Az ágyból s a mellette szexuális töltetű mozgásokkal tornázó párból az első pillanatban nyilvánvaló, miről is lesz szó – a szexről. Persze ezt az alkotók egy pillanatig sem kívánják titkolni, s miért is tennék? Hiszen a szex mindig is a legkelendőbb árucikkek közé tartozott. Az alcím (Avagy zárt ajtók, tárt lábak) mellett az ismertető is felhívja erre a figyelmet, hiszen az előadás Dr. Fitz Kahn A szerelem iskolája című könyvén alapszik, ebből, illetve interjúkból és a Tünet Együttes improvizációiból írta a szöveget a rendező, Ördög Tamás. Merész vállalkozás az anyag, a téma, s az improvizációk használata is – hiszen belülről nehéz megítélni, megszerkeszteni az improvizációs anyagokat úgy, hogy az ne legyen terjengős, unalmas; mivel a színházi idő sokkal sűrítettebb, mint ahogy azt a valóságban megéljük.

Az előadás izgalmasan indul, az együtt tornázó páros, a számolás jó alapot ad a kezdéshez, egyszerre teremti meg napjaink hangulatát, mutatja meg, mennyire a szexualitás körül forognak a gondolataink, s ráadásul még humora is van. Sajnos az est során mindebből többször is veszít a történet – a legizgalmasabb részek mindig a mozgásokkal egybekötött, humort sem nélkülöző jelenetek, míg a monológok esetében a történetfolyam többször is megakad, egy idő után nem tud túlmutatni azon a helyzeten, szituáción, amiben elhangzik, s ettől kissé unalmassá válik.

A karakterekre is jellemző ez a kettősség. Ingrid, Otto, Uwe, Petra, Jürgen – számomra valójában nem derült ki, miért nem magyar neveken játszanak a színészek. Hiszen a helyzetek számunkra is ismerősek, a mai magyar valóságot idézik, ebben olykor zavaróan hatnak az idegen hangzású nevek. Maguk a színészek egy-egy erős karaktert, szinte sztereotípiát testesítenek meg – Ingrid (Szalontay Tünde), a második szexuális virágkorát élő asszony; Uwe (Székely Rozi), a harmincévesen is egyedülálló, vágyait perverz telefonos zaklatásokban kiélő lánya; Otto, a szűk biciklis naciban tornázó, újabban az elvárások alatt teljesítő szerető; Petra, az örökké dédelgetett kis kedvenc, aki most éppen várandós; Jürgen, Petra kissé teszetosza párja, leendő gyermeke apja. Gyakorlatilag mindegyik karakter leírható egy-egy bővített mondattal, amin aztán nem is lépnek túl, s ez némileg kiszámíthatóvá teszi az előadást. Mint ahogy az is talán túlságosan ismerős, hogy „a nagy balhé” épp karácsony este történik, pont ekkor kell kiderülnie mindennek, s elszabadulniuk az indulatoknak.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy az előadás egyik legerősebb pontja épp a karácsonyi vacsora alatt bekövetkező káosz – az ember tátott szájjal nézi, ahogy a lány a „mostohaapja” nyakában lovagol félmeztelenül, aki szinte magáévá teszi, az ideális pár egymást üvöltve őrjöng, s teljes egészében mindenkin kitör a remekül megkomponált őrület.

A másik maradandó pillanat is ehhez a jelenethez kötődik, Szalontay Tünde Rilke-szavalatához. Miközben elhangzik A párduc (amit aztán Ingrid, tanári szakmájához híven alaposan elemez is nekünk), az asszonnyal szemben Otto, korábbi (szex)partnere lejt magassarkúban egy női mozdulatokban bővelkedő táncot.

Összességében véve szórakoztató, s fontos témával foglalkozó előadás a Négy fal között, habár olykor kicsit elveszik az improvizációk tengerében, és épp csak hangyányit hatol lejjebb a felszínnél. De kezdetnek talán ez is elég – mert hogy beszélni van miről, az egészen biztos. A szexről, ami lehet ki nem élt vágy, ki nem élhető vágy, mint ahogy másként vagy épp túlságosan is kiélt is. De mindenképpen az életünk része.

Négy fal között – avagy zárt ajtók, tárt lábak

Az előadás szövegét Dr. Fritz Kahn A szerelem iskolája című műve, valamint a társulat improvizációi és interjúi alapján Ördög Tamás írta.

INGRID, Szalontay Tünde
OTTO, a párja, Szász Dániel
UWE, a lánya, Székely Rozi
PETRA, a húga, Furulyás Dóra
JÜRGEN, a sógora, Czakó Máté

Rendező:  Ördög Tamás
Konzulens:  Szabó Réka
Látvány:  Mucsi Balázs
Köszönet:  Bakonyvári Krisztina

Tünet Együttes

Bemutató: 2016. szeptember 30.

Jurányi Ház

Fotó: Mészáros Csaba