film / gondolat
2015. 03. 20.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem első 6x6-os évfolyamának diplomafilmjei egyfelől komoly reményekre adnak okot az ajtón még épp csak kopogtató fiatal filmes generációval kapcsolatban, másfelől visszaigazolják a képzési struktúra megújításának kiváló ötletét. A filmek általánosan magas technikai színvonala, a részletek kidolgozottsága és átgondoltsága mögött egy-egy évek során összecsiszolódott alkotói csapat munkája áll.
2015. 03. 03.
François Ozon manapság a legnépszerűbb francia, ám a hollywoodi álomgyár által még érintetlen rendező, kifogyhatatlan témabeli és műfaji variációk lapulnak tarsolyában, széles közönséget tud bűvkörébe vonni. Kellően (és vállaltan) excentrikus művészszemélyiség ahhoz, hogy kibeszéljen minden kellemetlen témát, és ha szükség van rá, provokáljon. Az idei Frankofón Filmnapok programjában szerepel A házban, valamint a Fiatal és gyönyörű ismétlő vetítése, ráadásul premier előtt tűzi műsorra az Uránia mozi Az új barátnőt, ami március 19-én kerül a mozikba.
2015. 02. 21.
Ha két mondatban szeretném összegezni, akkor A szürke ötven árnyalata groteszk módon bemutatja, hogy az előző kapcsolatainkból hozott lelki sérüléseinket hogyan „kompenzáljuk” azokon, akiket szeretünk, és a fel nem dolgozásnak milyen extrém következményei vannak, lehetnek. A bemutatás groteszk eszköze pedig – a lelki erőszak helyett fizikaiként ábrázolva – a BDSM, nem pedig a nők elleni erőszak, vagy magának a fétisnek bármiféle promóciója.
2014. 12. 10.
Nem vagyunk elhalmozva minőségi filmes könyvekkel, most viszont tapasztalt honi szerzők jelentkeztek dupla portréval két olyan rendezőről, akik korántsem az épp legaktuálisabb sztárok, hanem kis büdzséből, különcként, az exploitation horror megvetett, ellentmondásos rétegműfajában alkottak maradandót. Kritika Orosdy Dániel és Schreiber András A horror mesterei – Lucio Fulci & George A. Romero című könyvéről.
2014. 10. 29.
A tavaly mozikba került A jogász kritikái egy tanulságot szűrtek le: a világ legjobb írói között számon tartott Cormac McCarthy életében nem látott még forgatókönyvet, nem is tudott összehozni épkézláb történetet.
2014. 06. 28.
Délután négy óra, a hőmérők 33 fokot mutatnak, az aszfalton 55. Kilőjük magunkat és menetelünk a buszhoz a lányommal. Moziba megyünk, bármilyen képtelennek tűnik is az ötlet a sivatagi Pesten. Régen sokat jártam moziba, legtöbbször pont a Művészbe. A gyerekek születése óta mindig úgy volt, hogy nincs rá időm. Még meg sem mutattam nekik a kedvenc mozim. Most se jöttünk volna, ha Marci nem hív.
2014. 06. 16.
Mundruczó Kornél Fehér Isten című legújabb filmje témaválasztása (kutyák, gyerekek) és műfaja (melodráma, látványos katasztrófafilm) miatt potenciálisan közönségsiker. Ám kérdés, vajon a mozivásznon és színpadon eddig rendkívül kreatív, egyedi stílust képviselő rendező képes volt-e sajátos hangvételét és motívumait érvényesíteni e konvencionálisabb szuperprodukciójában?
2014. 03. 19.
A Doctor Who (avagy borzasztó magyar nevén, a Ki vagy Doki?) című brit sorozat hiába szerepel a Guinness Rekordok könyvében, mint a világ leghosszabb ideje műsoron lévő sorozata – tavaly ünnepelte jubileumi 50. születésnapját, valamint 33. évadát a széria –, s hiába örvend popkult státusznak Nagy-Britanniában, Magyarországon alig ismerik, kedvelői pedig még kevesebben vannak. Maroknyi táboruk számára hiánypótló kiadvány a Shada, amely azonban nemcsak a keményvonalas fanokat szólítja meg.
2014. 02. 17.
Pálfi György a Final Cut – Hölgyeim és Uraim című kísérletében egyenesen odáig csupaszította posztmodern, formalista, mégis nézőbarát alkotótechnikáját, hogy tisztán filmnyelvi alapon, a montázs módszerével, 449 különböző filmből készítette el a koherens történetnek álcázott meta-mozit. A DVD-kiadást kényszerűen kísérő tankönyv többek között végre feltárja, hogy az a bizonyos forma miként szüli meg, illetve írja felül a tartalmat.
2014. 02. 14.
"E könyv ambíciója, szemtelenül, hogyan másként?, a technosvábbogár-, bizniszcsótány-, sámántücsök- és munkahangyavilágba bepillantani primer megtapasztalással, naplószerűen, a mindennapok kultúrájának eszköze segítségével" – írja előszavában Vágvölgyi B. András, és ezen alapelvek mentén vezet végig bennünket a japán popkultúra bugyrain. Szemtelenül (hogyan másként?), kíméletlenül, és mindezzel együtt szórakoztatóan.