Cukkini még sosem volt ilyen szerethető / Claude Barras: Életem Cukkiniként / PRAE.HU

Cukkininek természetesen van rendes, becsületes neve is, de ez lényegtelen. Magányos, alkoholista édesanyja így szólítja, a kisfiú pedig ehhez ragaszkodik. Még azután is, hogy egy szörnyű baleset következtében az anya meghal, Cukkini pedig rövid úton egy gyermekotthonba kerül. Az otthon többi lakója egytől egyig súlyos traumákkal terhelt kiskamasz, amelyeket a történet a legkevésbé sem próbál elhallgatni. A gyerekeket meghatározza a saját múltjuk, így tudjuk meg, hogy ki került gondozásba drogos szülei miatt, ki élt át abúzust és kinek toloncolták ki illegális bevándorló anyját, amíg a gyerek iskolában volt, hogy egyszerre csak ne legyen többé hova hazamennie.

Cukkini igyekszik megtalálni a maga helyét a csoportdinamikában, melyben persze habitusnak megfelelően ki vannak osztva a szerepek, a gyerekek azonban meglepően befogadóak, s mire az új fiú beilleszkedik, egy következő jövevény érkezése kavarja fel a kedélyeket. Az okos és titokzatos Camille azonnal elbűvöli a visszahúzódó Cukkinit, s az sem kizárt, hogy a kisfiú új családot kaphat.

Életem Cukkíniként

A film témaválasztása – tekintve, hogy családi moziként pozícionálja magát és minden generációt szeretne megszólítani – bátor és remek, s ez már önmagában elismerésre méltó lehetne. Mindehhez viszont lenyűgöző kidolgozottság is társul, az erős téma kifejtése kerüli a patetikus kliséket és az alaphelyzetben rejlő csapdákat. Megdöbbentő őszinteséggel és hitelességgel mutatja be a gyermekotthon lakóinak mindennapjait, speciális gondjaikat és a terhelt gyermekkor szülte, nagyon is valós helyzeteket. Nem veszíti szem elől a történet ugyanakkor a kiskamasz korosztály univerzális és elkerülhetetlen problémáit sem, az első szerelem és ehhez kapcsolódva a szexualitás kérdései is terítékre kerülnek. A nem könnyű téma ellenére üde természetességgel kezeli a film a gyerekkor minden felmerülő kérdését, ez a bátor és őszinte szókimondás az alkotás egyik legnagyobb erénye. Az ábrázolt karakterfejlődés hiteles és átélhető, nincsenek drámai pálfordulások és nagy meglepetések, csavaros fordulatok sem várnak a történetvezetésben – az események fő rendező elve a hiteles életszerűség. A sztori bonyolításának legnagyobb fegyvere pedig maga a tökéletesen adagolt humor, ami könnyíti és feloldja a helyzeteket, de minden esetben páratlanul életszagú.

Életem Cukkiniként

Ezt az erős anyagot támogatja az animációs film lenyűgöző vizuális világa. Az ipari mennyiségben gyártott CGI-dömpingből egy-egy stop motion alkotás üdítő kivételként ragyog ki. A hagyományos animációs technikák egy ezerszínű, gyermeki módon elrajzolt világot teremtenek a történet köré, egyértelműsítve az uralkodó nézőpontot: Cukkini és barátai rajzolják-mesélik el nekünk a saját meséjüket, az univerzális felnőtt nézőpont háttérbe szorul, hogy átadja a helyét a gyerekek sajátos és utánozhatatlan világlátásának.

Életem Cukkiniként

Nem meglepő, hogy a Cannes-i FIlmfesztiválon való bemutatkozása óta az Életem Cukkiniként állhatatosan menetel a siker felé: LUX-díjra jelölték, számos rangos fesztiválon aratott szakmai és közönségsikert, és most az egészestés animációs filmek között indul az Oscar-díjért is. A történet pozitív alakulása ellenére nem fordul tündérmesébe, nem válik életszerűtlen giccsé, köszönhetően a torokszorító témához méltó zárójelenetnek, ami sokáig visszhangzik még a nézőben. Felnőtt nézőként nyilván számos dologra rezonálhatunk a téma társadalmi problémajellegéből adódóan, ám ez nem jelenti azt, hogy csak a szülőknek lehet érdekes a film. Az Életem Cukkiniként bátran ajánlható az iskolás korosztálynak is mint végre egy kellően fajsúlyos, de teljes mértékben az ő nyelvükön szóló darab.