bezár
 

film

2017. 01. 29.
Kényszervakáció a vasfüggönyön túl
Anca Miruna Lăzărescu: Utazás apánkkal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Anca Miruna Lăzărescu román származású német rendezőnő hangulatos road movie-ba oltott családtörténetén keresztül vázolja fel a szomorú valóságot a bármiféle ideológiákba vetett hamis hitek összeomlásáról Utazás apánkkal című filmjében.

Mostanában sorra érik egymást az évfordulók. Tavaly az 1956-os forradalom volt 60 éves, az idei évet az 1867-es kiegyezés emlékévének kiáltotta ki a köztársasági elnök újévi beszédében, jövőre, 2018-ban pedig fél évszázada lesz annak, hogy szinte mindenütt a világon, politikai rendszertől és ideológiától függetlenül diákok és munkások mentek neki a hatalomnak békés tüntetéseken és utcai harcokban egyaránt. 1968-ban Berlinben, Párizsban, Rómában, Milánóban, Tokióban, Washingtonban, Chicagóban, Detroitban és természetesen Prágában is voltak megmozdulások. Nyugat-Európában a jóléti államok vezetői pánikba estek, nem értették, mi baja a neomarxista szólamokkal utcára vonuló egyetemistáknak, sztrájkoló munkásoknak. Az Egyesült Államokban már annál inkább, hiszen az egyre durvuló vietnami háborúból és a politikai hazugságokból elege volt az embereknek. Japánban pont Amerika és a régi baloldal ellen tüntettek a fiatal újbaloldali diákok. Olaszországban pedig egyenesen a fasizmus visszatérésétől féltek a baloldali mozgalmak, s a szélsőbal és szélsőjobb véres utcai harcokban csapott össze (majd a munkások is csatlakoztak 1969 „forró őszén”).

Keleten, a „szocialista táborban" egészen más volt a helyzet. Míg a nyugati fiatal értelmiségiek bizarr módon szocializmust akartak (illetve annak maoista, „harmadikutas” verzióját), de legalábbis az oktatás megreformálásáért és a vietnami háború ellen szálltak harcba, addig a keleti blokkban az Alexander Dubček-féle „emberarcú szocializmusért” tett lépések váltak fontossá, s nem mellesleg az alapvető szabadságjogok hiányát tették szóvá az 1956 utáni hruscsovi olvadás szabadabb légkörében. A prágai tavasznak nevezett jelenség nemcsak Csehszlovákiában keltett nagy reményeket, hanem még az olyan diktátorok is üdvözölték, mint Nicolae Ceaușescu.

Utazás apánkkal

Éppen ezért is követte a Varsói Szerződés prágai invázióját az általános kiábrándultsága korszaka. Nyugaton a reformok és a polgárjogi mozgalmak, a háborúellenes tüntetések végső soron célt értek, jóllehet, a fiatal értelmiségiek radikális elképzelése a kapitalizmus teljes felszámolásáról meghiúsult, a hippimozgalom és az ellenkultúra többek között a tragédiába torkolló altamonti rockfesztiválon jutott zsákutcába, s a nyugatnémet, olasz és japán ’68 is terrorizmusba fordult át a hetvenes években. Keleten viszont teljes volt a vereség, hiszen Leonyid Brezsnyev 1967-68 körül az invázióval indította el a hatalomra kerülésével kezdődő konzervatív fordulatot, melyet kötelezően követnie kellett az olyan liberálisabb szocialista országoknak is, mint Csehszlovákia vagy Magyarország (itthon az új gazdasági mechanizmus, a gazdasági reform is többek között a brezsnyevi „hátra lépés” miatt bukott meg).

’68 forradalmainak, vagy inkább lázadásainak csődjét leghitelesebben Dusan Makavejev 1974-es Sweet Movie című szatírájában volt képes megjeleníteni, mely nem kertel, és egyaránt bemutatja a nihilista fogyasztói társadalmaktól elkülönbözni vágyó kommunák, az ellenkultúra megalkuvását és csődjét, valamint a neomarxista ideák és a szocializmus bukását is. Ezzel pedig a Jugoszláviából Nyugatra menekült Makavejev tulajdonképpen megelőlegezi a román származású német rendezőnő, Anca Miruna Lăzărescu Utazás apánkkal című keserédes road movie-ját, melyben Lăzărescu kiválóan tovább fejti a Sweet Movie iróniáját, jóllehet egy klasszikus útifilmbe, illetve saját nagyapja és édesapja ihlette családi drámába csomagolva.

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

A temesvári születésű rendezőnő még gyerekkorában, 1990-ben költözött ki családjával Németországba a rendszerváltás után is kilátástalan helyzetű Romániából. Bevallása szerint egészen filmes tanulmányainak kezdetéig nem nagyon érdekelték sem a gyökerei, sem a román nyelv, a német közegben szocializálódott. Azonban mikor eljött az idő, hogy néhány dokumentum- és rövidfilmet (Déva titka, Csendes folyó) követően megrendezze első nagyjátékfilmjét, mint sok elsőfilmes szerző, valamilyen személyes történetet szeretett volna vászonra vinni. Ekkor kezdett el kutakodni családtörténetében, és megtalálta édesapja fiatalkori kalandját, melyből írt is egy forgatókönyvet. Ez lett az Utazás apánkkal, mely brilliánsan fésüli össze a kelet-európai szocializmusok és ’68 emlékezetét a néha vicces, néha szívfacsaró road movie-val.

Az Utazás apánkkal három főhőse a hatvanas évek végi Románia egy kisvárosában, Aradon éli szürke életét. William, az egykori bokszoló és a szocialista mozgalom volt élharcosa sportkarrierje miatt idős korára súlyos betegségben szenved: egyre erősödő fejfájását egy koponyaüregi daganat okozza, mely megfelelő kezelés hiányában a férfi halálát is okozhatja. Idősebb fia, az orvosként dolgozó Mihai abban reménykedik, hogy egy jól felszerelt drezdai kórházban megműttetheti Williamet. Ezért is lobbizik a helyi Securitat (titkosrendőrség) vezetőjénél, Juganar elvtársnál, aki pár szívességért (kvázi spicliskedésekért) cserébe szerez útlevelet és papírokat a családnak a drezdai kiruccanáshoz. Igen ám, de egy napon, a prágai tavasztól megrészegülve Mihai lázadó öccse, Emil uszító falfirkát pingál fel az iskolában, amiért Juganar elvtárs egy nevet akar – bánja is ő, hogy Emilét vagy más diákét. A gyakran moralizáló Mihainak elege lesz a besúgószerepből, így a tervtől eltérően egy nappal korábban nekiindulnak a nagy útnak. A számításba csupán egy hiba csúszik: Hruscsov összehívta a Varsói Szerződés országait, és a szocialista tábor országaiból tankok dübörögnek a csehszlovák főváros felé, ami miatt nem lesz egyszerű átjutni az országhatárokon.

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

Az Utazás apánkkal gerincét a kiváló, szerethető, emberi karakterek adják. Persze mondhatjuk, hogy Anca Miruna Lăzărescunak könnyű dolga volt, hiszen csak édesapját és nagybátyját kellett átültetnie fiktív történetbe. Azonban pont azért olyan működőképes, a sztori, mert a rendezőnő rendkívül jól választott. A történet megfelelően drámai, mivel Mihai és Emil is komoly döntésre kényszerülnek a cselekmény folyamán. Kettejük közül természetesen az orvosbátyj a racionálisabb, egyúttal kiábrándultabb figura, hiszen Mihai jól ismeri Juganar elvtárs révén a rendszer igazi arcát. Rá nem hat az „emberarcú szocializmus” ígérete, sem Nicolae Ceaușescu archív felvétel formájában megidézett szenvedélyes, egyúttal meglehetősen álszent, elutasító beszéde a prágai invázióval szemben (Románia megtagadta a részvételt a prágai tavasz leverésében, jóllehet Ceaușescu közben saját személyi kultuszát erősítette, országában sokan nyomorogtak, és a Securitattal lecsapott saját vélt vagy valós ellenségeire). Mihai tudja, hogy mindez csak színjáték, és a színfalak mögött érdekkapcsolatok szövődnek, az egyik ember bukása a másik ember felemelkedésének záloga. Ezért a drezdai kiruccanás során arra kell ráeszmélnie, hogy eddig nem élt, vakon járt, és számára több ez az utazás annál, minthogy édesapját megmentse a biztos haláltól. Mivel a cselekmény folyamán elkeverednek az NSZK-ba is a prágai tavasz krízise miatt, így megadatik számára a lehetőség egy nyugatnémet forradalmár lány, Uli segítségével, hogy Nyugaton maradhasson. Azaz nemcsak William, de Mihai és Emil élete is tétje a történetnek.

Emil viszont sokkal forróvérűbb és idealistább Mihainál, ezért is inkompatibilis a két karakter. Emil idealista ’68-as lázadó. Otthon, ha jelentéktelen tettekkel is (mint a falfirka vagy antikommunista dalszövegírás), de tesz a fennálló rend ellen, szívből utálja a létező szocializmust. Ezért számára is ideális hely lenne az NSZK, ahol bár ugyanúgy beviszik őt egy-egy akció után, mint Romániában, de az emberi jogok tiszteletben tartása miatt a nyugati demokráciában legalább nincs életveszélyben. Lázadóként tehát Nyugaton teljesedhetne ki.

Azonban mindkét férfit vagy fiút természetesen érzelmileg megosztják egyéb karakterek. Mihai esetében a nőügy még kisebb falat, számára inkább Williammel, édesapjával szőnyeg alá sepert, megoldatlan konfliktusa aggasztó. Sőt, számára az apa egyszersmind a megbukott szocializmus szimbóluma, kimondatlanul is egy teher, akit pusztán kötelességből istápol, de törődése már nem őszinte gondoskodás. Küldetése megszállottság, és magának sem tudja, meri bevallani, hogy nem is annyira az apa műtétje, hanem a szabadság, a román valóságtól való megszabadulás hajtja. Azaz a szabadság vágya és a fiúi kötelesség osztják meg Mihai szubjektumát. Az apa – aki egyébként a műtétet követően vissza szeretne menni Romániába – a múlt, a bukott, beteg szocializmus szimbóluma, melytől egy életerős fiatalembernek mindenképp el kellene szakadnia.

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

Ám míg az érzelmi, személyes kötődés Mihait a lázadásra fogja sarkallni, addig Emilt ugyanez éppen a konformizmus irányába tereli. Míg Mihai szemszögéből az Utazás apánkkal egy mentális utazás a szabadság, a tudat felszabadítása felé, addig Emilnél egy megigazulási, felnövési folyamat, férfivá válási rítus. Egyfelől azért, mert őt barátnője köti Romániához, így egy fiatal lány miatt kellene visszamennie. Másfelől pedig rá kell eszmélnie, hogy a nyugati fiatalok pont arra vágynak, ami ellen ő egész életében lázadt.

Mihai és Emil mentalitásában, fejlődéstörténetében így Anca Miruna Lăzărescu tökéletesen megragadja a keleti és a nyugati ’68 különbségét. Míg Keleten az elemi szabadság, a diktatúra lerázása a fő célja a fiataloknak (Mihai karaktere), addig Nyugaton, a jóléti államokban, a biztos anyagi háttérrel rendelkező, maoista utópiát kergető egyetemistáknak azt kell belátnia, hogy mindazok az eszmék, melyekért küzdöttek, éretlen fiatalemberek vágyálmai voltak, és a kapitalizmustól és a szocializmustól egy cseppet sem jobb a „harmadik út”. Azaz Nyugaton ’68 fiataljainak a hetvenes évekre rá kellett döbbennie, hogy a rendszer nem bontható le, pláne nem egy kínai példával, melyről alig tudtak valamit, és amely csak látszólag volt ideális, valójában semmiben sem különbözött a sztálini terrortól. Emil ilyen értelemben egy nyugati „hatvannyolcas”, mert ugyanúgy rajong a prágai tavaszért és a prágai tavasz elfojtását elítélő Ceaușescuért – elfelejtve Juganar elvtársat és nem ismerve a háttérben zajló folyamatokat –, mint a nyugati fiatalok Mao Ce-tung „kommunitárius demokráciájáért” (ennek tartották a korabeli európai és amerikai diákok Mao esztelen népirtásra felépített diktatúráját).

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

Az ideológiák aspektusa pedig roppantmód autentikusan jelenik meg az Utazás apánkkal cselekményében. Lăzărescu döntésének (hogy ezt a családi utazást filmesíti meg) gyümölcse, hogy a két lázadó fiatal, Mihai és Emil át tud menni a vasfüggönyön és a berlini falon túlra, s összetalálkoznak nyugati fiatalokkal. Anca Miruna Lăzărescu megmutatja, hogy mindkét fél vágyik a szabadságra, de kérdés, hogy milyen szabadságra? Tragikomikus dialógus, mely Emil, Uli és néhány nyugatnémet radikális kommunista fiatal között zajlik le: a német diákok éppen a szovjet blokkot tartják követendő példának, jövőnek, amitől Mihai és Emil szabadulni próbálnak. S éles a kontraszt a két különböző világból származó fiatalok életkörülményei között is, hiszen míg Mihai és Emil egy szürke lyukból jönnek, ahol az égett palacsinta is luxusétel, addig Uli és társai egy nagy lakást osztanak meg egymással, ami tele van plakátokkal, és látszólag semmiben sem szenvednek hiányt. Autentikusabb képet nem is lehetne festeni a nyugati és keleti ’68 alapvető különbségéről, a jóléti államon belüli problémák és a (puha)diktatúrák szabadsághiányának kontrasztjáról.

Az Utazás apánkkal rendezője még a miskolci Jameson Cinefesten egy beszélgetésünk során elmondta, számára az 1968-as események végső soron csak annyiban voltak fontosak, amennyiben egyfelől nagyapja és édesapjáék valóban a prágai tavasz elfojtása idejében utaztak az NSZK-ba, másfelől pedig az ideológiák természetét a ’68 körüli viták és a Nyugat és Kelet közti különbségek segítségével volt képes bemutatni. Anca Miruna Lăzărescu szerint sem 1968, sem 1989 nem hozott pozitív eredményeket, a jobb világ nem jött el, sőt a menekültkrízis és az értelmetlen vallási háborúk kora ugyanúgy telítve van hazugságokkal és kegyetlenségekkel, mint 1968-ban a jóléti társadalmak és a szocialista barakkok.

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

Így nagyon erős az Utazás apánkkal Dusan Makavejev Sweet Movie-jának örökségét felelevenítő állítása, hogy a Nyugat a Kelet tükörképe, s az elnyomás mintázatai a látszólag demokratikus jóléti államban is jelen vannak, csak más természetűek. Hogy ne áruljuk el a történet egyik legsokkolóbb fordulatát, legyen elég annyi: a beszervezéstől a vasfüggönyön túl sem lehet menekülni, a spicliskedés más céllal és más formában, de tovább él a kapitalista rendszerben is.

Az Utazás apánkkal lezárása pedig tényleg szívszorító, ugyanakkor katartikus. Hasonló jellegű, mint Gothár Péter Megáll az idő című klasszikusának fináléja, azaz gyönyörű elégiája egy reményekkel teli, kiábrándultságba fulladó, izgalmas korszaknak, mikor a domináns ideológiákat alternatív ötletekkel próbálták lebontani. Hogy ez nem sikerült, az nemcsak a hatvanas-hetvenes évek fiataljainak tragédiája, de a miénk is, hiszen a hatalmi mechanizmusok mit sem változtak 50 év alatt. Ennek pedig igen ékes bizonyítéka, hogy például Magyarország határain 30 évvel a vasfüggöny lebontása után, az ’56-os forradalom és a ’68-as megmozdulások eredményének tartott rendszerváltást követően ismét kerítésrendszer épült.

Anca Miruna Lazarescu: Utazás apánkkal

 

Utazás apánkkal (Die Reise mit Vater)

Színes, feliratos német-román-magyar történelmi dráma, 111 perc, 2016.

Rendező: Anca Miruna Lăzărescu

Forgatókönyv: Anca Miruna Lăzărescu

Operatőr: Christian Stangassinger

Producer: Verona Meier

Vágó: Dan Olteanu

Zene: Darvas Ferenc

Szereplők: Alexandru Margineanu (Mihai), Răzvan Enciu (Emil), Ovidiu Schumacher (William), Susanne Bormann (Uli), Doru Ana (Juganar elvtárs)

Bemutató: 2017. január 19.

Forgalmazó: A Company Hungary Kft.

Korhatár: 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés