bezár
 

színház

2017. 04. 16.
Nem nőként rendezek
Interjú Sára Júliával
A szolnoki Szigligeti Színház Hadar Galron Mikve című darabjával vendégszerepelt a Nemzetiben. Sára Júlia filmrendező, két regénye már megjelent, a harmadik épp megjelenőben. Ez az első alkalom, hogy színházban rendez, a Mikve kapcsán beszélgettünk vele.

PRAE.HU: A Mikve története a zsidósághoz kapcsolódik. A Balázs Péter vezette Szigligeti Színház koncepciójához nem biztos, hogy passzol, ráadásul a darab műsoron van a Pesti Színházban is. Miért akartad megrendezni a darabot? Mennyire volt meglepetés, hogy zöld utat kaptál?

Szkéné színház

Felkérésre rendeztem, nem ismertem előtte a darabot. Egy boltban futottam össze Balázs Péterrel, aki megkérdezte, lenne-e kedvem megrendezni a Mikvét. Ha aznap tíz perccel később vagy korábban indulok el otthonról, ez a munka nincs az életemben. Mondhatnám, hogy véletlen, bár nem hiszek a véletlenekben. Valamiért ennek a munkának jönnie kellett, utólag próbatételnek, hovatovább küldetésnek tekintem.

Mivel a színházról való elképzeléseim és az ízlésem nincsenek teljesen átfedésben a Szolnokon megszokottakkal, fő motivációm az volt, hogy ha bizalmat és lehetőséget kapok arra, hogy esetleg másfajta stílust vagy szemléletet becsempésszek a magam módján a repertoárba, akkor kötelességem megpróbálni. Idealizmus és makacs elszántság vezérelt. Hiszem, hogy a nézőnek nincsenek prekoncepciói, fogékony, kíváncsi és nyitott. Visszaigazolás, hogy bérleten kívül is teltházzal megy, ennek ellenére a színház ritkán tűzi műsorra, és hamarosan le is veszi, ami némileg elszomorít. Sok meglepetés ért, nem mindig kellemes, de erről a nézőnek nem kell tudnia, az élet velejárója. Állni kell a sarat, és lehetőleg nem visszadobálni. Nem feladni a harcot. Valahol a Mikve is erről szól. A megvalósításkor sokszor éreztem, hogy az életem abszurd szinkronba került az előadással, azt hiszem, mára nagyon is „összecsiszolódtunk”.

PRAE.HU: Nemcsak rendezőként, fordítóként is jegyzed a produkciót – mondhatni, hogy teljesen beleástad magad a témába. Mi fogott meg legjobban?

Rendezésemet inkább egy változatnak mondanám, átdolgozás, az eredetihez képest sok mindent megváltoztattam. Átszerkesztettem, húztam és hozzáírtam. A Pesti Színházban sok éve sikeresen játszott előadást nem láttam, a tatabányait sem. Nem voltak előképeim, a magam képére formálhattam a művet. A végleges szöveg elkészítésében sokat segített a szerző, Hadar Galron, aki empátiával és nyitottsággal fogadta a változtatásokat, a számára is szokatlan stilizált, minimalista, szövegcentrikus stílust – eddig a világban mindenhol realista módon rendezték meg. Új szövegeket írtunk bele együtt, olyan is van, amit én írtam, s ő engedélyét adta rá. Az eddigi rendezésekhez képest először vannak zenés, élőben énekelt betétek, songok. Megtiszteltetés volt számomra, hogy Hadar iderepült a bemutatóra Izraelből (még soha egyetlen magyarországi Mikve-előadásra sem jött el), édesanyjával együtt, aki héberből angolra fordította a darabot. Ezt az angol szöveget használtuk.

PRAE.HU: A mikve a zsidó kultúrában rituális fürdőt jelent, a darabban a menstruáció utáni megtisztulás helyszíne. Jól gondolom, hogy hogy az előadás mégsem fókuszál a zsidóságra, és általánosabb értelemben vett dráma zajlik a színpadon?

A fő kérdések túlmutatnak az ultraortodox zsidó közösségek sajátságos problémáin, de nem csak apropóként használjuk. Kevesen tudják, hogy ezek a zárt közösségek a mai napig léteznek, és hogy milyen szabályrendszerekkel működnek.

PAE.HU: Női szerző és rendező, a szereplők is nők. Olvasatodban feminista üzenete is van az előadásnak? Ha már itt tartunk: mi a fő üzenet?

Fogalmam sincs, milyen egy feminista üzenet. Soha nem gondolkodtam így, nem bíbelődök megcímkézett üzenetekkel. Az egyetemes érdekel, jelen esetben a hazugságok hálója, az önáltatás, a megfelelési kényszer szülte kiszolgáltatottság és gyávaság. Ezek a kérdések felmerülhetnek bármely más zárt közösségben, egy tanári karban, egy családban – vagy egy férfi mikvében. Szívesen venném, ha Hadar megírná az érem másik oldalát csupa férfival. Nem nőként rendezek, hogy nő vagyok, lényegtelen munka közben. Ha jól tudom, eddig a világban főleg férfiak rendezték a Mikvét.

PRAE.HU: Férfiakat is érdekel az előadás?

Ha egy dráma nem szólna férfiakhoz is, az nagy baj lenne. Amúgy sem hiszek a nemek ilyetén megosztottságában, vagy hogy kit mi érinthet meg. Nézni szoktam a közönséget, lejárok az előadásokra – az utolsó előadásig javítgatok, ha a színészeknek az agyára is megyek –, így érzem a közönség visszajelzéseit. Láttam meglett, erős férfiakat sírni a nézőtéren.

PRAE.HU: Melyik karaktert érzed a legerősebbnek, és miért?

Mindegyik karakter más miatt erős. A darab titka, hogy mindenki talál magának olyan karaktert, akivel azonosulni tud. Hogy melyik a kedvencem – egyébként azonos Hadaréval – nem árulom el.

PRAE.HU: Van kedvenc jeleneted?

Minden este más, attól függ, hogy a színészek közül aznap ki pakolta bele magát legmélyebben a szerepébe. Amikor megszületik a színjátszás helyett az őszinteségből fogant drámai pillanat, mély csend lesz a nézőtéren.

PRAE.HU: Mit jelent a jelmezeken a csigamotívum?

Filmesként óhatatlan, hogy a vizualitás felől közelítek. A jelmez és a díszlet kapcsán a legapróbb részletekig kidolgozott, szinte diktatórikus kéréseim voltak a kollégákhoz. A csigamotívum is ilyen. Erős a jelentése, de azt szeretném, ha mindenki maga találná meg benne a sajátját, ezért nem mondom el az enyémet. Az sem baj, ha valaki egyáltalán nem veszi észre, hogy sok a csiga. Ezek lehetőségek a néző számára: vagy kivált valamiféle hatást és képzettársítást, akár tudatalatti szinten is, vagy sem. Ha elsiklik felette, az sem gond. Jó, ha egy képi megfogalmazás több rétegű, amiből mindenki kedvére mazsolázhat.

PRAE.HU: Péterfy Bori és zenekara adja a zenét. Gondolom, nem véletlen, hogy női frontembert választottál. Milyen koncepció mentén haladtatok?

Péterfy Bori és Gaya Arutyunyan két lejátszott száma keretezi az előadást. Őket alkotóként és emberileg is nagyra tartom, boldog vagyok, hogy nevüket és zenéjüket adták a produkcióhoz. Ez a két szám az ízlésemet, világszemléletemet is tükrözi. Nem volt jelentősége, hogy női előadóművészek, ha férfi barátaim számai közt találtam volna idevalót, az szólna.

PRAE.HU: Mi a vége Hadar Galron drámájának? És mit jelent a Te befejezésed?

Hogy számára mi, azt tőle kellene megkérdezni. Remélem, az én befejezésem mindenkinek jelent valamit, nem szeretnék tuti megfejtést adni, ha csak valaki hazafelé elkezd gondolkodni, mit is jelenthet, már megérte nekem megrendezni a darabot.

PRAE.HU: Filmrendező vagy, két regényed megjelent. Ez az első alkalom viszont, hogy színielőadást rendezel. Hogy érezted magad az új szerepben? Lesz folytatása a színházi munkának?

Nem rajtam múlik, ha kapok felkérést, és a feladatban megtalálom magamat, akkor lesz. Nem kilincselek. A filmrendezés hosszútávfutás, a színház sprint, néhány hét alatt, napi pár óra próbával kell kipréselnie az embernek magából a legtöbbet. Ez másfajta stressz. A regényíráshoz meg nagyon sokat kell ülni, azt viselem a legnehezebben. A könyvhétre jelenik meg harmadik regényem, Coda címmel, két portréfilmet forgatok és egy nagyjátékfilm forgatókönyvén dolgozom. Ezek szerencsésen kiegészítik egymást, csak bírni kell szusszal.

 

Hadar Galron: Mikve

Színpadra alkalmazta: Sára Júlia

 

Szereplők:

Shoshana: Gombos Judit

Shira: Lugosi Claudia

Hedva: Radó Denise

Esti: Jankovics Anna

Hindi: Kertész Marcella

Tehila: Sárvári Diána

Miki: Kalocsai Zsuzsa

Elisheva: Fekete Réka

 

Díszlet: Ignácz György

Jelmez: Debreczeni Ildikó

Koreográfus: Besenyi Anna

Dramaturg: Szabó Csilla

Zene: Péterfy Bori & The Love Band, Deti Picasso – Gaya Arutyunyan

 

Rendező: Sára Júlia

 

Nemzeti Színház, 2017. március 24.

 

Fotó: Sára Júlia

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés