bezár
 

gyerek

2017. 07. 08.
Érzékenyítés felsőfokon
Az osztrák Év Gyerekkönyve-díj
Érzékenyítés felsőfokon Már-már megnyugtató, ahogy májusban sorban érkeznek a különböző intézményektől és fórumoktól a hírlevelek és megosztások az osztrák Év Gyerekkönyve díj átadásáról,  amire idén  Eisenstadtban került sor.

A díjakat Thomas Drozda kulturális miniszter adta át, de már sokkal korábban készen volt a honlap, rajta a nominált könyvekkel és a laudációkkal. Ugyanígy a kiadók is fél évvel előre elküldik a megjelenő kiadványaik katalógusát, így nem kell kétségbeesetten minden könyvnek utánanézni. Sőt, nem is nagy könyves események kapcsán öntenek nyakon az egy idő után követhetetlenné váló címdömpingjükkel, mint odahaza. (Ellenben ide kívánkozik, hogy végre a magyar Év Gyerekkönyve-díj 2016 is nagy gondossággal és példaértékű tájékoztatással lett szervezve, a HUBBY oldalán megtalálhatóak a részletek. Talán jövőre sikerül saját blogot, honlapot csinálni az Év Gyerekkönyve díjnak otthon is. Nagy eredmény lenne.)

„A díjazott könyvek sokszínű és a legnagyobb aktualitással bíró választéka különleges örömmel tölt el, hiszen ennél a kitüntetésnél arról van szó, hogy a gyerekek és kamaszok tartósan elköteleződjenek az irodalom iránt. Minél korábban történik ez, annál tartósabb lesz a lelkesedés.“ – mondja Thomas Drozda.

Kommt das NashornÉs akkor jöjjenek a könyvek!

Heinz Janisch, Helga Bansch: Kommt das Nashorn (Jön az orrszarvú) című könyve az első az ajánlólistán a kicsiknek szóló képeskönyvek kategóriájában. A történet egy orrszarvű és egy kismadár története a kételyről, a vigaszról és az újrakezdésről. Helga Bansch képei finoman jelenitik meg Janisch poézisét. Az előző köteteik egyikére, a szintén jelölt Die Brücke-re emlékeztet leginkább. Utóbbi nagy kedvencem.

Die 7 Leben

 

Saskia Hula és Aljoscha Blau: Die 7 Leben meiner Katze (A macskám hét élete) című, kollázsban elmesélt története egy macska haláláról és a gazdája szomorúságáról szól. A macska több állat képében éli meg különböző életeit, míg végül vigaszra nem lel a kislány. Saskia Hula mesterien, egyértelműen ábrázolja a kislány gyászának folyamatát, és ugyanezt a hangulatot sikerül megragadnia az illusztrátornak is a hideg tónusú kollázsaival.

flucht Niki Glattauer, Verena Hochleitner: Flucht (Menekülés) című kötete kapcsán nehéz megállni számonkérés nélkül, hogy ebben a témában vajon miért hiányoznak itthon legalább a fordításkötetek. Egyáltalán, az érzékenyítő témájú könyvek közt is nagyon kis spektrumú a magyar kínálat, leginkább a könnyen eladható kötetekre fókuszál kiadó, terjesztő, olvasó. (Nagyon értékeltem, hogy a HUBBY innovációs kötet témában is ad díjat, ezt külön is ki kell emelnem.) Ráadásul ebben a kötetben könnyen befogadható és újító elbeszélői nézőpontot alkalmaz Glattauer, egy macska meséli el egy család menekülésének történetét. Az illusztrációt a többszörösen díjazott (Dixi, Év Gyerekkönyve-díj) Verena Hochleitner készítette, aki egyébként is ismert a nehéz témák finom és érzékeny ábrázolásáról.

Fisch Az eredetileg illusztrátorként ismert  Linda Wolfsgruber: Fisch! című kötete öt vidráról mesél, akik halászni mennek, méghozzá rögvest fazékkal. Kénytelen vagyok lelőni a poént, ugyanis a vidrák nem megenni akarják a halat, hanem csillaglesre viszik, miután a drámai elemek csúcsra járatódtak.

AndersJudith Hurra, Richard Klippfeld: Anders, und nicht so (Másképp, és nem úgy) című könyvében egy kis kaméleon lázad fel iskolába menet a folyamatos változás és környezetbe olvadás ellen, majd egy szemtelen kisnyúlnak jut eszébe este az erdőt a feje tetejére állítani. Szerencsére csak egy rókát akaszt ki, ebben a számítógéppel nagy fehér területeket kitöltő, legkisebbeknek való kötetben.

 

KürbiskatzeNem nagy újdonság, hogy Roher rajongó vagyok, és a Die Kürbiskatze kocht Kirschkompott (Tökmacska és cseresznyebefőtt) című ábécéskönyvükben sem kellett csalódnom. Michael Roher szóviccei és Elisabeth Steinkeller képei egyszerre illeszkednek az ennél a műfajnál megszokott  hagyományba és újítóak is, miközben mindkettejük már oly jól ismert hangjához is hűek. A szóviccek és nyelvi poénok olyan fordítói bravúrt kívánnának, ami sajnos szinte biztosan csak német nyelvterületre korlátozza a kötetet.

Ein DenkmalSaskia Hula még egy kötettel szerepel a listán: Ein Denkmal für Frau Hasenohr (Nyuszifül néni emlékműve). Amikor Noah tanító nénije, Nyuszifül néni nyugdíjba megy, a kisfiú úgy érzi, méltó búcsúajándékot kell találnia. Mi más is lehetne tökéletesebb egy emlékműnél, csak hát Noah nem szobrász, a gyurma nem elég, és Valerie sem tudja a megoldást. Amikor azonban Valerie és Noah tanácstalanul csellengenek az udvaron, a megoldás szó szerint eléjük pottyan.

Lang sollKoos Meinderts Lang soll sie leben (Sokáig éljen!) című könyvének főszereplője, Eva pont ugyanolyan tini, mint a kortársai, egy napon azonban meglátja a síneken álló idős hölgyet. A vonat pedig közeledik. Éva nem gondolkodik sokat, odarohan és megmenti a néni életét. A hősként ünnepelt lány és a hölgy lassan összebarátkoznak, így derül ki, hogy nem véletlen balesetet, hanem öngyilkossági kísérletet akadályozott meg Eva, aki ettől a perctől nem csupán az életről, de a halálról is elmélkedni kezd.

PaulaPaulA többkötetes szerző, Gabi Kreslehner PaulaPaulTom ans Meer (PaulaPaulTom a tenger felé) című legújabb ifjúsági regénye önmagában is izgalmas, de megfigyelni, ahogy az érzékenyítő témák felől közelít a szerző a korábbi kötetei során kimunkált elbeszélői technikájával, még izgalmasabbá teszi a művet. Paula egy családi ünnepség miatt elhozza az intézetből értelmi fogyatékos testvérét, Pault. A vonaton összetalálkoznak egy szaxofonnal és annak gazdájával, Tommal. Kezdetét veszi az utazás mindannyiuk vágyott helyére, a tengerhez. A regény a szeretetről mesél testvérek, gyerekek és szülők, egy erős, de sebezhető és egy szelíd, megsebzett fiú között. (Ha idén eljutok nyaralni, tuti ezt a könyvet viszem magammal!)

Der SturmLeopold Maurer Shakespeare A vihar című drámáját rajzolta meg comics formában. Kell ehhez valamit is hozzáfűzni, azon kívül, hogy übercool?!

És íme, a díjazott könyvek:

Guten morgenElső pillantásra talán kissé idejétmúltnak tűnik Julie Völk: Guten Morgen, kleine Straßenbahn! (Jó reggelt, kis villamos!) című szöveg nélküli képeskönyve, melyben egy kis piros villamos egyetlen vagonja meséli el a ki- és beszállók élet- és kapcsolataik történeteit. Folyamatos a visszalapozás kényszere, hiszen minden oldalon folytatódnak a különféle apró részletek, amiket a szemlélődő mindenképp össze akar rakni. Olyan ez, mint Rotraut Susanne Berner Wimmelbuchja, abból is kell az összes kötet, és az évek folyamán sem lehet megunni. Tapasztalat.

Meine KindheitLuna Al-Mousli: Eine Träne. Ein Lächeln – Meine Kindheit in Damaskus (Egy könnycsepp. Egy mosoly – Damaszkuszi gyermekkorom) című kötete 44 jelenetnyi személyes visszaemlékezés a szerző damaszkuszi életéből, a levendula és menta illatáról, a jelenkori politikai propagandáról, egy énekes hangjáról, az osztályterem téli hidegéről, a nyári medencékről, elalvásokról. Gyermekkor egy nagycsaládban, amit szétszór a szél. A szerző, aki a gyerekkora városát ugyan már rég elhagyta, mégis képes gyermeki perspektívából ábrázolni a történetet. A skiccszerű rajzok pirosa a keleti szőttes mintáját hordozza. A duálkötet: arab és német, politikai és személyes, vörös és fekete, múlt és jelen, gyerekkor és felnőttéválás, könny és mosoly. Összeköt mindent mindennel.

die NachtElisabeth Steinkellner, Michaela Weiss: die Nacht, der Falter und ich (Az éj, a pillangó és én) című könyvében versekben és rövidprózai szövegekben próbálja tetten érni a szerző a tegnap és a ma közti pillanatot, a gyerekkor és felnőttlét, élet és halál, kint és bent, éj és nappal, az egyedüllét és a párra találás  átjáróit. Érzékeny nyelvezettel örökíti meg az átmenet pillanatait, azokat, amelyekben az elmúlt gyásza és az új felfedezésének öröme egyaránt érezhető. Lírai és elbeszélői én jelenik meg, ami a német nyelvben ritkán alkalmazott neutrális énben szólal meg. A nem jelölésének elhagyásával lehetőség nyílik a kapcsolatok sokszínűségének bemutatására, a normatív előírások figyelmen kívül hagyására. Ez a könnyedség áthatja a kötet illusztrációját is, a természeti anyagok és motívumok áttetsző nyomatait.

IchJulya Rabinowich: Dazwischen: Ich (Közben: én)  című könyvéről írtam már korábban, az író ifjúsági debütje, és reakció a menekültválságra is. A 15 éves Madina csakúgy, mint a többi menekült gyerek híd a család és az új élet közt. Madina képes az újrakezdésre, és arra, hogy a családját segítse a nehéz helyzetben, felnőve a feladathoz, de nem mindenki képes erre. Az apa a családfenntartói és egyéb klasszikus apai szerepekből a nyelvi és kulturális különbségek miatt egyre jobban kiszorul, végül vissza is tér inkább oda, ahonnan eljöttek, nem találva helyét az új világban. A könyv egyetlen szépséghibája, hogy a klasszikus én-elbeszélést alkalmazza, és kilóg az író keze, nem tud tökéletesen belehelyezkedni egy 15 éves lány helyzetébe, szóhasználatába.

Látható tehát, hogy az osztrákok megint a sorból így-úgy kilógó, külünlegesebb köteteket díjazták. Tehetik, sőt kell is, hiszen a nyelv miatt a német könyvpiac és a német gyerekirodalmi díjak a jó értelemben vett hétköznapi műveket jól lefedik, így a német nyelvű piacon egy osztrák könyv nem könnyen érvényesül. Sőt, az osztrák piacon is dominálnak a német kiadók könyvei. Fontos tehát szem előtt tartaniuk a saját különleges köteteiket, amit meg is tesznek. Példaértékű.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés