Az első keresztény misszionáriusok már a 16. században megérkeztek a Távol-Keletre, nagy részük a jezsuita rend tagja volt, köztük a leghíresebb, Xavéri Szent Ferenc is végzett missziós tevékenységet Japánban. A kezdetben sikeres térítő munka azonban idővel erős ellenállást váltott ki a művelt, szokásaira és tradícióira rendkívül büszke japán nép – és különösen az elöljáróság – körében. Nem sokkal később pedig kezdetét vette a történelem egyik legvéresebb keresztényüldözése a szigetországban.

Ebben a komor időszakban játszódik Scorsese filmje. Cristóvao Ferreira atya (Liam Neeson) egykori tanítványai, a fiatal és lánglelkű szerzetesek, Sebastiao Rodrigues (Andrew Garfield) és Francisco Garrpe (Adam Driver) útnak indulnak, hogy felkeressék mesterüket, akinek utolsó levelei borzalmas kínzásokról és kivégzésekről tudósítanak. Egy idő után a levelek elmaradnak, csupán egy pletyka jut el Európáig, mely szerint Ferreira megtagadta a hitét, és japán emberként éli tovább az életét.

A két szerzetest egy részeges halász csempészi át a szigetre, ahol minden képzeletet felülmúló üldöztetés lesz a sorsuk. A maroknyi elnyomott, keresztény közösség testileg-lelkileg kiéhezve vár azonban rájuk, a küldetéstudattól fűtött papoknak pedig rá kell döbbenniük, hogy bár Ferreira miatt utaztak idáig, most nem hagyhatják magukra ezeket a szükséget szenvedő embereket. Eképpen hosszú ideig a partmenti erdőségekben bujkálnak, és éjszakánként titokban miséznek, szentségeket szolgáltatnak ki, gyóntatják a környék keresztényeit. Már ekkor felsejlik bennük a gyanú, hogy az európai kultúrától oly mérhetetlenül távol álló keleti világ embereinek gondolkodásában, jelentős nyelvi akadályokkal küzdve, sajátságosan másként, pontatlanul vagy egyenesen tévesen honosodtak meg a kereszténység tanai, ezeknek az üldöztetés közepette frissen megtért embereknek pedig – az őskeresztények lángoló lelkületével ugyan –, mégis a keresztény tárgykultúra iránti túlzott ragaszkodásban manifesztálódik a hitük.

A hosszasan kibontakozó expozícióban tanúi lehetünk annak, ahogy Rodrigues és Garrpe először csak a reverendát cseréli praktikusabb öltözékre, majd fokozatosan megválnak minden vallásgyakorlással kapcsolatos személyes tárgyuktól: rózsafüzéreiket szemenként osztják szét a hívők között. A nélkülözésben, bujkálásban és szenvedésben pedig fokozatosan hasonlatossá válnak a japán testvéreikhez. Végül már csupán európai vonásaik jelzik papi mivoltukat.

A két szerzetes először elszakad egymástól, majd keserves bolyongás után menthetetlenül az inkvizíció előtt találják magukat. A japán elöljáróságok eddigre már megértették, hogy “a mártírok vére a kereszténység magvetése” – immár nem a japán parasztok visszatérítése a fő céljuk. Fókuszukba az európai papok kerültek, akiket értelmetlen volna egyszerűen kivégezni, ehelyett arra kell őket minden elképzelhető eszközzel rávenni, hogy önként tagadják meg a hitüket, és ezzel szolgáljanak példaként a japán keresztények előtt.

A Némaság egy olyan remekmű, amely csupa egymásnak ellentmondó állítással írható le. 161 percnyi hosszúságával egy rendkívül lassan kibontakozó, kontemplatív attitűdű alkotás. Ennek ellenére csak úgy sorjáznak a vásznon az üldöztetés borzalmai, a testi és pszichés kínzások kitörölhetetlen emléket hagynak a nézőben. Rodrigo Prieto joggal méltatott operatőri munkájában a tökéletesen megkomponált és átesztetizált képek nem emelik el tőlünk a bemutatott borzalmakat, minden, ami a vásznon megjelenik, a maga legfájdalmasabb valóságában áll előttünk. Miközben folyamatosan történik valami, a rettegés pedig általános létállapottá válik, az események mégis szinte rituálisan ismétlik önmagukat. A kegyelem és a kétség kéz a kézben járnak. Mindez azonban nem egy széttartó alkotást eredményez, hanem olyan tökéletesen egységes remekművet, amely a néző számára is felkínálja az átlényegülést. Azt, amit Rodrigues atya arcán látunk minden alkalommal, amikor a hitét újra meg újra megtagadó Kicsidzsiro bűnbánóan visszatér, hogy meggyónjon. A pap saját emberi érzelmeivel bár viaskodik, ahogy azonban a feloldozást megadja, testtartása, mimikája minden alkalommal átalakul, a gondterheltség ráncai kisimulnak. Ezekben a pillanatokban a szerzetes több önmagánál.

Scorsese érzékeny rendezése számos kérdést vet fel a világban mégoly fájdalmasan aktuális vallási toleranciával kapcsolatban, legkiemelkedőbb jeleneteiben pedig a film maga is tisztelettel adózik a lenyűgöző japán kultúra és a buddhista hitvilág előtt. A Némaság megérti a másik oldalt és becsüli az erényeit, Japán a keresztény világ egyenrangú és méltó partnereként jelenik meg a főinkvizítor, Inoue-szan és tolmácsa, valamint Rodrigues dialógusaiban, s Scorsese attól sem riad vissza, hogy rámutasson a jezsuiták hittérítő tevékenységének megkérdőjelezhető momentumaira.

Vértől ázó és erőszakban bővelkedő jelenetei ellenére a Némaság csodálatra méltó módon, csendes mértéktartásának hála, elkerüli, hogy hatásvadász legyen. S ahogy a szenvedés állandósul, ránk borul a kegyelem árnyéka: Isten hallgatása nyomán a kétség hangjai törnek fel Rodrigues atyában. Az emberi élet értékéről, a szenvedés helyességéről, az állhatatosságról és a bűnbocsánatról, végeredményben az Isten szeretetéről elmélkedünk a filmmel együtt.

A hívő élet útja nem egyenletes és vargabetűkől mentes a megtérést követően sem. A legmélyebb elkötelezettség és a hittel való teljes, őszinte azonosulás azonban nem a dogmákban meghatározott és rituálékkal szabályozott tételes vallás gyakorlásában rejtőzik. Alighanem minden hívőnek van egy tökéletesen saját, nagyon is apokrif istenhite, amely nem a tettekben, hanem a gondolatok és a lélek legmélyén található. Ez a végső konklúzió azonban csak az igazán kiérlelt, rendkívül mértéktartó és mélyen átszellemült alkotók művészetében érhető tetten. Kevesen vannak ilyenek, de Martin Scorsese immár közéjük tartozik.

Képek forrása: Freeman Film

Némaság (Silence)

Feliratos, olasz-mexikói-amerikai történelmi dráma, 161 perc, 2016

Rendező: Martin Scorsese

Forgatókönyvíró: Jay Coks, Martin Scorsese

Operatőr: Rodrigo PrietoVágó: Thelma Schoonmaker

Szereplők: Andrew Garfield, Adam Driver, Liam Neeson, Tadanobu Asano, Shinya Tsukamoto

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott!

Bemutató: 2017. március 16.

Forgalmazza: Freeman Film