bezár
 

film

2017. 06. 19.
Akik nem az iskolában tanulták a művészetet
Tóth Olivér Márk: Outsiderek
A szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak nagy szerepe volt a hetvenes évekbeli magyar neoavantgárd, majd a nyolcvanas évekbeli underground kibontakozásában. A máig működő progresszív alkotóműhelyről és négy jelentős képzőművészéről készített portréfilmet Outsiderek címmel Tóth Olivér Márk rendező.

Lehet-e tanítani a művészetet vagy sem? A kérdés komplex, mivel a tehetség az emberrel született képesség, adottság, melyet természetesen lehet csiszolni és fejleszteni, hogy az alkotói ambíciókkal teli egyének a maximumot hozzák ki önmagukból és a kezeik között lassan életre kelő műalkotásaikból. Jóllehet művész és művész között is van különbség, hiszen vannak akadémista, trendkövető és progresszív, újító szándékú alkotók, illetve megrendelésre dolgozók és kizárólag a saját vízióikat szem előtt tartó auteurök. A Kádár-korszakban különösen nehéz volt távol maradni az előbbi kategóriától, és érvényesíteni az utóbbi alkotói attitűdöt, minthogy a kádári kultúrpolitika arra törekedett kezdettől fogva, hogy megtalálja a közös hangot a művészekkel, megalkuvásra kényszerítse a rendszerellenes lázadókat, és ártalmatlanítsa a nem konvencionális, éppen ezért a hatalom számára érthetetlen és félelmetes alkotókat. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészei ügyesen vették a 3T országának akadályait, és sikeresen maradtak meg olyan kívülállóknak, akiket néhány rendőri atrocitást és politikai intelmet leszámítva megtűrt a Kádár-rezsim. A VLS-ről, illetve négy meghatározó képzőművészéről (Bereznai Péter, Győrffy Sándor, Balogh István Vilmos, Tóth István) forgatott filmet az egyik alkotó (Tóth István) fia, Tóth Olivér Márk Outsiderek címmel, mely természetesen nemcsak négy szerző története, hanem tanmese a tekintélyelvű hatalom és a művészet tragikomikus viszonyáról.

A Vajda Lajos Stúdió névadója a huszadik század eleji magyar avantgárd (kubizmus, szürrealizmus és konstruktivizmus) egyik kiemelkedő alkotója, aki többek között Szentendrén tevékenykedett, s Korniss Dezsővel megfogalmazták a Szentendrei programot, mely grandiózus vállalkozás volt egy új, európai színvonalú, ugyanakkor a magyar tradíciókat is tovább örökítő képzőművészeti irányzat megteremtésére.  Vajda Lajos formabontó műveiről vált híressé, ezek miatt sok támadás érte korában a konzervatív művészeti körök felől, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról is többek között egy felforgató csendélet miatt tanácsolták el. Nem meglepő tehát, hogy ez a kivételes művészegyéniség példaképe lett a szentendrei alkotóműhelynek, melynek története a hírhedt 1970-es Nalaja happeninggel vette kezdetét. feLugossy László, ef. Zámbó István és társaik Szentendre főterén, a szabadtéri színpadra szerveztek provokatív dadaista előadást, mely miatt összetűzésbe kerültek a rendőrséggel. A Nalaja happeningből bírósági ügy lett, melynek keretében többeket elítéltek. Ez a dadaista akció azonban összehozta az alkotókat, akik (többek között ef. Zámbó, Matyófalvi (Matyó) Gábor és Aknay János) 1972-ben meg is alapították Szentendrén a Péter Pál utca 6-ban a VLS-t, vagyis a Vajda Lajos Stúdiót. A VLS célja pedig az lett, hogy Vajda Lajos örökségét, alkotói attitűdjét tovább örökítsék, és platformot biztosítsanak a kísérletező kedvű, autodidakta művészek számára, akik így szabadon tevékenykedhetnek és saját kiállításokat szervezhetnek.

Tóth Olivér Márk: Outsiderek

Mint az az Outsiderek című dokumentumfilmből is kiderül a négy főszereplő művész, Bereznai Péter, Balogh István Vilmos, Győrffy Sándor és Tóth István beszámolójából, a VLS valóban alkotóműhelyként működött és működik a mai napig, mert tagjai itt nemcsak műveiken dolgoztak, hanem általános művészeti problémákat is megvitattak, és így segítették egymást szakmai tanácsokkal is. Az Outsiderek pedig azért koncentrál erre a négy művészre, mert bár nem mindegyikőjük volt ott a VLS-ben már az alapítás pillanatától kezdve, de ők négyen váltak a Vajda Lajos Stúdió törzstagjaivá, az alkotóműhely gerincévé. Mint a filmben is elhangzik, ef. Zámbó István, feLugossy László, Bernáth(y) Sándor és Wahorn András a nyolcvanas évek elején a zene iránt kezdtek el érdeklődni, és létrehozták a híres AE Bizottságot. Bereznai, Balogh, Győrffy és Tóth viszont kitartottak a VLS mellett, és a neoavantgárdot meghaladó törekvéseikkel hozzájárultak a magyar képzőművészeti élet vérfrissítéséhez. Mindegyikőjük alkotásaira jellemzők a geometrikus formák, de az érzékiség, az élénk színek, a non-figurativitás, a neo-primitivista stílusjegyek is. Bereznai Péter képviseli az egyik végletet, aki inkább letisztult kollázsokat alkotott, műveiben a geometrikus alakzatok és a sötét színek dominálnak. Ellenben Balogh István Vilmos barlangfestményszerű képeket alkotott, és kedvelte az intertextualitást (például egy újság, egy hozott médium egyik oldalát festette be).

Az Outsiderek elsősorban azt kívánta hangsúlyozni már címében is, hogy a VLS mint alkotóműhely felbecsülhetetlen jelentőségű volt a rendszerváltás előtti puhadiktatúrában, hiszen a kádári kultúrpolitika alatt rendkívüli módon beszabályozott művészi életben a lehető legszabadabb légkörű szigetként létezett. A VLS csak a másik híres, filmes és képzőművészeti illetőségű intézmény, a Balázs Béla Stúdióhoz mérhető. A főszereplő művészeket éppen ezért is szokás rendszerellenes alkotóknak tartani, mert pozíciójukat tekintve nyilvánvalóan szemben álltak a Kádár-rezsim fősodorjával, és nem volt ritka az sem, hogy társadalomkritikus alkotásaik miatt szembe kerültek a hatalommal. Azonban mint Bereznai Péter igyekezett kihangsúlyozni, a Vajda Lajos Stúdió tagjai nem elsősorban a politikai rendszerrel, hanem általában a konvencionális, akadémista művészettel fordultak szembe. Mind a négy alkotó (és az ef. Zámbó-féle csapat is) autodidaktáknak tartja magát, mivel egyikőjük sem bírta elviselni az intézményes kereteket, már a képzőművészeti iskolákban sem. A szabadszájú és laza Tóth István, az Outsiderek rendezőjének édesapja például nyersen kifejti a filmben, hogy a főiskolai oktatás nem sokat segít a művészek saját vízióinak megvalósulásában. Bereznai Péter és Tóth István szerint minden alkotónak van valami a fejében, amit csak ő és kizárólag ő tud megvalósítani a maga módján, éppen ezért előre meghatározott kategóriák szerint nem hozható létre egy egyedi műalkotás.

Tehát Bereznai, Tóth, Győrffy Sándor és Balogh István Vilmos nem is azért voltak outsiderek, mert a rendszert támadták, hanem azért, mert alkotói hitvallásuk erre predesztinálta őket. Tóth Oliver filmjében nem győzik hangsúlyozni a VLS tagjai, hogy igazából nem akartak politizálni, mert abszurdnak, nevetségesnek tartották az egész rendszert, így nem szerettek volna semmilyen szinten kapcsolatba kerülni a Kádár-rezsimmel. A vajdások alkotni akartak a saját elképzeléseik szerint, így pozíciójuk, ars poeticájuk helyezte őket szembe a puhadiktatúrával. Mivel 1989 előtt hivatalosan mindenkinek volt munkája, de például a sport és a művészet nem vagy nehezen voltak definiálhatók hivatalos állásként (jóllehet, a „hivatásosok" állami fizetést kaptak), így a VLS-es alkotók nem ritkán kerültek reflektorfénybe mint közveszélyes munkakerülők. Az Outsiderekben elhangzanak ma már groteszknek ható rémtörténetek, melyek leleplezik a szabadság és a jólét rendszereként máig nosztalgiával emlegetett Kádár-rezsimet. Tóth Istvánt hatalomellenes izgatásért vitték be a rendőrök egy utcán elejtett kiszólása miatt, míg Balogh Istvánt börtönbe akarták csukni, mert nem volt munkája, így lóhalálában kellett bejelentkeznie egy gyárba, hogy elkerülje a büntetést. Győrffy Sándort pedig szabályosan lerángatták a vonatról, mikor külföldre szeretett volna utazni.

Habár ezekről az esetekről derűvel, ironikus hangnemben beszélnek az alkotók, mégis elrettentők, és egy olyan korszakról tudósítanak, mikor a szabadon gondolkodó, önálló egyéneket nem szívlelte a hatalom. A szentendrei kívülállók akkor is legfeljebb megtűrtek voltak, ha egyáltalán nem foglalkoztak politikával és társadalmi kérdésekkel, mivel a diktatúra számára minden félelmetes, amit nem tud megérteni vagy megzabolázni. Hiszen az ismeretlenben, a kategóriákba beszoríthatatlanban felforgató potenciál rejlik. Pedig a VLS-es alkotók magatartását leginkább az a kép, illetve installáció fejezi ki, melyen két neoncső egy törődött arcú, ideges férfit világít meg, aki éppen hátat fordít valaminek, és elhagyja a helyszínt, mert elege van. Bereznai Péter, Győrffy Sándor, Balogh István Vilmos és Tóth István így tettek: besokalltak, hátat fordítottak a rendszernek, és levonultak a szentendrei Vajda Lajos Stúdió pinceműhelyébe. Oda, ahol tavaly októberben is kiállítást szerveztek a négy alkotó műveiből, s amely az Outsiderek végén is megjelenik. Így Tóth Oliver dokumentumfilmje azt üzeni a mindenkori (tekintélyelvű) politikai hatalomnak, hogy a Kádár-rendszer már rég a múlté, azonban a VLS művészei továbbra is élnek és alkotnak. Azaz a politika képlékeny és múlandó, a művészet viszont örök és ifjú.

Tóth Olivér Márk: Outsiderek - Kép forrása: https://www.facebook.com/pg/outsiderekfilm/photos/?ref=page_internal

 

A cikkben szereplő képekért köszönet a film rendezőjének, Tóth Olivér Márknak, illetve részben a film hivatalos Facebook-oldaláról származnak.

 

Outsiderek – Négyen a szentendrei Vajda Lajos Stúdióból

Színes, magyar dokumentumfilm, 75 perc, 2017.

Rendező: Tóth Olivér Márk

Szereplők: Balogh István Vilmos, Bereznai Péter, Győrffy Sándor, Tóth István, ef. Zámbó István, Aknay János

 

Bemutató: május 31.,11:00, Hír TV (TV premier, 53 perces verzió)

június 1., 20:00, Helyszín: Bem Mozi, Margit körút 5. (díszbemutató)

 

A filmet július 4-én és 20-án, 11 órától ismétli a Hír TV!

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés