bezár
 

film

2017. 09. 03.
Jupiter következő holdja
Aki Kaurismäki: A remény másik oldala
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mundruczó Kornél filmje után most egy másik híres filmrendező, Aki Kaurismäki jelentését tekinthetjük meg a menekültválságról. A remény másik oldala sötét kafkai szatíra arról, hogy Nyugaton sem feltétlenül jó idegennek lenni.

Már a menekültkrízis kezdete, 2014-2015 fordulója óta megy a vita arról az Európai Unióban, hogy miként kellene a háborús közel-keleti övezetből menekülőket megsegíteni: kötelező befogadással tagországonként, vagy csak óvatosan, megszorításokkal? A problémát ráadásul bonyolítja, hogy az utóbbi fél évben több európai nagyvárosban is terrorista merényleteket követtek el tömegbe hajtó fanatikusok, így az emberek a félelem és a sokk miatt óhatatlanul is az érzelmeikre hallgatnak eszük helyett, és ahol a racionalitás véget ér, ott kezdődik a szélsőséges gyűlölet. Ennek eredményei a falak, kerítések, a rendőri túlkapások vagy a közbeszédben, illetve netes kommentekben folyó migránsozás. Pedig az sem utolsó szempont, hogy a terroristák javarészt nem a szíriai vagy afgán menekültekkel jöttek be Európába, hanem másod-harmadgenerációs bevándorlók gyermekei, elvileg olyanok, akik már az EU állampolgárai, és nyugati körülmények között radikalizálódtak. A mostani menekültek, a látatlanban gyűlölt férfiak, nők és gyerekek viszont a Közel-Keleten ugyanolyan átlagos életet szerettek volna élni, mint nyugati társaik, csak éppen az értelmetlen pusztítás ezt lehetetlenné teszi.

Az eddigi összes, menekültkérdéssel foglalkozó film (Dheepan, Tűz a tengeren, Az állampolgár, Jupiter holdja stb.) ezt próbálta bemutatni ferdítések nélkül, jóllehet, a félelem szülte gyűlölet és xenofóbia az említett alkotások fogadtatásán is jól lemérhető. Mundruczó Jupiter holdját például többek között a magyar nézők azért utasították el, mert benne éles lőszerrel tüzelnek a menekültekre a történet elején. Holott mint később kiderül, Mundruczó műve tulajdonképpen kezdettől fogva egy disztópiának készült (a forgatókönyv ötlete már 2012-ben megvolt, mikor még csak körvonalazódni látszott a menekültkrízis), és benne a történet későbbi részében feltűnik egy terrorista is (akit ráadásul a sztori főhős orvosa juttatott be az országba), tehát egyoldalúsággal vagy részrehajlással semmiképp sem vádolható a Jupiter holdja.

Aki Kaurismäki: A remény másik oldala - Kép forrása: Cirko Film

Valószínűleg Aki Kaurismäki legújabb alkotása sem fog tetszeni nagyon sokaknak, mivel A remény másik oldala negatív képet fest a Keletről Kánaánnak látott nyugati civilizációról, másfelől szír hősét, Khaledet inkább áldozatként, semmint összetettebb karakterként mutatja be. Így elmondható Kaurismäki művéről, hogy mint menekültfilm, sokat nem tesz hozzá az eddig látottakhoz, csupán a menekültválságról készített újabb jelentésként fogható fel. Azonban mint Kaurismäki-film, a rendezőre jellemző szokásos keserű, társadalomkritikus humor miatt kategóriájából kimagaslik A remény másik oldala.

A történet egyik főszereplője tehát Khaled, aki a bevándorlók szokásos, kényszerűen kalandos útját járja be Szíriától Finnországig. Khaled autószerelő volt, míg le nem rombolták otthonukat, így húgával, Miriammal menekülniük kell. Mikor végre eljutnak a magyar határig, bevezetik a határzárat, mely miatt a férfi elszakad testvérétől, de megígéri neki, hogy meg fogja keresni. Lengyelországban egy szélsőségesekből álló banda megtámadja Khaledet, így onnan is tovább kell állnia. Egy teherhajón húzza meg magát, melyen elalszik, így véletlenül jut el Finnországba. Itt annak rendje és módja szerint Khaled jelentkezik a hatóságoknál, akik ezután börtönbe zárják, majd azzal az ígérettel kecsegtetik, hogy letelepedési státuszt kaphat. Csakhogy a nyugati bürokrácia sem irgalmas szamaritánusokból áll, így Khalednek ki kell találnia valamit, ha nem akar visszamenni nemlétező otthonába. Szerencsére kapóra jön neki Wikstörm, az ötvenes üzletember, aki megcsömörlött munkájától (ruhaügynök volt), és egy szerencsés pókerjátszmán nyert pénzből nyitott egy éttermet. A szigorú, de igazságos étteremtulaj pedig úgy tűnik, tud és hajlandó is segíteni a szír férfinek húga megtalálásában.

Aki Kaurismäki: A remény másik oldala - Kép forrása: Cirko Film

A remény másik oldala erősségei a karakterek. Persze ez nem meglepő egy Aki Kaurismäki-kaliberű rendezőtől, aki korábbi műveiben (Ariel, A múlt nélküli ember, Kikötői történet) is mesterien építette fel figuráit. Kaurismäkinak nem is kellett messzire mennie, mivel a finn valóságból merítette sokszor kiégett, életrutinjukba lassan belerohadó, lecsúszott, de mégis reménnyel és tettvággyal teli antihőseit. Éppen ezért Kaurismäkitól nem állt távol soha a bűnügyi filmek műfaja, hiszen olykor a bosszú, máskor a megélhetés miatt válnak piti gengszterré karakterei. Azonban a finn alkotónál mindig a bűn a „tojás”, és a társadalmi körülmények összjátéka a „tojást kiköltő tyúk”.

Nincs ez másképp A remény másik oldalában sem, melyben kiváltképp erős Franz Kafka műveinek hatása. Khaled eleinte még reménykedik, hogy ha a törvény kapujába áll, akkor bebocsátást nyerhet a nyugati jóléti demokráciába. Miként Kafka naiv, sodródó hősei, úgy Kaurismäki Khaledje is hisz abban a mítoszban, amely még sok kelet-európai reményeit is táplálja, hogy a felvilágosult Európában megszűnnek a vallási és etnikai különbségek, és mindenki részesedhet az „első világ” jólétében. Hatásos, mikor Khaled szenvedéllyel elmeséli történetét, és a magyar nézőknek különösen érzékeny téma lehet, hogy éppen a magyar vasfüggöny szakítja el őt húgától. Azonban a politikai retorika és a bürokrácia valósága ezúttal is éles kontrasztban állnak egymással, és a finn rendező így párhuzamot von a sokat kritizált magyar határzár és a finn hatóságok, illetve a lakosság elutasító magatartása között.

Kaurismäki úgy mutatja be Khaled menedékjogért folytatott küzdelmét, miként Franz Kafka modellezte A per parabolájában, A törvény kapujában: az egyszerű ember számára érthetetlen az arctalan és embertelen bürokrácia. Vagyis Khaled hiába jut át tengeren, vasfüggönyökön és neonácikon, a hűvös racionalitás és életidegen statisztikák alapján megalkotott törvények már az ő képességeit is meghaladják. Így A remény másik oldalában nemcsak a menekültkérdés kerül terítékre, hanem egy sokkal általánosabb probléma, a túlburjánzott nyugati civilizáció tragikomédiája, melyben olyan szinten automatizálttá és személytelenné tesznek mindent elvileg az emberek boldogulása érdekében, hogy ellentmondásos módon válik embertelenné az egész társadalmi-politikai establishment.

Mert amúgy, mint említettem, Aki Kaurismäki a rá jellemző cinikus humorral mutatja be Khaled és Wikstörm történetét úgy, hogy a poénok mind tökéletes összhangban vannak a drámai történettel – miként az a remek szatírák esetében lenni szokott. Természetesen Wikstörm étterme a legviccesebb. A kiégett idős férfi cseberből vederbe kerül, mivel egy meglehetősen suta vendéglátó egységbe ruház be, ahol a személyzet nem éppen luxusszállodai körülmények között szocializálódott, sőt, inkább hasonlít egy lepukkant szocialista étkezdéhez, mint igényes ebédlő-vacsorázó helyhez. Wikstörm viszont nem szégyelli az éppen divatos trendeknek megfelelően átalakítani a helyiséget: először például japán menüvel próbálkozik, de elfogy a lazac, így sózott heringet kénytelenek felszolgálni wasabival.

Aki Kaurismäki: A remény másik oldala - Kép forrása: Cirko Film

Ez a fajta ügyeskedés ismerős lehet a kelet-európaiak számára, és Aki Kaurismäki ezáltal is rámutat arra, hogy Finnország hiába a Nyugat része, a menekültekkel való bánásmódja semmivel sem jobb Magyarországénál, vagy a Khaled kalandos története során felsorolt többi országénál. Ugyanaz az embertelenség jelenik meg, csak a finnek talán másképp embertelenek, beleértve a társadalom tagjait is – a nagydarab, kopasz, gyűlölettel teli verőlegények szintén ismerősök a magyar valóságból. „Te büdös zsidó” – ordítja az egyik neonáci Khalednek. Fekete, de keserű humor ez, hiszen arról tanúskodik, ami általában jellemző a zárt gondolkodású, szélsőséges csoportokra, hogy végső soron azt sem tudják, kit gyűlölnek valójában, nekik csak a külsőségek számítanak, melyek alapján rásüthetik valakire az „idegen” billogot.

A remény másik oldala egyik nagy problémája, hogy a film szétesik epizódokra, és ezek az epizódok és a fordulatok nem jól vannak elosztva. Kaurismäki túl sok időt tölt el a felvezetéssel, mivel párhuzamosan követi a két főszereplő férfi (Wikström és Khaled) történeteit, melyek csak igen későn érnek össze. A remény másik oldala onnantól kezd igazán izgalmassá válni, hogy Khaled és Wikström találkoznak, azonban ez bőven a játékidő felén túl történik csak meg. És így nem jut elég idő kettejük kapcsolatának valódi kibontakoztatására.

Ugyanakkor persze A remény másik oldala teljesítette küldetését, és nagyon szépen bemutatta a menekültkérdéssel kapcsolatos helyi álláspontokat, és Aki Kaurismäkinak sikerült összefésülnie mindezt saját témáival és stílusával. A berlini Ezüst Medve-díj inkább a témának jár, mert a cselekményvezetéssel adódnak gondok. És persze nem ártott volna új perspektívából megmutatni a bevándorlókat, mert A remény másik oldalában is úgy látjuk a menekülteket, mint ahogy a média is bemutatja őket: rémült, csalódott, szorongó áldozati karakterekként. Így még mindig várnunk kell arra a filmre, amely ennél sokkal komplexebb módon, valóban emberekként mutatja be a bevándorlókat (ehhez Kaurismäki és Vranik Roland Az állampolgárral közel kerültek, de még mindig van hova fejlődni).

Aki Kaurismäki: A remény másik oldala - Kép forrása: Cirko Film

 

A cikkben szereplő képekért köszönet a Cirko Filmnek!

A filmet premier előtt vetítik a Szánsájn 2017 nyári filmfsztiválon.

 

A remény másik oldala (Toivon tuolla puolen)

Színes, feliratos finn dráma, szatíra, 100 perc, 2017.

Írta és rendezte: Aki Kaurismäki

Kép: Timo Salminen

Vágó: Samu Hekkilä

Szereplők: Sherwan Haji (Khaled), Sakari Kuosmanen (Wikström), Janne Hyytiäinen (Nyrhinen), Ikka Koivula (Calamnius), Nuppu Koivu (Mirja), Simon Hussein Al-Bazoon (Mazdak), Niroz Haji (Miriam)

Forgalmazó: Cirko Film

Bemutató: 2017. szeptember 7.

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon

Más művészeti ágakról

Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés