bezár
 

irodalom

2017. 06. 13.
Élményt kell adni
Beszélgetés Csukás Istvánnal
A 88. Ünnepi Könyvhéten a Könyvmolyképző Kiadó szerzője, Róbert Katalin egy igazán különleges emberrel beszélgetett. Csukás István történetein generációk nőttek fel, neki köszönhetjük többek között Mirr-Murr, Süsü, vagy éppen Pom Pom kalandjait, most pedig az olvasásról, a gyerekekről és írói pályája kezdetéről mesélt.

Hitvallást, iránymutatást kaphatott Csukás Istvántól az, aki vasárnap délben kilátogatott a Vörösmarty térre. A Kossuth-díjas író, mint oly sokszor, ezúttal is hangsúlyozta, hogy amikor gyerekirodalomról van szó, a legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerek ugyanolyan ember, mint a felnőtt, hasonló érzelmi világgal, ezért hasonló módon is kell kielégíteni az olvasásra, a történetek megismerésére való igényét.

Ehhez pedig elsődlegesen az szükséges, hogy a fiatalok magyar szerzők műveivel ismerkedjenek. Bár ez a tézis közhelynek hangozhat, Csukás azonnal meg is magyarázta, miért kell minden nemzetnek a saját nemzeti szerzőjét is olvasnia: a gyerek abba a közegbe születik, ott szocializálódik, és mert azt a miliőt kell befogadnia, az alapoknak is onnan kell eredniük. Nem mondja tehát, hogy külföldi írók történeteivel ne ismerkedjen, sőt, de mindenek előtt magyar gyerekként magyar élményvilágból merítkezzen.

Ebből persze adódott is a kérdés, hogy kell-e tanítani a mesékkel. Csukás István szerint nem szabad, hogy a mesék elsődleges feladatává váljon az oktatás, arra létesítették az iskolákat – nekik viszont kötelességük tanítani, többek között olvasni. A gyerekeknek szóló történetek legfontosabb célkitűzése, hogy élményt adjon, az olvasás, a felfedezés élményét.

Ez pedig nem változott az elmúlt évtizedekben, hiszen a gyerekek dolga ma is a világ meghódítása, és mivel ez az alapfelállás változatlan, így mesélni sem kell sokkal másképp, mint anno. Engedni kell őket a nyelvet szabadon használni, hiszen az ő virtuóz nyelvalkotásuk nyomán jön létre valami új.

Csukás István persze nem csak meseregényeiről ismert, költészete is jelentős. Ő maga nem is sok különbséget lát a két műfaj között, hiszen a jó vers egy picit elszáll a földről, és nincs ez másként a mesével sem. Ahogy ő fogalmazott: „a mese repül”.

Költői munkássága kapcsán afféle zárásként és útravalóként egy régi anekdotát is kaptunk pályájának kezdetéről. Tizenhét éves koráig utaztunk vissza az időben, amikor is az addig hegedűművésznek készülő fiúnak megjelent nyomtatásban egy költeménye, és végleg eldőlt, hogy az írás irányába fordul. Rengeteget olvasott ezután, olvasmányélményei közül is kiemelkedett az a József Attila költeményeit tartalmazó kötet, ami éppen akkoriban látott napvilágot.

Azonban az irodalmi műveltség nem minden, így aztán kétségtelenül fontos szerepe volt Csukás István íróvá válásában a Hungária Kávéháznak, amely 1954-ig sportboltként működött, majd ’54-es újranyitása után fontos irodalmi színtérré, költők, írók találkozóhelyévé vált. Itt ismerkedett meg Csukás Déry Tiborral is, aki amikor kezet fogtak a következőt mondta: „Ha velem fogsz kezet, még három kézfogás és Jókaival fogsz kezet”.

A fotót a 2016-os Ünnepi Könyvhéten készítette Bach Máté

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés