bezár
 

gyerek

2017. 08. 15.
Extrém sportként űzni az olvasást
Tamás Zsuzsa válaszai a prae.hu gyerekirodalmi körkérdésére
Extrém sportként űzni az olvasást Ha végre itt a nyár, és meleg az idő... akkor az ember végre talán olvashat. Például a kertben vagy a strandon, a körtefa alatt, vagy épp az ágak közt. A prae.hu megkért néhány gyerekirodalmi szakértőt és alkotót, hogy mondják el, mi volt a legemlékezetesebb gyerekkori nyári olvasmányuk. A kérdésekre ezúttal Tamás Zsuzsa válaszolt.  

PRAE.HU: Mondanál egy gyerekkori emlékezetes nyári olvasmányt és egy mostanit?

A Robinson Crusoe-t nagyon gyerekfejjel olvastam először, szerintem talán harmadik utáni nyáron. Az a nyár amúgy is épp az olvasás miatt emlékezetes: talán az volt az első, amit könyvből könyvbe szédülve töltöttem, csodálatos volt. De a Robinsont szörnyen komolyan vettem: praktikáit (például hogy hogyan készíts hamuból és vízből tintát) jól az eszembe véstem, rendkívül képzett hajótörött lettem, fejben. Érdekes volt felnőtt fejjel egy komplett metaforát látni a címszereplőben, valakit, aki megtestesíti a polgárság erényeit és nevetséges korlátait, utóbbiakat is erényként tüntetve fel. Bevallom, ez az olvasat nem is írta felül a régit: a Robinson-élmény továbbra is a belső utazás, a nyár, a terasz, a virágzó hibiszkusz…

Az olvasásnak ez a csodálatos élménye szülőként már nem adatik meg semmilyen évszakban: lopva olvasok, legnyugodtabban akkor, ha a gyerekek már alszanak, igaz, legnagyobb kedvvel délután, amikor azt hiszem, lesz időm, míg ők homokoznak, medencéznek, trambulinoznak (nincs). Nemrég tettem le Olivier Bourdeaut Merre jársz, Bojangles? című könyvét, most épp ez volt az, amibe bele-belefeledkeztem, akár trambulin mellett állva, homokozó mellől fel-felugrálva… Extrém sportként űzöm az olvasást, de nem sajnál(tat)om magam: az ilyen könyvekért megéri.

PRAE.HU: Egy külföldi könyv, amit magyarul és egy magyar könyv, amit "külföldiül" jelentetnél meg...

Olyan jó lenne most a tájékozottságomat fitogtatva valami őrült jó könyvvel előállni! De sajnos még sosem tátottam a számat Frankfurtban vagy Bolognában, nincs saját felfedezettem. Mondjuk, rendkívül érdekelnének a Gabriel Pacheo által illusztrált könyvek, de már attól boldog lennék, ha egyet-egyet, akármilyenül, kézbe vehetnék, és nem csak interneten látnám a képeit.

Hogy mely könyvek érvényesülnek külföldön (és mely külföldön), bizonyára soktényezős kérdés, és a tényezők között olyan megfoghatatlanok is lehetnek, mint trendiség, néplélek, szerencse… Gondolom én. Éppen ezért hatalmas öröm és meglepetés számomra, hogy – most már épp el szabad dicsekednem vele – a Kicsi Miminek lesz észt fordítása! Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés egy kisnyúlnak.

Kicsi Mimi

PRAE.HU: Ha teljesülhetne egy kívánságod, mit kívánnál a magyar gyerekirodalommal kapcsolatban?

Kívánnék a magyar gyerekirodalomnak egy olyan magyar társadalmat, amely felismeri, hogy az irodalom – egyáltalán: a művészet – éppúgy kell a létezéshez, mint a levegő. Ha eljutnánk idáig (fényévekre vagyunk tőle), akkor már az sem szorulna magyarázatra, hogy a gyerekirodalomnak is lehet rangja, hogy a létrehozása lehet komoly művészi teljesítmény, hogy a vele való foglalkozás lehet komoly tudományos munka. 

Fotó: Belicza László Gábor

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés