínen megszólal a minaretből a müezzin éneke, jelezve, hogy a terület török fennhatóság alatt áll. Éles kontrasztban áll ez a The Beloved vidám, táncos-zenés képsoraival, melyben a barna bőrű, népviseletbe öltözött Raquel Welch elvegyül a ciprusi falusiak között.

Az Azok a boldog napok különlegességét pedig ez a formai elem adja. Miként elsőre werkfilmnek látszik Constantinos Pastalides műve, úgy az is feltűnik, hogy alapvetően egy beszélőfejes, hagyományos dokuról van szó. Azonban a szerkesztési elv annál érdekesebb. Az alkotók igyekeztek úgy összevágni a megidézett játékfilmes felvételeket a leforgatott dokumentum-felvételekkel, hogy azok párbeszédben legyenek egymással. Azaz párhuzamosan fejlődik a The Beloved és az Azok a boldog napok cselekménye. Sajnos Raquel Welch-t nem tudták elérni, de a stáb élő tagjainak nagy részét (köztük a már említett producert, Welch férjét, Patrick Curtist) megszólaltatták. Így pedig az válik láthatóvá, hogy a szemtanúk ha csendben is, de jelen vannak, emlékeznek, és tudják, hogy mi zajlott Cipruson negyven éve – akár a forgatásra, akár a török megszállásra gondolunk.

Az Azok a boldog napok pedig a konkrét történelmi tragédián kívül arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a filmnek mint vizuális médiumnak milyen fontos szerepe lehet a kultúrában és a politikában is. A The Beloved 1970-ben egyszerű melodrámaként készült, egy megcsalás története, melynek a ciprusi közeg kölcsönöz különösen túlfűtött atmoszférát. Azonban a történelem a forgatási helyszínnek különös jelentőséget tulajdonított, és utólag fontos kordokumentummá emelte George P. Cosmatos közepes melodrámáját. A politikai klíma megváltozása miatt a szabad Karmit bemutató The Beloved így Constantinos Pastalides műve által a szabadság utolsó óráit rögzítette, egy olyan Ciprusról mesél, melyben a ciprusiak még a gyarmati világ után beözönlő friss, szabad levegőt szívhatták magukba. A Cosmatos-film beidézése által pedig Constantinos Pastalides felhívja a figyelmet a kontrasztra, mely jelen és múlt konfliktusából pattan ki.

Az Azok a boldog napokban így a fikció, a The Beloved fontos bizonyítékként értékelődik, mely a Ciprus függetlenségéért, az elvesztett területek visszaszerzéséért indított küzdelemben perdöntő jelentőségű lehet. A megszólaló szereplők és az alkotók pedig reménykednek, hogy szózatuk nyitott fülekre talál, és egyszer végre igazságot szolgáltatnak a felvilágosult nemzetek a Ciprusi Köztársaságnak. Így Constantinos Pastalidés dokumentumfilmje fontos alkotás, és mintegy a ciprusi diplomácia kampányaként több országban, legközelebb Franciaországban is látható lesz.

Azok a boldog napok (Beloved Days)

Színes, feliratos ciprusi-olasz-angol dokumentumfilm, 75 perc, 2015

Rendező: Constantinos Pastalides

Író: George Avraam

Producer: George Avraam

Zene: Christina Georgiou

Operatőr: Constantinos Othonos

Vágó: Kyros Papavassiliou

Szereplők: Patrick Curtis, Thanassis Darkopoulos, Marcello Gatti, Richard Johnson, Yiannis Ioannou, Charis Evrypidou, Andreas Nicolaides, Emilio Lari, Sofoklis Komodromos