bezár
 

zene

2017. 07. 19.
Civilprogramok, Fran Palermo és házibuli
A Bánkitó fesztivál első napja
A július tizenharmadikai nap pakolással, a sátorjegyek keresésével és reggel tízes indulással kezdődött a prae.hu szerkesztőségének kis csapata számára. A tizenkettedikére bejelentett budapesti koncertek miatt ugyan csak a második naptól élveztük a fesztivált, de ezalatt a három nap alatt is rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. 

Tömött kocsival indultunk el Alsópetény felé, ahol végül szállásunk lett, ám végül mindenki nagyon meg volt elégedve a kempinggel. A falu nyolc kilométerre van Bánktól, de ingyenes fesztiválbuszok közlekedtek a tábor és a főbejárat között. Az sem hátrány, hogy csend volt, és a fesztiválkempinggel ellentétben több melegvizes zuhanyzó és mosdó is található. A Cser-tó pedig a Bánki-tó kisebb verziója is lehetne: lehet horgászni és fürdeni, sőt, még saját büfé és kisbolt is volt mellette. A fesztivál ugyan idén ötszázzal több vendéget képes befogadni, mint tavaly, Alsópetényben mégis családias volt a hangulat, már első nap megismerkedtünk az ott lakókkal és a két buszsofőrrel, akik az egész fesztivál ideje alatt megkönnyítették az oda- és hazajutásunkat.

Czinki Ferenc, Molnár T. Eszter és Hutvánger Éva

Érkezés után csapatunk fele rögtön elindult a József Attila Kör irodalmi beszélgetéseire, ahol Czinki Ferenc (A pozsonyi metró) és Molnár T. Eszter (A számozottak, Szabadesés, a PRAE.HU könyvei),civilprogramokra, majd később, a „becsekkolást” és a sátor felállítását követően mi is megtettük első utunkat a fesztiválbusszal. Megvettük a szakmai jegyeinket (ezek egyesével kiváltható napijegyek voltak, nem kaptunk heti karszalagot, amin a harmadik napon már a biztonságiak is csak nevettek, mert hát ki veszi le a tegnapi, már nem érvényes napijegyét…?), és körbejártunk a fesztivál egész területén. Idén három nagy részre volt osztva a terület: maga a tó és környéke, a Cirkuszsátor és az ottani kemping, valamint a Kis-rét alkottak különálló egységeket. Túránk során végigjártuk az étel-és italárus bódékat is, ezekből egyértelműen a rántottsajt-burger lett a kedvencünk.

Számunkra az este fő eseménye a Fran Palermo koncert volt, tehát szokás szerint az előttük játszó együttest-most éppen a Tape Delayt is meghallgattuk ráhangolódás és természetesen helyszerzés céljából. Az együttes nagyon jó koncertet adott, egyre inkább úgy gondolom, hogy Henri Gonzo mellett Szőke Zoli is zseni: azon kívül, hogy a Deep Glazeben és a Signore Crustban is játszik, az összes Tape Delay számot egyedül írja. A koncert és átállás után színpadra lépett a Fran Palermo, akik a fesztivál egyik legjobb koncertjét adták. A pörgős számokra táncolt az egész közönség, és a lassabbakat is sokan énekeltük: összességben nagyon jó volt a hangulat.

A Fran Palermo után átmentünk a Keret-házba (ahol egyébként időnk legnagyobb részét töltöttük), itt Henri Gonzo DJ-zett, és a kis faház előtt az ember tényleg úgy érezhette, hogy nem is egy fesztiválon, hanem egy jó hangulatú házibuliban van. (Közben az Anima Sound Systemmel fellépett Mushu, amit azért csekkoltunk.) A Fran Palermo tagjaival végigbulizott este után indultunk is haza alsópetényi szállásunkra a 110-zel süvítető kisbusszal, ahol nyolc helyett tizenöten ültünk egymás hegyén-hátán és a csomagtartóban. Az egyetlen problémát a hideg okozta, amikor fél öt körül hazaértünk, negyed óra után feladtuk az alvást - mert az hat fokban nem olyan kellemes -, és a tóparton sétálva megcsodáltuk a tó felett felszálló ködöt és a napfelkeltét. Szerencsére hat körül melegebb lett, és a még ilyenkor is csendes kemping lehetőséget adott egy kis reggeli-délelőtti alvásra a másnapi közösségi reggeli előtt.

Fotó: Balogh Berta

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés