bezár
 

irodalom / gondolat

.308
.308
Tegnap érkeztem az országba, lóg a nyelvem/a kimerültségtől. Nagyon vigyázok, itt is nyugati/sztenderdek szerint élek, nem harapom át egy birka/torkát, még akkor se, ha béget. - Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán versét olvashatják.
Álom és álomtér
Álom és álomtér
Ahogy telnek az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy az álmaim külön teret alkotnak életemen belül. Nemcsak megtörik a nappalt, de párhuzamos, másik világot képeznek, melynek sajátos helyiségei, vissza-visszatérő alkalmai vannak. Újra visszajutok egy-egy rejtelmes állomásra, ugyanazokon a labirintikus folyosókon sétálok. Vagy szembesülök (talán ez a legérdekesebb) nappali életem egyik terének egy sűrített képével, változatával. - Helyzetjel rovatunkban Kerber Balázs tárcáját olvashatják.
Goethe és a Kossuthcsillag
Goethe és a Kossuthcsillag
A rossz nyelvek szerint a Faust íróját – aki a páduai botanikus kert egyik pálmáját meglátva egyenesen a világfejlődés gondolatáig jutott – csak a kicsinyes féltékenysége taszította zug-szalonnaevésbe, mert annyira fájt neki és még évszázadokkal később se tudta Sigmund Freud segítségével sem feldolgozni, hogy a 18. század végén A növények metamorfózisa – Kísérlet a növények átalakulásának magyarázatára című írása hangos kudarcba fulladt. - Helyzetjel rovatunkban Bencsik Orsolya tárcáját olvashatják.
Te si tuke pharo, phrala*
Te si tuke pharo, phrala*
Amiről nem lehet beszélni, arról/hallgassuk a rádió fehérzaját. A tettek sértenek,/osztja az észt a riporter, és a szavak is tettek./Többszáz év megalázást helyrehozunk néhány/nem kimondott szóval. - Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán versét olvashatják.
Utazás Anylandbe
Utazás Anylandbe
A költő arra gondolt, épp hazamegy Anylandbe,/csak nem számította ki jól a sodrást. A keze megmozdul,/már látni jól, épp írna valamit, persze nincs a kezében/semmi és nem hajlíthatja be a karját,/mert akkor elsüllyedne. Írna valamit a felhőkre/a szépnevű költő. - Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán versét olvashatják.
Nyavalygás a jóban
Nyavalygás a jóban
A magyar reflexek megmaradnak, a nyavalygást, az egzisztenciális szorongást, amelyeket még gyerekként megtanultam, nem tudom elfelejteni. Hogy jaj, nem történik semmi, nem keresnek otthonról, nem keresnek itthonról. Mi lesz, ha romlik a helyesírásod. Attól félsz, hogy mi lesz, ha majd nem jutnak eszedbe a szavak. Majd két nyelven leszel bizonytalan. – Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán írt Bécsből.
A hatvannegyedik és a hetvenedik – meg a vers-puzzle
A hatvannegyedik és a hetvenedik – meg a vers-puzzle
Az előző részben javaslatot tettünk a Balassi kötete harmincegyedik versének és a Célia-ciklus első darabjának pótlására. Ennél sokkal nehezebb vállalkozásnak tűnik kiegészíteni a kódex legnagyobb hiátusát (a hatvannegyediktől a hetvenedikig tátongó űrt), hiába van épp annyi versünk, amennyi innen hiányzik. Azonban – szerencsére – itt is van két, markáns, „jól megfaragott pillérkötegünk”, vállkövekkel: az egyik az ötvenkilencediktől hatvanharmadikig tartó drámai ív, a másik a kódexben a hetvenegyedik után olvasható, majdnem hiánytalan szakasz.
A fogak története
A fogak története
A többi harminckét fognak nem tett jót a hipnózis. Nem fértek a bőrükbe. Úgy érezték, nem elég nekik kijárni az ártérbe, dunsztosüvegbe szedni a kullancsokat, piócákat és csigákat, saját házi állatokat tartani. A perifériára szorult hátsók elkezdtek szír glosszográfusokat olvasni. - Helyzetjel rovatunkban Bencsik Orsolya tárcáját olvashatják. Fél éven át havonta meg fog jelenni egy írása tárcasorozatunkban. 
Valami van az égen
Valami van az égen
Mégsem mondható, hogy szorongásainkban túl nagy szerepet kapna az az irdatlanul hatalmas tér, amelyben – egyébként – a Föld is van; mintha ez csak valami mellékes, tankönyvi körülmény lenne, amelyen igazából akár kívül is helyezhetjük magunkat. Pedig egy ilyen nagy térből tényleg érkezhet bármelyik nap bármi. És talán már érkezett is. – Helyzetjel rovatunkban Kerber Balázs tárcáját olvashatják. Fél éven át havonta meg fog jelenni egy írása tárcasorozatunkban. 
Fenyvesi Orsolya megvakarja az aprócska állatot, Istent
Fenyvesi Orsolya megvakarja az aprócska állatot, Istent
Szerintem önmagában az, hogy egy sejt felfigyel a többire, ijesztő kép. Nem elég, hogy ennyien vannak, a maguk zsúfoltságában, még látnak is. Kicsit olyanok, mint egy szem, aminek a létezésére csak addig nem emlékszünk igazán, amíg ki nem nyílik. Ráadásul ez bennünk történik, a test invázió vagy annak előkészülete. Igaz, nem muszáj elmenni idáig, a sejtek talán a szemlélődésre hangolódnak rá. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés