bezár
 

irodalom / könyv

Az életen innen és túl
Az életen innen és túl
A Bázis (Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában) 2023 decemberében jelentette meg második líraantológiáját, a Természetellenes vadságot, amely kötet az egyesület (Bázis-könyvek) sorozatának 33. darabjaként került ki a nyomdából. A könyv érdekes módon a címében – és ezáltal a témamegjelölésében – ugyan egyértelműen utal az irodalmi és művészeti szervezet korábbi első, 2022-es líraantológiájára (Természetes vadság), mégis főként annak ellenpólusaként definiálódik.
Tegyetek velem, amit akartok
Tegyetek velem, amit akartok
Melyik oldalon áll a szerző? – merül fel bennem újra és újra a kérdés, miközben a könyvet olvasom. Kiss Judit Ágnes az elmúlt időszakban sokszor szólalt meg interjúk formájában, de direkt kerültem ezeket, amíg nem tisztázódtak bennem az eleinte kétes narrátori attitűdök, illetve az a szerzői szándék, ami a regény témájának kiválasztása mögött van. Egészen az utolsó oldalakig nem dőlt el, hogy az író melyik oldalon áll, a felvonultatott erkölcsi és vallási kérdésekhez hogyan viszonyul. Ez Kiss Judit Ágnes felnőtteknek szóló regényének, az Egy nőalak szürke kontúrjának a megtartó ereje.
Hétfejű sárkány a világ, ha nő vagy
Hétfejű sárkány a világ, ha nő vagy
Öt évvel az első kötete után Kali Ágnes egy igencsak vékony második kötettel állt elő idén tavasszal. Ilyenkor általában a gondos válogatást és a szerzői-szerkesztői szigorúságot szokás dicsérni a húzás tekintetében, ám jelen esetben inkább az itt és most szerepéről van szó. A versek egy része ugyanis az aktuális közéleti eseményekre is reflektál, annak ellenére, hogy olyan sokat használt toposzokat is megmozgat, mint a Biblia, a hinduizmus vagy a mitológia. Így felmerülhet, hogy a könyv főként a szerző nemrégiben  írt verseit tartalmazza, nem pedig az elmúlt öt év anyagának összegzése. 
Életre ítéltettünk
Életre ítéltettünk
„Tudod, őrizni kell a nevet” (536.) – olvashatjuk Tompa Andrea ötödik könyvében, amely nemcsak a huszadik századi Erdély világának újabb szeletét tárja elénk hatalmas tudásanyagot mozgósítva, hanem arra is kísérletet tesz, hogy emléket állítson mindazoknak, akiktől „az emberi faj legnagyobb tragédiája” (485.) elvette a nevüket, a létüket, sőt, a méltó halál esélyét is. A Sokszor nem halunk meg egyszerre holokauszt- és örökbefogadás-narratíva, amely a történelmi, valamint a fejlődésregény műfajait is játékba hozva keresi a választ arra, hogy miként lehet megbirkózni az elképzelhetetlennel, és hogyan hatnak az egyénre a feltáratlan családi titkok. A szerző megsemmisítő mélységeken és lélekemelő magasságokon vezet végig minket, ezáltal megmutatja, hogy „a katasztrófa közepén is megszólal valami” (538.), ami azt sugallja, hogy mindig választhatjuk az életet.
Elfáradt volna?
Elfáradt volna?
Ezekben a szövegekben drámaiságon van a hangsúly. Ellentétben az Isten. Haza.Csal novelláival, itt a figuráknak nem a kiszolgáltatottságba való passzív beletörődése, hanem cselekvési kísérleteik keltenek groteszk hatást. Noha a párbeszédek és a beidézett tudáskeretek ebben a kötetben is rengeteg ellipszissel, sűrítéssel dolgoznak, és ilyen értelemben „lírainak” is nevezhetőek, Darvasit  mintha már nem a passzivitás lírai megragadása, a kiszolgáltatottságba való beletörődés érdekelné, hanem az, hogy az anyagi, érzelmi vagy fizikai kiszolgáltatottságban hogyan képzelhető el mégoly groteszk módon is valamifajta cselekvőképesség. - Darvasi László Az év légiutas-kísérője című novelláskötetéről Fülöp Barnabás írt kritikát.
Naszreddin tükre
Naszreddin tükre
Elmúlt annak az ideje, amikor a tér és az idő koordinátái a papírra nehezedtek. E kettőre felhúzott rendszer lassan porladozik, majd össze is dől. A helyzetre adott válaszban ott rejlik a tanácstalanság, mert érezzük, megszűnt az oázis. Török Zoli jött és kivágta az utolsó két pálmafát, aztán kereket oldott a fejszével. - Aaron Blumm Ki ölte meg Török Zolit című kötetéről Fekete I. Alfonz írt kritikát.
Az ember az ember alakmása
Az ember az ember alakmása
A Természetes vadság figyelemreméltó válogatás, érdemes újra és újra kézbe venni, hiszen a benne található versek magas színvonala mellett arra is egyedülálló módon rámutat, hogy a magyarországi és a szlovákiai magyar irodalom számos közös mozgással bír. - A versantológiáról Hegedűs Benjámin Jutas kritikáját olvashatják.
Vibráló ötletek, kibillenő bástyák
Vibráló ötletek, kibillenő bástyák
Gyurász Marianna első kötete, a Már nem a mi völgyünk nem tartozik a szigorú értelemben vett konceptkötetek sorába: számos témát érint a gyerekkortól a magánéleti nehézségeken és traumákon át a gyászig, melyeket a poétikai és szerkezeti megoldások kapcsolnak össze, s e tekintetben üde színfolt az elsőkötetek sorában – Gyurász Marianna verseskötetéről Szabados Attila írt kritikát.
Akit nem lehet kiismerni
Akit nem lehet kiismerni
A könyv borítóján Nádas Péter ikonikus vadkörtefájának fotója szerepel. A régiek szerint minden embernek van saját fája, amelyet születésekor ültettek és vele cseperedett, változott az évek során. Nádas Péter készen kapta gombosszegi háza udvarán ezt a vadkörtefát, amely azóta rendszeresen visszatérő képi motívuma műveinek. Az Évkönyv első, 1989-es kiadásában még a fekete-fehér fotókon kísérhetjük végig a fa történetének egy évét, majd a Saját halálban a szöveggel szoros egységet alkotó 160 polaroid kép a súlyos betegség lezajlásának fázisait szimbolizálja. - Károlyi Csaba Egy teljes év című interjúkötetéről Pusztai Ilona írt kritikát.  
Az elkallódni krónikusan képtelen, sápadtarcú indián
Az elkallódni krónikusan képtelen, sápadtarcú indián
A regény elbeszélőjének indiánsága nem olyan identitás, amely a felnőtté válással megszűnik, hanem alkotáshoz használt, nyelvi szinten is megjelenő szabadságként és inspirációs forrásként működik: „Itt a Kétvízközben, ahol lakom, az ember indiánnak születik, és kész.” Márton Evelin prózája hömpölygő mesélés-folyam, amelynek elbeszélője nyersen, humorosan és kíméletlenül vall felnövésről, identitás- és helykereséséről, amely falu és a város díszletei között, oktatási intézmények összefirkált falain belül és saját testének (teknős)páncél nélküli valóságában zajlik. – Márton Evelin Farkashab című regényéről Tomcsányi Sára írt kritikát.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés