bezár
 

film

2017. 04. 05.
Fiatal filmeseink szerint az ország
Magyar kisjátékfilmek az 5. Friss Hús Budapesti Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon
Március 29. és április 3. között rendezték meg immáron ötödik alkalommal a Friss Hús rövidfilmfesztivált, melyen minden eddiginél több etűd és kisjátékfilm tett arról tanúbizonyságot, hogy az új filmkészítő generáció tagjainak komoly gondolatai vannak nemcsak korunk társadalmáról, hanem a magyar történelemről is.

A február végén és március elején megrendezett 3. Magyar Filmhét (beszámolónk itt olvasható) kapcsán a sajtó és szakmabeliek is felvetették, hogy a magyar kisjátékfilmek fájdalmasan alulreprezentáltak. Jóllehet a Médiatanács mellett a Magyar Nemzeti Filmalap is beszállt a kisfilmek támogatásába (a vizsgafilmek támogatásán keresztül), ám még így is viszonylag szűk réteg láthatja a hazai pályakezdő filmrendezők, illetve eleddig csak kisebb projektekben dolgozó alkotók filmnovelláit. Az ideális sokak szerint az lenne, ha a magyar mozikban a nagyjátékfilmek előtt lehetne vetíteni rövidfilmeket is, de ennek egyelőre vannak korlátai.

Szerencsére a Filmhét mellett a 2013-ban útjára indult Friss Hús Budapesti Nemzetközi Rövidfilmfesztivál szervezői is szívükön viselik a magyar élőszereplős- és animációs rövidfilmek sorsát. Az első Friss Húson még mindössze 20 kisfilm szerepelt, és az öt blokkban csupán magyar filmeket nézhettek az érdeklődők. Azóta a fesztivál nemzetközi eseménnyé érett, és a hét magyar és három nemzetközi blokkban összesen több, mint negyven kisjáték- és animációs filmet tekinthettek meg a látogatók. A fesztiválhoz olyan alkotások kapcsolódtak, mint Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki című filmje, vagy a 2016-os animációs kategóriában díjazott LOVE Bucsi Rékától, mely a januárban a magyar mozikban bemutatott francia Oscar-jelölt animációs film, A vörös teknős kísérőfilmje lett.

A Birodalom utolsó napja - Kép forrása: Friss Hús

Az 5. Friss Hús mezőnye igen erős volt mind magyar, mind nemzetközi viszonylatban. Sőt, talán nem merész azt állítani, hogy a magyar rövidfilmek (főleg az I-IV. blokk alkotásai) sok tekintetben még profibbak is voltak a külföldi kollégák műveinél. Na és persze elmondható, hogy a sok indulatot keltő kortárs társadalmi-politikai fejlemények roppantmód pozitívan hatottak a fiatal filmesek kreativitására, minthogy az elvontabb, személyesebb témák mellett (Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes, Lukács Mihály: Legyetek egyszerűek akár a galambok, Csata Hanna: Peron, Szentpéteri Áron: Láthatatlanul, Szén János: Balatoni jég) megjelentek a kifejezetten aktuális történésekre és az ezekkel szoros összefüggésben levő magyar történelemre reflektáló kisjátékfilmek.

A 2000-es évek magyar újhullámának tagjait (Pálfi György, Hajdu Szabolcs, Fliegauf Benedek, Mundruczó Kornél, Török Ferenc ...) a filmtörténészek szerint nem nagyon érdekelte a magyar történelem, sokkal univerzálisabb témákkal foglalkoztak filmjeikben. S való igaz, hogy a rendszerváltás előtti társadalmi-politikai szerepet vállaló alkotásokkal szemben a Simó-osztály tagjai és más, 2000 környékén induló fiatal magyar szerzők közül Török Ferenc (Moszkva tér), Erdélyi Dániel (Előre!) vagy Goda Krisztina (Szabadság, szerelem) foglalkoztak a magyar közelmúlttal.

Láthatatlanul - Kép forrása: Friss Hús

A Friss Hús fiataljai viszont mondhatni visszatérnek a hatvanas-hetvenes évek magyar filmtörténeti hagyományához, és érdeklődéssel fordulnak a történelem felé. Még Deák Dániel, a fesztivál főszervezője is megjegyezte az egyik magyar filmes blokkot felvezető beszédében, hogy idén feltűnően sok a történelmi témájú rövidfilm. E kisjátékfilmek táborában pedig még az is szembeszökő, hogy a közelmúltat feldolgozó sztorik jelentős hányadában gyermekek a főszereplők, de legalábbis a múlt eseményeire gyerekszemszögből tekintenek az alkotók.

Csicskár Dávid Uchebnikjéről már volt szó a korábban idézett Magyar Filmhét rövidfilmes terméséről szóló beszámolónkban, melyben kamaszfiú főhőse vágyai és az ’56-os forradalom krízise kapcsolódnak össze. Hasonlóan köt Szabó Szonja a gondtalan gyermekkorból a történelem kegyetlenségéhez a Partizánokban, mely az 1956 utáni megtorlásokról mesél. A Partizánok főhősei az értelmiségi családból származó Jankó és az osztályba újonnan érkező, munkásszülők gyermeke, Feri. A Partizánok eleinte nem is tér ki a nagy történelemre, sőt a sztori végig arról szól, hogy miként keverednek tipikus kamaszfiúk kalandjaiba a főhős srácok. Szabó Szonja pedig bár mulattató szituációkat talál, de sajnos gyerekszínészei nem olyan jók, mint Csicskár Dávid Uchebnikjének főszereplői. Végső csattanója viszont alaposan elbánik a nézővel érzelmileg, azaz remek módon hozza be az ’56 utáni megtorlásokat a két csínytevő életébe. Miként az Uchebnik főhősének vagányságát, úgy Feri és Jankó barátságát is beárnyékolja a forradalom bukása.

A legjobb film díját elnyert Földiek stábja - Fotókredit: Friss Hús / Kiss Norbert

Gyerekszemszögből mesélnek Reich Dániel Záridő, Szabó Simon Ebéd előtt és Tóth Barnabás Van egy határ című rövidjei is, melyek közül kettő (a Záridő és a Van egy határ) bár nem ötvenhatról, de a szocializmusról, a kemény- (Van egy határ) és a puhadiktatúráról (Záridő) mesél. Szabó Simon munkája talán a legérdekesebb a három közül, mivel amellett, hogy egy gyermek és a történelem viszonyát mutatja be, történelmi parabolává érik, mely egyértelműen reflektál korunk egyik legnagyobb problémájára, a menekültválságra is.

Az Ebéd előtt főszereplője egy kislány, illetve egy átlagosnak tűnő munkáscsalád. A cselekmény elején nem is nagyon tudjuk, milyen korban járunk, nagyjából a harmincas, negyvenes vagy az ötvenes éveket juttathatja eszünkbe a díszlet és a tárgyi környezet. A család ebédhez készülődik, a hét-nyolc év körüli kislány pedig játszik, állatokat etet, a ház körül sürög-forog. Ebbe az idillbe tör be az emberoszlop, mely a házuk előtt vonul el. Katonák terelnek Dávid-csillagos embereket.

Szabó Simon sokszor, sok szempontból taglalt témát elevenít fel, azonban az Ebéd előttben nem a zsidó deportálás a fő téma, hanem a jelenkori párhuzam. Mikor a család jótékonyan ételt és vizet próbál vinni a deportáltaknak, Jézus passiója juthat eszünkbe, ugyanakkor pedig, amit a katona mond az édesanyának, miután az egyik fogolynak inni adó asszonyt fellöki, akarva-akaratlan is felidéződhet bennünk a délkeleti magyar határon felhúzott új vasfüggöny, illetve az elmúlt hetek hírei a határmenti rendőri brutalitásról. A katona azt ordítja a főszereplő segítségnyújtó anyának, hogy ő nem is magyar, ha segít a deportáltakon. Ezt a fajta gyűlöletbeszédet mostanában is hallhatjuk és olvashatjuk a hatalomtól és a társadalom bizonyos tagjaitól is, akik vakon bíznak a populista politikai retorikában, mely potenciális ellenségnek tart minden idegen országból származót. Szabó Simon művét nézve még riasztób a bevándorló-paranoia, hiszen történelmi viszonylatban az 1944 óta eltelt hetven év nagyon rövid, Magyarországon viszont ismét hamis ellenségképet táplál a jobboldali ideológia. Az 1944-es gyűlöletbeszéd pedig az ország pusztulásához vezetett.

A legjobb magyar színész kategóriában jutalmazott Asszó stábja - Fotókredit: Friss Hús / Kiss Norbert

A terror, a diktatúra és a félelem persze politikai oldaltól függetlenül káros hatású. Erre mutat rá az Ebéd előtthöz hasonlóan a kortárs menekültválságra is reflektáló Van egy határ. Tóth Barnabás műve valós történelmi tényen alapul, mely egyben a történet fő csattanója, fordulata is, így ennek részletezésétől most eltekintünk. A sztori 1949-ben játszódik, s apa (őt Hajdu Szabolcs alakítja remekül) és fia menekül a vasfüggöny, a határ felé. Miután az aknákon és az elektromos kerítésen is átjutnak, elérik az egyik amerikai támaszpontot, ahol gyanús módon kedvesen fogadják őket.

A Van egy határ az említett csattanóra építi fel izgalmas politikai thrillercselekményét, melyben a fordulat mellett az is érdekes, ahogy a menekült apával bánnak a hatóságok. Persze az amerikai tiszt és a szigorú osztrák ügyintéző nő hivatalos faggatózásai a magyar férfi családjáról és múltjáról vallatásszerűnek tűnnek, és az, hogy pénzt kérnek a menekültektől, megfelelően visszatetsző, ám még így is meglepően emberségesek és melegszívűek ahhoz képest, hogy manapság hogyan fogadják a külhonból érkezőket a magyar határokon.

Tóth Barnabás műve a kibeszéletlen történelmi traumán túl arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy egykoron a keménydiktatúra miatt magyarok is váltak hontalanná kényszerű menekülésük miatt. Mikor apa és fia átérnek a határon, egyetlen angol szót mond a férfi az amerikai őrnek: „refugee”. Csupán e szó miatt nem lövi agyon azonnal az amerikai katona a magyar apát és fiát, mivel a Nyugat ha nem is zökkenőmentesen, de a hidegháború alatt hajlandó volt befogadni a kerítésen átszökő, a határt megsértő embereket is. Ezzel szemben ma Magyarországon határvadászok működnek, és esetenként – mint Vranik Roland Az állampolgár című drámájában – a papírokkal nem rendelkező, de hazájukban életveszélyben levőket visszatoloncolják „otthonukba”, ha ott nincs nyílt háború.

Superbia - Kép forrása: Friss Hús

Történelmi parabola Halász Júlia és Rubi Anna humoros A Birodalom utolsó napja című filmje is. A Birodalom utolsó napja nem szokványos értelemben vett játékfilm, leginkább Jancsó Miklós műveit idézi, és a történelem egy tipikus folyamatáról beszél. A szerzőpáros munkája egymáshoz csak a címben kijelölt téma miatt kapcsolódó epizódokból áll össze. Ezek az epizódok pedig tulajdonképpen „variációk rendszerváltásra”. Azaz A Birodalom utolsó napja remek módon megragadja a félelemmel és izgalommal egyaránt telített átmeneti korszakok lényegét.

Halász Júlia és Rubi Anna művükben különböző kiserealista, egybeállításos életképeken keresztül mutatják meg a Régi végét és az Új kezdetét. Egyik epizódban lelátó közönsége tapsol, majd egy férfi megunja, és elhagyja a helyszínt. Egy másik jelenetben kifakult jelzőtáblájú buszmegálló előtt vonulnak el a szocialista blokkból ismerős autók (például ladák), s a tócsába gázolva koszos vízzel terítik be a megállóban várakozó, öltönyös nyárspolgárt. S az a rész is beszédes, melyben egy hivatalban egy titkárnő ül a háttérben az asztalánál, s zokog, miközben az irodát szállítómunkások szedik szét. Valahogy ilyen érzés lehet rendszert váltani, szembesülni azzal, hogy mindaz, amit eddig normának hittünk, elavulttá vált, illetve leváltásra fog kerülni valami ismeretlen minőség által.

A Birodalom utolsó napja így egyszerre szatirikus és melankolikus, minthogy arra is rávilágít, mennyire konzervatív az ember, mennyire ragaszkodik unalmas és szürke életrutinjához, s mennyire meg tud ijedni az újdonságtól, ami kikényszeríti komfortzónájából. Erre az említett jelenetek kiváló példázatok, és az alkotók többnyire hasonlóan ötletes és szemléletes epizódokat találtak ki, melyek egyszerre utalnak a magyar szocializmusra (jellemző autók, ruhák, fogyasztási cikkek stb. megidézése), ugyanakkor meg is haladják azt, mivel kerülik a direkt jelképek (vörös csillag, politikusok képei stb.) használatát, így A Birodalom utolsó napja képes általános érvényű lenni. Ugyanakkor viszont néhány jelenet már túl elvonttá válik, s a lezárás hangulata és stílusa (a többi epizóddal ellentétben itt van vágás, nem csupán egy beállításból áll a jelenet) is elüt a fő témától. Ettől függetlenül Halász Júlia és Rubi Anna nagyon megérdemelték a Daazo Fesztiválforgalmazói különdíjat a Friss Húson, mert összességében történelemfilozófiai alkotásuk egy remek parabola.

Tóth Luca, a Superbia rendezője A legjobb animációs film-díját igazoló oklevéllel - Kép forrása: Friss Hús

A nemzetközi és a magyar rövidfilmek körében is visszatérő téma volt a menekültválság, illetve a bevándorlók és a befogadó ország őslakosainak konfliktusa. Mint már elemeztük, a történelmi filmek között is előfordultak olyan alkotások, melyek az aktuális menekültkérdésre vonatkoztak. A Friss Hús magyar kisjátékfilmjei között viszont kettő is akadt, melyek direkten reflektáltak erre a problémakörre. Dudás Balázstól a Welcome és Fáter Ambrustól a Légmell története akár nagyjátékfilmes terjedelemben is működnének, mert fajsúlyos és hiteles karakterdrámákon keresztül elképesztően komplexen mutatják be az embertársaink iránti felelősségvállalás fontosságát és az egyre aggasztóbb magyar közállapotokat.

A Welcome főszereplője, Vilmányi Benett kiváló alakítása miatt elnyerte a Friss Hús legjobb magyar színésznek járó díját (Vilmányi Benettet még a később tárgyalásra kerülő Asszóért is méltatták). A sztori szerint Dávid édesanyjával több év után hazatér a Vajdaságból Magyarországra a fiú édesapjához, annak határmenti házába. Csak később derül ki, hogy a határátlépő fiúnak illegális szakmája is a határsértés, mivel úgynevezett futóként alternatív útvonalon, a magyar határon felhúzott kerítést megkerülve szöktet át közel-keleti menekülteket az országba haverjával.

A Welcome-ban bár Dávid számára úgy tűnik, mindez csak pénzkereseti lehetőség, már a kezdő képsorok is egy szintre helyezik őt a menekültekkel, hiszen ő maga is külhonból érkezik Magyarországra. A különbség persze az, hogy ő a törvények miatt kedvezményezett egyén, magyar állampolgár, aki legálisan beléphet az Európai Unió területére. De státusza miatt mégis érzi, hogy nemcsak embercsempész, de segítőtársa is a menekülteknek.

Légmell - Kép Forrása: Friss Hús

Dudás Balázs nem direkten, nem dialógusokban ütközteti Dávid menekültpárti mentalitását és a magyar hatóságok hivatalból származó xenofóbiáját, hanem sokkoló hirtelenséggel, akció-thriller filmekbe illő fordulattal figyelmeztet arra, hogy valami Magyarországon nagyon elromlott. A történet egy pontján ugyanis civilruhás rendőrök tűnnek fel puskával kezükben, amolyan határvadászok, akik fegyverrel tarolják le a menekülteket. Nem érdekli őket, van-e papírjuk, náluk csupán a látvány, az öltözék és a bőrszín számít, így majdnem Dávidot is megölik. Ebben az igen intenzív és meghökkentő, kiválóan megrendezett akciójelenetben összpontosul mindaz a félelem, mely joggal ébredhet fel minden magyar emberben is. Hiszen Dávid sem számít már, aki elvileg magyar állampolgár. Aki a menekültekkel van, az velük is hal. „Szép új világ” – éppen ez körvonalazódik a Welcome-ban. S ebben a világban már mindenki ellenség lesz, aki nem fog egyetérteni azokkal, akik fegyvert forgatnak.

Fatér Ambrustól a Légmell is hasonló perspektívát képvisel, és a rendőrállam egyre valóságosabbnak tűnő rémképét festi le egy amúgy meghatóan emberi történeten keresztül. A Légmell főhőse egy ötvenes éveiben járó konzervatív és zárkózott orvos, András (Horváth Lajos Ottó remek alakítása), aki nem tudja, hogyan vegye fel a kapcsolatot Ausztriába költözött, elidegenedett lányával és kisunokájával. Egy nap egy indiai férfi keresi fel azzal, hogy segítsen egy idős menekültön, Omaron, ám András vonakodik, főleg, hogy Omar illegálisan tartózkodik az országban.

Fatér Ambrus, a Légmell rendezője - Fotókredit: Friss Hús / Kiss Norbert

A Légmell egyfelől gyönyörű történet arról, hogy a hatalom alatt élő emberek közt az ideológiát meghaladva miként alakulhat ki barátság, őszinte emberi kapcsolat. Andrásnak le kell győznie magában a gátlásokat, át kell törnie a falakat, hiszen csak így juthat el saját lányához is. Hiába orvos András, neki is gyógyulásra van szüksége. Ki kell gyógyulnia az előítéletekből, melyek egyébként megakadályozzák abban is, hogy hivatását gyakorolja, hogy a megfelelő segítségnyújtást megadja, amelyre felesküdött. Minthogy a menekülteket képviselő férfi segélykérését András a felelősségre vonástól tartva és a saját elvei miatt kétszer is elutasítja, nehezen adja be derekát.

Másfelől Fatér Ambrus művébe ugyanúgy sokkoló jelenetben törnek be a magyar hatóságok, mint a Welcome-ban láthattuk. A Légmell alkotója kerüli a nyílt erőszak bemutatását, csupán hangokból értesülünk az illegális, emberszámba nem vett bevándorlókkal szembeni rendőri brutalitásról. A rendőrök megjelenésének jelenetsorai paranoid hangulatot teremtenek, és a Welcome hasonló epizódjai után elgondolkodtatnak azon, hogy hová fajulhat mindez. Hiszen Fatér Ambrus művében a hasonlóság kulcsfontosságú: Omar és András egyaránt értelmiségiek, gondolkodó emberek, akik csak arra vágynak, hogy ismét családtagjaik körében legyenek. Hasonlók tehát a vágyaik, egyikőjük mégis kevesebbnek számít a hatalom szemében, mint a másik. S egy olyan helyen, ahol bűn céljaink felé törekedni, nem sok jóra számíthatnak a jövőben azok sem, akik egyelőre még viszonylagos biztonságban érzik magukat, mert még nincsenek ellenségnek vagy gyanús elemnek megbélyegezve.

Földiek, a Friss Hús legjobb filmje - kép forrása: Friss Hús

A Légmellben tehát a menekültválság és a rendőrállam rémképe mellett megjelenik az elvágyódás motívuma is. A Friss Hús magyar kisjátékfilmjei tudatában vannak, hogy a mai Magyarországon általános jelenség a rossz gazdasági helyzet miatt a perspektívátlanság, a bizonytalan jövőkép, a magány és a külföldi jobb élet lehetőségébe vetett naiv hit. A 3. Magyar Filmhéten szintén szerepelt már Nagy Zoltán ígéretesen induló, de a zárójelenetre kissé elrontott Enyhén sós című alkotása, melyben a kiváló Szamosi Zsófia alakítja Anitát, aki szűk lakásában vegetál és lélekölő éttermi munkát végez annak reményében, hogy egyszer, ha összejön a pénzmennyiség, elutazhat Londonba. A film keserű ízét csak fokozzák az aktuális fejlemények, hiszen ma már London sem feltétlenül jó alternatíva, főleg a Brexit után.

A munka montonitását és a gazdasági kizsákmányolás jelenségét örökíti meg Dombrovszky Linda ironikus meséjében, A kockaemberben. Kovács Zsolt remek alakításában tárul fel egy precíz idős férfi átlagos élete egy meseszerű, idilli kis faluban. Az idős úr minden nap pontosan ugyanabban az időben kel fel, reggelizik meg, indul munkába egy LEGO-gyárba, majd a napot barátaival egy kártyapartin zárja, este pedig lefekvés előtt fiával beszél Skype-on. A férfinek egyáltalán nincs baja életével, sőt, olyannyira beledermedt a robotolásba, hogy már elképzelni sem tudja mindennapjait enélkül. Éppen ezért éri sokként, hogy egy nap tenyérbemászó főnöke vigyorogva küldi nyugdíjba, amit az idős úr egyszerűen nem tud elfogadni.

Nem történt semmi, A legjobb magyar színésznő kategóriában díjazott film - Kép forrása: Friss Hús

A kockaember nemcsak tartalmi, de formai szempontból is igen izgalmas alkotás, nyilvánvalóan Dombrovszky Linda is megérdemelte volna a fesztivál fődíját. Ugyanis A kockaember rendezője a LEGO kockákéhoz hasonló élénk színekkel dolgozott, így valóban meseszerűvé tette a film cselekményvilágát. S a film főhősének élete tulajdonképpen tényleg egy mese, mivel ő egyáltalán nem érzi nyomasztónak a mindennapi rutint, unalmas életét háborítatlan idillként érzékeli. Ám Dombrovszky Linda éppen arra mutat rá az idős főhős tipikus életútjával, hogy sokan harminc-negyven évig dolgoznak odaadással, feláldozva életük kilencven százalékát, napjaikat uralja a gépezet, melynek ők csupán fogaskerekei, majd mikor eljár felettük az idő, egyszerűen szükségtelen, zavaró, lecserélendő kopott alkatrésszé válnak az új idők új vezetői szemében. Azaz A kockaember rátapint a szörnyű igazságra, hogy az átlagos dolgozók tulajdonképpen nem is saját életüket élik sokszor, hanem valaki másét. S mikor megszűnik a munkaviszony, ez a „másik élet” is elillan, a helyén pedig ottmarad a kongó üresség.

Sós Bálint Dániel filmje, a Grand Prix már címében is egyfelől a gazdasági értelemben vett versenyre, másfelől viszont a cselekménybeli értékes versenybiciklire és a sztori ironikus fordulatára utal. A történet főhőse Emil, a munkanélküli családapa, aki egy Szeged melletti kis faluban egyedül él gyermekével. Egy nap végre felveszik egy értékesítői állásra, azonban a pozíció betöltésének feltétele 130000 forint beugró, melyet a férfi nem tud zsebből kifizetni. Így el kellene adnia eszmeileg is értékes apai örökségét, a Grand Prix versenybiciklit, amihez kisfia is ragaszkodik.

A Nem történt semmi stábja - Fotókredit: Friss Hús / Kiss Norbert

Emilnek Sós Bálint Dániel művében tehát döntést kell hoznia a hosszútávú megélhetés és a családi örökség, fia rövidtávú boldogsága között. A film alapvetően komikus hangvétele így komoly drámát rejt. Emil a tipikus magyar munkavállaló szimbóluma, aki lelkességet erőltet magára, csak hogy betölthesse az állást, melyből meg akar élni. Gyilkos poén, mikor munkaadójával beszél a férfi telefonon, és motiváltnak tetteti magát, a sikerről beszél, majd mikor leteszi a kagylót, ízeset káromkodik.

S mikor Emil biciklijét valaki végre meg akarja venni, a Grand Prix szembesít azzal, hogyan működik a gátlástalan üzleti élet. Ugyanis mikor a férfit kifizeti a sunyi vevő, s Emil fiára gondolva mégis megtartaná a biciklit, a Grand Prix új tulaja már háromszoros áron akarja Emilnek eladni az apai örökséget. Avagy Sós Bálint Dániel műve keserű szatíra arról, hogy ha üzletről van szó, sok jóra senki ne számítson.

Kifejezetten a fiatalok társadalmi helyzetéről szólnak Barcsai Bálint Graffiti, Szabó Saci Képzeletbeli barátok klubja és Pusztai Ferenc L.U.F.I. című kisjátékfilmjei. A Graffitiben és a Képzeletbeli barátok klubjában a főhős szubjektívjébe helyezi a nézőt a cselekmény, mivel mindkét műben egy kitalált, fiktív karakter indítja a főszereplőt arra, hogy kitörjön addigi passzív életéből. Barcsai Bálintnál természetesen egy graffitis srác készteti a huszonéves falfirkászt élete átértékelésére, míg Szabó Saci kamaszlány hősét egy barátnő segíti a kapcsolatteremtésben.

Nem történt semmi - Kép forrása: Friss Hús

A három említett film közül Pusztai Ferenc L.U.F.I.-ja a legerősebb, leginkább kiérlelt alkotás, mely fekete humorú szatíra a kallódó huszon-harmincéves fiatalokról, az emberek közönyéről és persze a gazdasági értelemben vett kilátástalanságról. A főhős egy Balázs nevű utcazenész, aki a Boráros téren hóban-fagyban is slágereket, klasszikusokat, érzelmes dalokat ad elő vonós hangszereken (csupán a "Somewhere over the rainbow”-t nem hajlandó eljátszani). A srác egy szürke napon az interneten böngészve rátalál egy temetkezési cégre, mely igen alacsony áron vállal temetéseket. Ekkor Balázs rájön, hogy itt az ideje meghalni, úgysem hiányozna senkinek. A fiú el is kezdi szervezni a temetést.

A Roy Andersson-féle fekete humort idéző L.U.F.I. egyszerre nagyon vicces és nagyon szomorú. Balázs hiába keresi fel édesanyját, s közli vele néma kiáltás gyanánt, hogy még pár ezer forint hiányzik neki a temetés kifizetéséhez, az anyát ez nem hatja meg, sőt támogatja is fia öngyilkosságát. Nagyon sokat elmond Balázs generációjáról az a jelenet, mikor az anyukával beszél, és kiderül, hogy van egy húga, aki képes volt unokát adni szüleinek – vele szemben a főhős fiú csupán egy életképtelen, értéktelen korcsnak számít, aki tényleg csak felesleges és kellemetlen még „szerettei” számára is.

A L.U.F.I. természetesen ráirányítja a figyelmet digitális korunk abszurditásaira is. Roppant mulattató, mikor Balázs ravatalánál (azaz saját ágyán) az online prédikátor monoton, akadozó robothangon elhadarja a vallásos szöveget, majd meg is szakad az internetkapcsolat. Ha a világ ilyen szinten a technikától függ, nem csoda, hogy nincsenek már őszinte és mély emberi kapcsolatok, a felszín, a sablonok és a közhelyek uralkodnak. Ebben a kontextusban az érzelmesebb Balázs valóban felesleges ember. Találó poén a filmben, hogy Balázs csak a kiásott sírgödörben talál szó szerint mélységet a világban, hiszen körülötte minden lapos és üres, a köztereken elénekelt, senkinek sem szóló szerelmi daloktól édesanyja udvariaskodó álgondoskodásán keresztül a gyászszertartásig.

Asszó - Kép forrása: Friss Hús

A L.U.F.I. amellett, hogy magányról és kiszolgáltatottságról szól, a család jelenkori válságára is felhívja a figyelmet. Ez pedig egy további nagy témakör, mely köré a Friss Hús bizonyos alkotásai csoportosíthatók. Tóth Luca merész, animációs kategóriában díjazott filmje, a Superbia a biológiai értelemben vett utódnemzés és a szexualitás, a férfi-nő kapcsolatteremtés konfliktusát mutatja be, az Asszó, Fekete Tamás kisjátékfilmje a testvéri rivalizálás és a válás problémáját taglalja, az Egy karcolásban Császár Dániel a családon belüli erőszakról szól, Freund Ádám a 2017-es Friss Hús legjobb film díját elnyerő sci-fi drámája, a Földiek gyerekszemszögből járja körbe az apátlanság kérdéskörét. Családi és nemi szerepekről, apaságról és anyaságról szólnak Mayer Bernadette Kötött pálya, Szilágyi Fanni Minden vonal és Szőcs Petra Csoszogj úgy című kisjátékfilmjei. De megjelenik a szexuális másság problémája Szabó Virág Wellnessében, a főszereplő Láng Annamária alakítása miatt díjazott Nem történt semmi (Csoma Sándor filmje) a pedofíliáról és a családi szerepekről szól.

A felsorolt alkotások különféle szinteken beszélnek a családról, ám mindegyikben közös, hogy diszfunkcionális famíliákat ábrázolnak. A Superbia groteszk világában a férfiak femininek, akiket a nagydarab, mellüket végtagként használó maszkulin nők üldöznek, és a földrajzilag és ideológiailag szétválasztott nemi csoportok között nem alakulhat ki őszinte és természetes emberi kapcsolat. A Földiekben az apa amolyan világtól elvonult, őrült tudós, akinek műhelyét nem lehet megközelíteni, s aki a családot már nem tudja eltartani, ezt a feladatot az anyának kell magára vállalnia. Szimbolikus, hogy az apa egy rakétával el is menekül a cselekményvilágból az űrbe, így a család ténylegesen is csonkává válik, jóllehet, a családfő már amúgy sem az apa volt a sztoriban. A Nem történt semmiben pedig éppen az szembetűnő, hogy az apa fia molesztálását erővel akarja megtorolni, és hallani sem akar a családanya véleményéről, a békésebb, racionálisabb megoldásról. A Minden vonalban pedig kizárólag nők szerepelnek, a történet főszereplő fiatal kismamájának párját nem is ismerjük meg.

Láng Annamária, a legjobb magyar színésznő kategóriában kapott díjat  a Nem történt semmiben nyújtott alakításáért - Fotókredit: Friss Hús / Kiss Norbert

Így szembetűnő a családtematikájú kisjátékfilmekben, hogy a történetbeli gyerekek, illetve nők kvázi férfi nélkül maradnak. Azaz a férfi eltűnése a fő konfliktusa ezeknek a filmeknek. A Csoszogj úgyban egy fiatal férfit kér fel egy özvegy arra, hogy játssza el elhunyt férjét hitelesen, ám az új generáció tagja nem képes teljes átéléssel és hitelességgel megformálni az idősebb nemzedéket, így itt a generációs ellentétek is láthatóvá válnak. A Kötött pályán történetében a vak édesanya és problémás kamaszlánya nehéz életét az anya újdonsült metróvezető párja nemhogy nem könnyíti meg, de inkább zavaró elemként tűnik fel, aki nem lehet sem a nő méltó párja, sem a lánynak apja helyett apja. Mint a Nem történt semmi családfője, úgy az Elek Ferenc által alakított metróvezető férfi is csak erőszakkal tudja jelezni, hogy ő akar hatalomban lenni, ő akarja a famíliát irányítani. S ugyanígy az Asszóban is a rivalizáló sportoló testvérek közül a bátyj lesz az, aki nem tűri, hogy békésebb öccse jobb legyen nála vívásban, vagy akár olyan triviális dolgokban, mint az izomnyújtás vagy haverkodás, így ököllel próbálja visszaszerezni elveszettnek vélt hatalmát.

Tehát a Friss Hús családtematikájú alkotásaiban vagy a férfi hiányzik, vagy pusztán a patriarchális társadalmakban elfoglalt helyét érzi veszélyeztetettnek, melyre erőszakkal reagál. Így e kisjátékfilmek frappáns válaszokat adnak arra, hogy egyfelől miért van válságban a család a huszonegyedik században, másfelől pedig arra, hogy miért vált mintegy népbetegséggé a családon belüli erőszak. A válaszok eltérő jellegűek, de mind a hagyományos maszkulinitás jelenkori krízise felé mutatnak. Avagy a hagyományos értékrend szerint a tradicionális férfiasságot minden áron meg kell tartani, s ezt a kortárs társadalmi folyamatok veszélyeztetik. Magyarán ez az ideológia azt a kötelezettséget rója a férfiakra, hogy valamilyen módon bebizonyítsák: ők a férfiak, ők az urak továbbra is. Az Asszó, az Egy karcolás, a Nem történt semmi vagy a Kötött pálya férfihősei kézenfekvőnek tartják az erőszakot „a cél szentesíti az eszközt” alapon.

Történelem, menekültválság, gazdasági egyenlőtlenségek, magány, elidegenedés, a család széthullása és a maszkulinitás krízise – ezek voltak tehát az idei Friss Hús rövidfilmfesztivál magyar filmjeinek fő témái. Rendkívül ígéretes alkotók és színészek léptek színre a magyar filmes blokkokban, s öröm volt látni, hogy a fiatalok, kezdő rendezők nemcsak a történetmeséléshez, hanem a történelemhez és társadalomhoz is értenek.

 

A cikkben szereplő képekért köszönet a Friss Hús szervezőinek. A leadkép a rendezvény hivatalos Facebook oldaláról származik.

A díjátadóról készült képeket Kiss Norbert készítette.

 

A Friss Hús versenyfilmjeinek teljes listája itt tekinthető meg!

 

A fesztivál díjazott alkotásai:

Legjobb magyar rövidfilm: Földiek (Freund Ádám)

Legjobb magyar animáció: Superbia (Tóth Luca)

Legjobb magyar színész: Vilmányi Benett (Asszó, Welcome)

Legjobb magyar színésznő: Láng Annamária (Nem történt semmi)

Legjobb nemzetközi rövidfilm: Glass House (Erik Ivar Saether, Nicolai Berg Hansson)

Expats szekció, közönségdíj: Kiút (Steinmetz Anikó)

Daazo Fesztiválforgalmazói díj: A Birodalom utolsó napja (Halász Júlia, Rubi Anna)

OTP Junior-díj: Asszó (Fekete Tamás)

Friss Hús kritikaíró workshop és pályázat fődíja: Kis-Sipos Fanni (A Birodalom utolsó napja-kritika)

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés