bezár
 

irodalom

2017. 04. 24.
Krízis esetén
Nincs már tabu – nem a csillagainkban a hiba – betegségről, magányról, halálról is beszéljünk a fiatalokkal címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Menő Könyvek a gyerekhospice-ről, ifjúsági irodalomról az Ahol a barátom, ott az otthonom című Paul Griffin könyv kapcsán. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel és Csapody Kinga főszerkesztővel Ruff Orsolya beszélgetett.

A beszélgetés kiindulópontja a könyv volt, azonban az egy óra során rengeteg dolgot érintettek. A főszereplő egy 11 éves fiú, amit ha nem tudnánk meg a könyvből, nehéz lenne meghatározni, annyira sok minden történt vele. Nevelőszülőkhöz került, de a nevelőanyja meghalt. Lett egy barátja, aki a könyv végén szintén meghalt. Van benne gyerekbántalmazás, mobbing (iskolai bántalmazás), családtalanság, de érinti a szociális háló hiányából fakadó kötődési nehézségeket is.

Fontos szereplője a könyvnek egy terápiás kutya, ő segít a gyerekeknek a könyvtárban, ahol a diszlexiás gyerekek olvashatnak fel neki.

Az Ahol a barátom, ott az otthonom érzékenyít és beszélgetésindításra is kiválóan alkalmas. Csapody Kinga szerkesztő szerint kell, hogy a kamaszok a környezetében legyen egy olyan autentikus személy, akinek a tanácsát, ajánlásét elhiszik, komolyan veszik. Gyurkó Szilvia rögtön kiegészítette a korosztályi befolyás rendkívüli erejét, ami az életkor jellemzője. Majd hozzátette, mennyire fontos, az is hogyan néz ki egy könyv, milyen a borítója, a tördelése, a mérete.

A történet több szálon fut, ez lehetőséget teremt a rétegzettségre, és a különböző, egyaránt fontos témák különböző mélységű, de egyszer sem bagatellizált kifejtésére. A kamasz számára krízist jelent a kérdés, miként tud megnyilvánulni, hogyan tudja elfogadtatni magát. Sajnos csak a beszélgetés végén hangzik el a krízis definíciója, holott ezen a ponton talán hasznos lett volna. Viszont a beszélgetők kiemelték, a való életben megjelenő témákat nagyon tudja segíteni minden ilyen könyv. Ha a halál, betegség, gyász nem tabu, akkor egy-egy könyvvel kapcsolatban még tovább tud mélyülni az erről szóló beszélgetés. A mai kamasz korosztály olvasása másfajta, továbbgondolják, folytatásokat írnak, mondhatni a fan fictionok virágkorát éljük. A beszéd a feldolgozáshoz kell.

Gyurkó Szilvia kiemelte, neki a sztoriban nem a fiú a legmeghatározóbb, hanem a kutya. A (nép)mese, mesében lévő terápia, az, hogy mennyi és milyen erőszak, halál fordul meg benne, azt szinte természetesnek vesszük. A kortárs regényben azonban közelebb kerül az egész, akár rólunk is szólhatna, a mi realitásunkról, ettől válik tabudöntéssé. A szépség és a szörnyeteg élőszereplős változatából kivették a durva, Grimm-jeleneteket, ami ugyanezt a folyamatot bizonyítja, teszi még hozzá. Minden, ami mesei, ami rajzolt világ, egyfajta távolítási eszköz is egyben.

Csapody Kinga megjegyzi, hogy nem is a szülő halála miatt lesz igazán határfeszegető a kötet, hanem attól, hogy gyerekhalál van benne. Nagyon fontos megjegyzés ez, hiszen a természeti törvényekkel (a fiatal túléli az öreget, a szülőt) megy szembe, zsigeri ellenérzést, elfordulást, hallgatást vált ki. A másik sarkalatos pont a családon belüli erőszak, a nagynéni hozzáállása a főhőshöz, az önmagában bizonytalan felnőtt megoldási kísérletei, az alkohol és a gyerek hibáztatása is tematizálódik.

Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom

A könyv mindig kiút, teszik mindannyian a könyvtáros könyvbeli megmentő szerepe kapcsán hozzá miközben a könyvben az írás, az alkotás terápiás szerepe kerül az olvasáshoz képest előtérbe.

A következő nagy téma az, hogy vajon a kamaszoknak jobban megy-e az írásbeliség? Gyurkó Szilvia visszatér a korábbi mondatához, a könyv kinézete, az, hogy egy fejezet három oldal, nagy betűs, gyorsan olvasható fontos. Manapság a tartalmakat okostelefon-felületre kell optimalizálni. A kamaszok továbbírják a történeteket, amelyeket szeretnek.

Miközben a család megmarad elsődleges referencia telületnek, ha abuzáló családba születik bele valaki, akkor az lesz számára a norma. Amikor először szembesül a fiatal a külvilággal, megdöbbentő lehet a kontrraszt. Azok a könyvek, mint az Ahol a barátom, ott az otthonom, a feldolgozásban segíthetnek, megerősítik, nem vagyunk egyedül.

Kiadói szempontból, válaszolja Ruff Orsolya kérdésére Csapody Kinga, a tartalmak eljuttatása a nehéz. A Z-generáció felkészült, olvasnak, követik a könyvet, szerzőt, kritizálják akár nemzetközi fórumokon is. Könnyebben írnak, könnyebb, de főként gyorsabb a megosztás, a reflexió. Egyúttal azonban nem feltétlenül írnak ettől jobban. Az azonnali reakcióban az arctalanság miatt a generációs düh is könnyebben sűríthető. A témák, a műfaj, forma, mélység és kidolgozottság igénye nem tudatosul bennük, összemosódnak a határok, sokszor nem értik például azt sem, hogy a blog és v-log bizony publikációnak számít.

Patrick Nesst idézi ekkor jó érzékkel Ruff Orsolya, Ness szerint a kamaszok sokkal durvább történeteket írnak, mint amit egy-egy ifjúsági szerző gondolna. Gyurkó Szilvia rámutat, hogy talán bátrabbak, de sokszor hiányzik a mélység, egyre nagyobb feladat, hogyan teszünk különbséget hír és álhír közt, amikor leír, megél, kitesz, akkor ezt mennyire tekinti saját magáénak, mennyire ered ez az önláttatás kényszeréből. Egy szexuális edukációról szóló fórumon a gyerekek nyerssége a képzett pszichológusokat is megdöbbentette, meséli. Az érzelmi intelligenciát ugyanis nem tanítjuk az iskolában.  A könyvben például egy kötődési nehézséggel küzdő gyerek a szereplő. De erről egy osztályteremben beszélni, kevés pedagógus képes.

A hallgatás megtörése eleve nehéz, értenek mind a hárman egyet, ha nincs egy alapvető diskurzus a családban. A (magyar) társadalomban a kudarcot is győzelemként kell megélni, ez extrém nehézzé teszi a beszélgetést és a tabuk lebontását. Csapody Kinga visszakérdez: hol van az a határ, amikor a gyerek még nem veszítette el a természetes viszonyát, érdeklődését a tabutémák iránt?

Gyurkó Szilvia szerint a gyerekek pontosan leveszik, ha különbség van tett és szó között - ekkor a tetteket figyelik. Az esendőség felvállalása a valódi nagyság, az az igazi segítség. Ebben a könyvben az is tetszett neki, mondja, amit nem oldanak meg JÓL, hanem VALAHOGY megoldódik. Azt is láthassa a gyerek, hogy valamikor csak úgy van valami. Felnőttként is olyanok vagyunk, mint a főszereplő, csak ő kimondja: „Most mi a fenéhez kezdek?”

Gyurkó Szilvia szerint a könyvben az is fontos, hogy az elején egy kóbor kutya elszalad a főszereplő elől, és ez így marad. A hétköznapokban is ez történik. Csak a regényekben megy utána a hős. Neki, meséli, van egy irodakutyája, azokhoz külön beviszi, akik elsőre traumatikus történet mesélnek el. Japánban a gyerek kérhet egy bizalmi kutyát, bizalmi felnőtt helyett. Azt is megjegyzi: csak az erőszakkal foglalkozni, arra fókuszálni még csak a felszín. Ha egy iskolában sok az ilyen probléma, akkor az iskola klímáját kell megvizsgálni. Az iskolai erőszak dinamikájában nagyon fontosak a passzív szereplők. Itt jön a képbe a kiadó másik könyve, Kalapos Éva Masszája.

A krízis definiciója, amikor nincs az embernek technikája a küzdelemhez. Van olyan gyerek, aki nagyon durva bántalmazást is túlél, és van gyerek, aki egy rossz szóba is beleroppan. A rákos kislány a végén ugyan kitalálja, hogy egy látogatáson, bulin búcsúzzanak el tőle, de egy ponton azt érzi, hogy ez sok. És mondhatja, és kimondja, hogy NEM, fontos a nemet mondás képessége és szabadsága.

Gyurkó Szilvia szerint nagyon fontos a könyvben a lebegtetés, belegondolhat az olvasó mindenfélét, de ha nem, az is rendben van. És ez az igazi konklúziója a rengeteg témát érintő, színes beszélgetésnek: ha segít és érzékenyít jó, de ha nem, akkor is rendben van. 

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés