bezár
 

irodalom

2017. 06. 16.
Hazugságban fogant, aranykorát éli
Tisztelet az ÉS-nek a Godot Galériában
Tisztelet az ÉS-nek címmel nyílt kiállítás az Élet és Irodalom alapításának hatvanadik évfordulója alkalmából Budapesten, a Godot Galériában. A tárlatot Váncsa István beszéde, Grecsó Krisztián és Darvasi László felolvasása, valamint Dóra Attila szaxofonjátékával vezette fel.

"Vannak Magyarországon újságolvasók, akik tudják, hogy nem Munkácsy volt az utolsó magyar képzőművész, és ebben az örvendetes tényben nekünk is van némi szerepünk" – mondja megnyitóbeszédében Váncsa István, aki nem a kezdetektől ugyan, de több mint negyven éve az irodalmi–művészeti–közéleti hetilap munkatársa. Az újságíró matekozik egy kicsit, számba veszi az évtizedeket, a lap- és oldalszámokat, és arra jut, hogy nincs még egy lap az országban, amelyik ennyit foglalkozott volna művészettel, ennyi képet és művészetről szóló információt osztott volna meg olvasóival.

Grecsó Krisztián, Váncsa István

Grecsó Krisztián, Váncsa István

"Az ÉS születése egy ordenáré, borzalmas nagy hazugságban fogant" – teszi még hozzá, nem hallgatva el a pártállami múltat. A hazugság az volt, hogy 1957-ben, az alapítás évében a magyar szellemi élet visszatért a normális kerékvágásba. Az Élet és Irodalom az akkori hatalom találmánya volt, a nagypolitika álmodta meg az újságformátumú kulturális folyóiratot, újságokra jellemző periodicitással, az irodalom mellett színházi, zenei, képzőművészeti témájú írásokkal. Váncsa azt is elismeri, hogy a lap néha olyanoknak is teret adott, akiknek nem kellett volna, de mivel befogadó típusú lapról, művészeti fórumról van szó, az lett volna a baj, ha éppen fordítva történik.

Ez az ÉS tehát már nem az az ÉS, nem felülről irányítják, de nem is tömik ki állami pénzekkel. A munkatársak felelőssége pedig ennek megfelelően sokkal nagyobb, még a vécében kiégett villanykörte cseréjére is kiterjed – az utóbbi évtizedekben nem lehet csak úgy beszólni a pártirodába, ha el kell intézni valamit. Váncsa szerint viszont ez maga az aranykor, a lap színvonala pedig a szerkesztőség mellett a több száz szerző munkájától is függ. Váncsa a saját írásaikat felolvasó Grecsó Krisztiánnak és Darvasi Lászlónak adja át a szót, ők a képek felé fordulva szaxofonozó Dóra Attilának, ő pedig maguknak a képeknek.

Fehér László portréja Szikszai Károlyról

Fehér László portréja Szikszai Károlyról

Utóbbiak között nem található drMáriás egyetlen festménye sem – pár nappal a kiállítás előtt kellemetlen volt a György Péterrel egy debreceni kiállítás kapcsán kirobbant politikai természetű konfliktusáról és az ÉS-sel való szakításáról olvasni. Viszont a kiállított képek között találjuk drMáriás néhai barátja és alkotótársa, Bada Dada festményét, és többek között El Kazovszkij, Kondor Béla, Szikszai Károly, Szurcsik József, Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet képeit, meg egy kéziratot a tavaly elhunyt Esterházy Pétertől. A kiállítás június 21-ig tekinthető meg.

TISZTELET AZ ÉS-NEK
Godot Galéria
2017. június 7-21.

Kurátor:
Kozák Gábor

A megnyitón Közreműködött:
Darvasi László
Grecsó Krisztián
Dóra Attila
Váncsa István

A kiállító művészek:
Bada Dada Tibor
Fehér László
Fekete Szilvia
feLugossy László
Gaál József
Gerlóczy Sári
Haász István
El Kazovszkij
Kopasz Tamás
Kondor Béla
Kovács Péter
Könyv Kata
Nádler István
Roskó Gábor
Šwierkiewicz Róbert
Szemethy Imre
Szikora Tamás
Szikszai Károly
Szotyory László
Szurcsik József
Szüts Miklós
Vásárhelyi Antal
Vojnich Erzsébet

A kiállításon látható Esterházy Péter kézírásos jegyzete.

El Kazovszkij: Kötéltáncos őrangyallal

El Kazovszkij: Kötéltáncos őrangyallal

A borítóképen Bada Dada Tibor Postások az utcámban című festménye látható.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés