bezár
 

film

2017. 09. 03.
Csak azt lopjuk el, ami megillet
Steven Soderbergh: Logan Lucky – A tuti balhé
Steven Soderbergh legújabb heist-filmje a nyári szezonhoz illő könnyed, szórakoztató hangnemben, mégis érzékenyen mutatja be mind a szegényebb rétegek, mind a függetlenfilmesek kiszolgáltatottságát, marginalizálódását. Noha a Logan Lucky nem ér fel a rendező legjobban sikerült alkotásaihoz, őszinte és közvetlen hangnemével az elmúlt hónapok egyik legjobb filmjét üdvözölhetjük benne.

A világszerte megfigyelhető jövedelemegyenlőtlenség, a gazdasági/financiális szakadék a társadalom szélső rétegei között évtizedek óta egyre növekszik. Hasonló jelenség figyelhető meg az amerikai filmgyártás terén is, ahol a független filmek és a stúdiórendszer berkein belül készült munkák között nyílik az a bizonyos olló. Mindez nem új keletű probléma. Spielberg már 1997-ben hangot adott abbéli aggodalmának, hogy Hollywoodban fokozatosan csökken a közepes költségvetésű produkciók száma. „Lassan elérünk, arra a pontra, amikor már csak kétféle film készül; a nyári és az ünnepi szezonra szánt blockbusterek, illetve folytatások, és a kisebb volumenű, vakmerő (…) darabok. Hasonló a helyzet, mint Indiában, ahol van egy felső és egy alsó osztály, de hiányzik a középréteg. Jelen állás szerint Hollywood kiszorítja a középosztályt, és csak a 70 millió dollár feletti, illetve a 10 millió dollár alatti filmeknek enged zöld utat.” (Spielberg: Interviews, szerk.:  Lester D. Friedman, Brent Notbohm, University Press of Mississippi, 2000)

Az elmúlt húsz évben még tovább fokozódott a helyzet. Napjaink gigaprodukcióinak – kiváltképp a szuperhősfilmeknek – büdzséje általában 200 millió dollár körül mozog, sok esetben pedig bőven túl is lépik azt. A stúdiók a legnagyobb nyereséget a franchise-okban (Star WarsA majmok bolygója, teljes Marvel és DC-univerzum stb.) látják, az eredeti forgatókönyvek alapján készülő alkotásokat pedig túl kockázatos vállalkozásnak tartják. Ha pedig mégis zöld utat kap egy-egy új cím, akkor a producerek igyekeznek minél nagyobb kontrollt gyakorolni a kreatív folyamatokra.

Ezt az agyonkontrollált ipart elégelte meg Steven Soderbergh négy évvel ezelőtt, amikor is bejelentette, hogy végleg felhagy a filmkészítéssel, mert az ilyesfajta félelemre épülő filmgyártás ellehetetleníti az innovatív történetmesélést. Visszavonulásról szerencsére szó sincs, sőt Soderbergh az elmúlt négy esztendőben is produktív volt. Készített tévéfilmet (Túl a csillogáson), sorozatot (A sebész), sőt, a Logan Lucky mellett még egy Unsane munkacímet viselő kisköltségvetésű indie-filmet is leforgatott (ez utóbbit a hírek szerint saját iPhone-jával vette fel).

Logan Lucky

A Logan Lucky egy különösen jól sikerült, ötletes visszatérés, hiszen a fent megfogalmazott problémákra mind az artisztikum (a film témája és hangneme), mind pedig a gyártás-forgalmazás tekintetében reflektált. Utóbbiról annyit érdemes tudni, hogy Soderbergh még idejekorán eladta a film külföldi forgalmazásának jogait, s ebből fedezte a Logan Lucky 29 millió dolláros gyártási hátterét. A film marketingkampányához szükséges összeget a „kisképernyős” (HBO, Netflix, VOD stb.) jogok eladásával gyűjtötte össze. Ezzel a két lépéssel sikeresen megkerülte a stúdiókat, s teljes kreatív kontrollt gyakorolhatott filmje felett.

A Logan Lucky puszta léte már önmagában is egy fricska, hiszen a rendező több fronton is a pályafutásának legdrágább, legsikeresebb (legalábbis bevétel tekintetében), egyszersmind leginkább hollywoodiánus alkotását, a franchise-zá duzzadt Ocean’s-trilógiát (2001-2007) idézi meg. A két film közti direkt és indirekt analógiák, áthallások ellenére a Logan Lucky mégsem örököse, inkább inverze az Ocean's-szériának.

Adott két testvér, Jimmy (Channing Tatum) és Clyde Logan (Adam Driver). Előbbi egy baleset miatt kettétört futballkarrier, egy válás, majd munkahelyének elvesztése miatt kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Utóbbi az iraki háborúban vesztette el alkarját, s így jobb híján csaposként keresi a napi betevőt. A teljes anyagi leégés határán a testvérek úgy döntenek, hogy meglovasítják a szomszédos államban tartott Nascar verseny bődületes bevételét. Az akcióba bevonják az éppen börtönbüntetését töltő Joe Banget (Daniel Craig), annak két lassú észjárású fivérét és saját húgukat (Riley Keough) is. A történet tökéletesen egyszerű és követhető, ugyanakkor a heist-filmekre jellemzően több csavart is tartogat a nézők számára. A film igazi ereje azonban a karakterekben, illetve azok motivációiban nyilvánul meg.

Logan Lucky

Jelen alkotás főhősei az Ocean’s-trilógia gyakorlott gengsztereivel szemben már nem professzionális bűnelkövetők, hanem teljesen hétköznapi emberek, illetve kispályás rosszfiúk. Vagyis olyan figurák, akikkel az egyszeri mozinéző is könnyebben képes azonosulni. A Las Vegas-i kaszinótolvajok jóképű/jólöltözött és tehetős garmadáját (Clooney, Pitt, Damon) csoró, olajos kezű, nyugat-virginiai suttyók váltják fel. Nincs öltöny, se csili-vili helyszínek, sem fejlett technológia, helyette kapunk munkásruhát, vidéki tájszólást és szatyorba csomagolt, házi készítésű robbanószert. Az Ocean’s-széria nagykutyái után árulkodó, hogy a rendező egy ilyen szedett-vedett bagázs ténykedéseit mutatja be. A Logan Lucky szeretetreméltó figurái egyszerre képviselik a kisemmizett és magára hagyott alsóbb rétegeket és a független szcénában egyensúlyozó, marginalizált filmeseket. Ennek értelmében a mellékszereplők is kétféle jelentést hordoznak. Az exhibicionista Nascar pilótát (Seth MacFarlane) csak az őt szponzoráló cégek logói ruházzák fel ideiglenes hatalommal, egyébként hasonlóan üresfejű és jellegtelen, mint Jimmy exnejének (Katie Holmes) dúsgazdag vállalkozó barátja. A Nascar pilóta és a gazdag vállalkozó a társadalmi tabló tekintetében a semmitmondó celebséget és a sokszor értékhiányos, érzéketlen nagyvállalati mentalitást jelenítik meg, míg a függetlenfilm-stúdiófim ellentét vonulatában mindkét szereplő az agyonreklámozott, giccses, de faék egyszerűségű blockbustereknek a megtestesítőjeként értelmezhető.

A miliőábrázolás hasonlóan többértelmű. A soha nem nyugvó, csillogó Las Vegas után a nyugat-virginiai poros, vidéki táj nem csak a leszakadó, elmaradozó területek szomorú hírnöke, de az álomgyár által totálisan elnyomott függetlenfilmes vonal képviselője is egyben. Az egész film mondanivalóját remekül összefoglalja egy, a film elején látható jelenet. Jimmy a történet kezdetekor a Nascarnak is helyet adó gigászi nagyságú versenypálya alatt dolgozik, mint kétkezi munkás. A nap végeztével fáradtan, egymagában hagyja el az építési területet, s közvetlenül a pazar küllemű versenypálya alól, annak tekintélyt parancsoló árnyékában bukkan fel. Talán nem is lehetne egyszerűbben megfogalmazni egy képben a kvázi underground- és tömegkultúra közt feszülő látványos ellentétet. A Logan Lucky története tehát a függetlenek sirámát implikálja. Egyértelműen kritika tárgyává teszi az intézményesített kereteket (pontosabban a hollywoodi filmkészítési gyakorlatot), ugyanakkor mégsem törekszik a jelenlegi rendszer szétforgácsolására. Soderbergh – megannyi sorstársával együtt – inkább csak a jogos jussát követeli a „balhéból”.

Logan Lucky

Az imént felsorolt aspektusokat a megragadó látvány (az operatőri feladatokat, illetve a vágást ismét Soderbergh vállalta magára), a kiváló színészi alakítások és a jól eltalált poénok teszik igazán emlékezetessé. És, ha már poénok: a filmet kifejezetten eredeti nyelven érdemes megtekinteni, mivel a komikum jelentős részét a tájszólások, illetve a verbális sajátságok szolgáltatják.

Az egyetlen komoly probléma a film lezárását érinti. A betörést követően ugyanis egy nagyjából húszperces etap veszi kezdetét, amiben egy, a hőseink nyomába szegődő FBI-ügynök (Hilary Swank) kínosan vontatott ténykedéseit követhetjük végig. Az egész szál az esetleges folytatásoknak kíván megalapozni, de a kései felvezetés miatt teljesen érdemtelenné válik. Nem beszélve arról, hogy a Logan-testvérek története tökéletesen lezárult, nem igényel további kozmetikázást.

Ezt leszámítva a Logan Lucky egy méltó visszatérés, Soderbergh pedig újfent bebizonyította, hogy a hollywoodi tendenciával ellentétben nem kell hatalmas összegeket kidobni az ablakon, középkategóriás költségvetésből is lehet különösen szórakoztató, igényes műfaji darabot rendezni.

Logan Lucky

A cikkben szereplő képek a Vertigo Média weboldaláról származnak.

 

Logan Lucky – A tuti balhé

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 119 perc, 2017

Rendező: Steven Soderbergh

Forgatókönyvíró: Rebecca Blunt

Operatőr: Steven Soderbergh (mint Peter Andrews )

Zeneszerző: David Holmes

Vágó: Steven Soderbergh (mint Mary Ann Bernard)

Producer: Reid Carolin, Gregory Jacobs, Mark Johnson, Channing Tatum

Szereplők: Channing Tatum (Jimmy Logan), Adam Driver (Clyde Logan), Daniel Craig (Joe Bang), Riley Keough (Mellie Logan), Katie Holmes (Bobbie Jo Logan Chapman), Seth MacFarlane (Max Chilblain), Jack Quaid (Fish Bang), Brian Gleeson (Sam Bang), Hilary Swank (Sarah Grayson különleges ügynök)

Bemutató: 2017. augusztus 24.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés