bezár
 

220VOLT

2017. 08. 24.
Fűh #3
Röhögés > A hatujjú ember (életrajzi töredékek)
Kezdetben volt a házi csokilikőr és a rumpuncs, / az után a fű és a mentatea, / az után a Jelen sör és a Napoleon vinjak, / az után a sljivovica és a török kávé.

Zugló, kilencvenes évek > Prodigy: Music for the Jilted Generation

Kitör a délszláv polgárháború, megkapom a behívómat, négy hónapot bujkálok a katonai rendőrség elől. Lelakatolt ajtajú, elsötétített házban húzom meg magam, egy karton tuniszi halkonzerv és egy Smith & Wesson 4516-os revolver társaságában. Nappal alszok, éjjel Beckettet és Konrádot olvasok, Bauhaust és Galást hallgatok, A Sátán litániáit. Karatét gyakorlok, és szeretnék „elszállni” valahova, messzire. Az utcai konténerben találok három emberi koponyát, elásom őket a kertben. Ülök az éjszakában, egy csipetnyi füvem maradt, meg két aranyfogam.

Kijutok Romániába, 11 hónap múlva Pesten vagyok. Lakást bérelünk az Erzsébet királyné útján, senki sem dolgozik igazán, nem tudom, miből élünk. Könyvet árulok a PeCsában, a fiúk plakátot ragasztanak, standolnak. Vidámak vagyunk, mindent elvesztettünk, jöhet a minden. Sokat hülyéskedünk, járunk az FMK-ba Korai Örömre táncolni, meg a Tilos az Á-ba. Hetente újabb emigránsokat fogadunk be, kalauzoljuk őket a nagykövetségekre, húznak München, Toronto felé. Havonta újabb csajokat szédítünk el, szétszívják a szívünket.

A kisszobában, ami nem más, mint egy beüvegezett terasz, mindig más lakik. Csak egy felfújható gumimatrac van benne, ami reggel hatra leenged. Ez a „babaház”, itt senkit sem lehet megdugni, csak szövegelhettek a mézes bödönről. Először Ürmi és Puszti, akikre véletlenül akadunk rá az utcán, aztán Péter és Béla, akik vidékről a Kampec Doloresbe jöttek zenélni. Péter dobos, nála mindig van anyag, kell a ritmushoz.

Szombathy Bálint és a kígyó (Zugló, 1995), Polaroid: Triceps

Meglátogat bennünket Bálint Kamenicáról, az Árnyékkötők csoport kiállítására jött, ami valamelyik peremkerületi művházban volt. Hallgatag, mint mindig, nem traktál bennünket rossz hírekkel. Ő a neoizmus szelleme, akinél örökké 6 óra van. Hozott nekem ajándékba egy talált képet, amit fel is rajzszögezek az asztal fölé. Vacsorázunk a szűk konyhában, pörkölt meg vörösbor. Kora este van, nyugalom, tízpercenként elrobog a 67-es villamos, és beleremeg az egész ház. Hárman vagyunk, kivételesen üres a menedék. Péter készít néhány bikacsök méretű spanglit. Letüdőzzük, mosolygunk. Letüdőzzük, vigyorgunk. Nem gondolunk kollektív, nem gondolunk privát.

És, akkor veszem észbe a képet. Sárga kartonon, színes filctollal pingált, gagyi kettős portré: meghatározhatatlan korú férfi és nő áll egymás mellett, derékban elvágva, jobb kezükben pezsgőspohárral. Arcukon bárgyú mosoly, a férfi bajuszos, a nő vörösre rúzsozott szájjal. Citrom-paradicsom csíkos, dzsörzé kiskosztüm és piroskáposzta ing, csini nyakkendővel, széles kihajtós vasárnapi öltönykabát, a szivarzsebben jégsaláta díszzsebkendővel. Közöttük csokor pipacs és ÉLETET AZ ÉVEKNEK 1995. BÉKÉS ÖREGKORT felirat.

Szombathy Bálint: Életet az éveknek (ready made rajz, Pest 1995)

Bassza meg! Látjátok ezt? – kiáltom megütődve –, a faszinak hat ujja van! Hihetetlen, a faszinak hat ujja van: négy fogja kívülről a poharat, a kisujjáról lemaradt a köröm, kettő meg átlátszik a pohár másik oldaláról! Hahaha, kajánul röhögünk. Késő este van, elrobog a 67-es. Füstölünk. Szent szar! Látjátok ti is? – nyerít Péter –, az ipsének hat ujja van! Hahaha, könnyezve röhögünk. Késő éjszaka van, nem robog a 67-es. Füstölünk. Jebiga… Látjátok? – jelenti ki megfontoltan Bálint –, a mókusnak hat ujja van… Hahaha, vinnyogva röhögünk. Hajnal van, elrobog a 67-es. Füstölünk. Hol találtad? – kérdezem tőle. A nyugdíjas klub különterméből loptam – válaszolja, és elrobog a hatvanhetedik villamos.

Max Ernst: Két gyermeket fenyeget egy fülemüle (1924)



LOPLOP ENGEM BEMUTAT

Szeretnék nem tudni gondolkozni.
Szeretnék nem gondolatokat okozni testemnek.
Szeretném ibolya lenni, ha meg nem sértődnek a hasonlaton –
agy, érzelmek és szexualitás nélkül.
Szeretném magamat magamnak nézni.
Nem szükség, parancs, kéj, kín, logika szerint élni, élni nem.
Szeretném szelet. Szeretném más füvet.
Szeretném fülemüle nem fenyeget engemet.
Szeretném ma reggel magam nem lefeküdni –
felkelni nem nélkül, többet nem elaludni.



Szerb szavak
Jebiga = bazdmeg, ’bem ti sunce!

Szereplő személyek
Ürmi: Ürmös Attila (1969, Szabadka): író, dj, performer, Budán él.
Puszti: Puszti Zoltán (1967, Újverbász): gitáros, dalszerző, újságíró, Budapesten él.
Péter: Hárságyi Péter (196?, Budapest): dobos, grafikus, Budapesten él.
Béla: Ágoston Béla (1966, Szarvas): fúvós, zeneszerző, Budapesten él.
Bálint: Szombathy Bálint (1950, Pacsér): író, multimediális művész, Budapesten él.


KLIKKELJ A KÉPEKRE ÉS HALLGASS ZENÉT!
(Red Hot Chili Peppers, Rollins Band, Prodigy)

 

 

 

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés