bezár
 

irodalom

2017. 04. 23.
Shakespeare, király!
Nádasdy Ádám a IV. Henrik fordításáról
Shakespeare, király! Talán nem túlzás azt állítani, hogy Nádasdy Ádám az elmúlt évtizedek legjelentősebb Shakespeare-fordítója. Bár a Katona József Színház Ahogy tetszik és a Vígszínház Szentivánéji álom előadása kapcsán nevét főként a vígjátékokkal kapcsoljuk össze az utóbbi időben, ezúttal egy klasszikus királydráma, a IV. Henrik magyar változatát készítette el. A 24. Nemzetközi Könyvfesztiválon a fordítás nehézségeiről mesélt.

Maga a darab olyan szempontból rendhagyó, hogy két részből áll, és az Örkény Színház – melynek megrendelésére a fordítás készült – két egészestés drámát készít majd belőle. Az új változat több ponton is eltér az eddigiektől, ez főként a tagadásokon keresztül érzékelhető.

A királydrámák fordítása – mint Nádasdy elmondta – más, mint egy vígjáték, vagy akár egy színmű, ezért korábbi, a műfajban született magyar változatokhoz tért vissza, ilyen volt például a Julius Caesar, amit a Vígszínház mutatott be. De mégsem lehet teljesen a kezdetekhez visszanyúlni, hiszen megváltoztak a játszási szokások és igények, amit a kosztümök eltűnése eredményezett. Persze ez a fajta „kosztümtelenedés” sem a semmiből indult ki, hanem szorosan összefügg a nyelvvel, különösen a tegezés-magázás kérdésével. Mivelhogy a kosztüm eltűnése a tegezés formájához köthető, az új fordítás sem használja a sokkal színpadiasabb magázós formulát. Ezáltal, bár a királydráma kevésbé kedvelt műfajjá vált mostanra, a hűség-hűtlenség továbbra is foglalkoztatja az embereket.

Hogy átláthatóbb legyen a logikai háló, Nádasdy Ádám példákon keresztül mutatta be az ezzel kapcsolatos nehézségeket, amit az érthetőség kedvéért a hallgatóság egy kiosztmányon követhetett.

Nádasdy gyorsan vázolta a négyféle feltételes mód nyelvtani szerkezetét, majd sorra vette Falstaff feltételes mondatait, hogy láthatóvá váljanak a különbségek. Lévay József, Vas István és Nádasdy Ádám háromféleképpen ragadták meg a mondatok lényegét. Ami fontos különbség az elődökhöz képest, az a tagadás elhagyása vagy helyettesítése, átfordítása, létrehozva ezzel egy tartalmilag hasonló, ám mégis valamiképpen más többletjelentéssel bíró mondatot.

Nem csak a tagadások tekintetében bánt Nádasdy lazán a fordítás kérdésével, hanem igyekezett olyan fogalmakkal helyettesíteni egy-egy, az akkori Angliában általánosnak számító szófordulatot, ami közelebb áll a magyarokhoz. Ilyen például a hering, amiből piszkafa lesz. Ezt az előző fordítások nem követték, sokkal inkább ragaszkodtak a szöveghűséghez.

Nádasdy Ádám azonban azt vallja, hogy a szöveget egyszerűsíteni kell, hiszen a mai színpadokon az előadás nem bírja el a cizellált mondatokat, az élőbeszédtől jelentősen eltérő fordulatokat vagy szókapcsolatokat. Így tehát az általa létrehozott drámaszöveg is valamiképpen illeszkedik abba a sorba, ami a vígjátékok esetében már jól működő rendszernek bizonyult.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés