bezár
 

zene / gondolat

Rock a drótkerítés mögött, Putyin-kompatibilisan
Rock a drótkerítés mögött, Putyin-kompatibilisan
Az államszocializmus évtizedei alatt Kelet-Európában a populáris zenei társulatokat szabadságszeretetük miatt a halálra rémült diktatórikus rendszerek módszeresen támadták. Erről a korszakról, illetve Viktor Coi szovjet rocksztár felemelkedéséről szól Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje, a Nyár.
Amikor a zene levegőhöz juttat
Amikor a zene levegőhöz juttat
Asztmás voltam, vagyok. Elhanyagoltam eddig, de szerencsés vagyok, hogy ide sodort az élet és velük zenélhettem most, ezáltal közelebb kerülhettem a magam megismeréséhez is. Természetesen ilyen-olyan nem professzionális kórusok, énekesek, együttesek, színészek, tanítványok voltak már az életemben, és bár türelmes pedagógus vagyok, az ehhez hasonló kapcsolódások ritkán fordulnak elő.
Hello Karacsi, avagy kalandok helyett tervek Pakisztánban
Hello Karacsi, avagy kalandok helyett tervek Pakisztánban
Mi minden szól amellett, hogy az ember nekivágjon egy pakisztáni zenei kalandnak? Érdemes-e taposatlan ösvényeken járni, ahol nem feltétlenül várja anyagi haszon az embert? Van, akinek az egyedi zenei élmények, érdekes fotók és videók elég okot adnak; én is így voltam vele éveken keresztül. Most viszont elhatároztam, hogy váltok, és a befektetett időből igyekszem anyagi hasznot is húzni. Ennek jegyében telt negyedik pakisztáni utam, amely nemcsak zenei, de egyúttal marketinges tapasztalatokkal is járt.
Ön-kritikus? Ön-azonos?
Ön-kritikus? Ön-azonos?
A szocmédia lelkes követőjeként egyre többször botlok önreklámnak szánt videókba, riportokba, hanganyagokba, amiket bárcsak ne osztott volna meg a tulaj. Nem vagyok reklámszakaember, de az világos, hogy magamról értékelhetetlen dolgokat legfeljebb viccből osztok. És ezen a ponton elakad nálam a gondolatfolyam. Mert mi van, ha az illető tényleg jónak gondolja, amit kirak, de senki sem figyelmezteti, hogy barátom, ez szar! Valószínűleg, az önkritikátlanok nem kapnak megfelelő minőségű visszajelzést és a hangsúly itt a minőségen van. De kit tartunk jogosultnak arra, hogy kritizáljon bennünket? Kitől fogadunk el negatív véleményt, hogy az a művészi munkánk aktív, építő része lehessen?
Jammeltél már fakírokkal?
Jammeltél már fakírokkal?
Kevés színesebb élmény van a világon, mint egy ázsiai művészrezidens-program. Ráadásul egy zenész számára ez közös alkotást és fellépéseket is jelent. Másodszor utaztam Kalkuttába, hogy amennyire a kéthetes program engedi, elmélyüljek a bengáli zenében. Ez esetemben nyugat-bengáli dalok – városi nép- és baul fakír dalok – tanulmányozását jelentette, két kollaborációval Nyugat-Bengál területén. A program felezőjeként pedig két koncerten, helyi zenészekkel közösen kellett szórakoztatnom a közönséget az újonnan megtanult dalokkal, és azok magyar népzenei fúziójával. 
Van álom, és van tisztánlátás
Van álom, és van tisztánlátás
A Jézus-történet mindenkinek mást jelentést hordozó misztérium, ember feletti kérdés-sor és gondolkodni való. Sok, és sokféle zene született hozzá. De milyen illik igazán egy kiismerhetetlen szertartáshoz, egy ilyen történethez, ami újra és újra megráz és felemel? Engem, nem klasszikus vallásosként,  igazán a példa, a terv, az akaraterő és a viselkedés szélsőségessége taglóz le és hat meg a történetben. A passiózenékben is ezt keresem, ebben tudok elmerülni, igazságot találni. Zombola Péter Passiója ilyen. Megmutatja nekem, hogy örök érvényű és igaz minden benne elhangzó szó.
Rejtő Jenő esete a rákenrollal
Rejtő Jenő esete a rákenrollal
Lévai Balázs alighanem a magyar mainstream könnyűzene egyik legjelentősebb bennfentes ismerője, aki sok minden más mellett csinált már tv-sorozatot dalok születéséről (Dob+basszus), forgatott filmet WellHello számokhoz (#Sohavégetnemérős) és írt életrajzot alternatív-rocksztárnak is (Lovasi: Idáig tudom a történetet) - többek között. Ezúttal pedig egy regényre, pontosabban egy „rákenrol ponyvaregényre” vállalkozva egy fiktív hazai zenekar hullámhegyeken és -völgyeken át vezető kalandos útját írta meg a Beállással.
Acélhúrok zengenek
Acélhúrok zengenek
Barre Phillips több ízben járt már hazánkban, legutóbb 2017-ben az Újbuda Jazz Fesztiválon, ahol kétszer is fellépett. Egyszer az LDP trióval és egyszer az LDP in Residence zenekarral, ahol a trió Gőz Lászlóval és ifj. Kurtág Györggyel egészült ki. Február 21-én az Opus Jazz Clubban játszott, 23-én pedig a Lumenben fog fellépni magyar zenészekkel. Esetében olyas valakiről beszélünk, aki a 60-as évek óta aktív, és jóformán átbőgőzte a modern jazz/free-jazz/szabadzene egész történetét.
Tat tvam asi
Tat tvam asi
Tat tvam asi - "Én az vagyok". Azzá válsz, ahogy magad képzeled. Azonosulsz a gondolataiddal, világgal, emberekkel benne. Melis Laci így volt önazonos, e világban élő, hangjaiban igazi. 9 éves voltam, mikor megismertem, akkor különcnek gondoltam. Mióta én is különc vagyok, csodálatra méltó példakép lett, ahogy a jég hátán is képes a szabad alkotásra, örömzenélésre. A máz nélkül, tisztán, egyenesen élés most nem divatos, nem az kerül rivaldafénybe, aki így működik. Azokat később fedezik fel, mikor már késő. Tudta és elfogadta.  
Carmen és Porgy és Bess
Carmen és Porgy és Bess
A Carmen-tragédiát nem szabad megváltoztatni a szerző akaratát figyelmen kívül hagyva, mert a mű szent és sérthetetlen, az, hogy mi érzékenykedünk a női sorsokon, hasogatjuk a szőrszálat, az nevetséges, csináljuk otthon a négy fal között. (Egyébként tényleg ott kéne, az opera csak magatartásmintákat legitimál, az igazi katasztrófák mindig a négy fal között történnek.) A Porgy és Bess-tragédiát miért is ne lehetne megváltoztatni a szerző akaratát figyelmen kívül hagyva, a világ megváltozott, a művészet szabad, különben is, érzékenykedni a néger sorsokon, hasogatni a szőrszálat, az nevetséges, csináljuk otthon a négy fal között.
3   4   5   6   7   8   9   10   11 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés