zene / gondolat
2021. 03. 12.
Az elmúlt évtized minden kétséget kizáróan egyik, ha nem a legnagyobb magyar rockzenekara az Ivan and the Parazol. Ezt nem csak a személyes megítélésem mondatja velem, hanem az a tény, hogy fiatalok tízezrei köszönhetnek nekik személyes kapcsolódást a rock és a beat világához.
2021. 03. 08.
Cziffra György, világhírű, külföldre emigrált zongoraművészünk 1994-ben hunyt el. Ezután valóságos elismerés-özön kezdett áramlani itthon irányába. Mint ismert, 1954-ben, 33 éves korában váltott a bárzongorázásról a komolyzenére. Ekkor igazán szüksége lett volna elismerésre és támogatásra, de a szakmától jórészt csak fanyalgást kapott. 1956-ban emiatt rossz szájízzel hagyta el az országot. Nyugaton néhány hónap múlva már a világ legjobb zongoristái közt tartották számon. Szemérmesen hallgat arról a hazai irodalom, hogy mi történt Cziffra körül idehaza 1954 és 1956 között. Erről szól a cikk, annak a Ferenczy György zongoraművésznek a visszaemlékezéseire építve, aki visszahozta Cziffrát 1954-ben a bárok világából a koncertpódiumra és tanára lett a Zeneakadémián.
2021. 01. 21.
Wilhelm Furtwängler a XX. század és minden idők zenetörténetének egyik legmeghatározóbb karmestere, Beethoven, Wagner, Brahms, Bruckner, Mahler tolmácsolója.
2020. 12. 24.
1961. január 12-én új fejezet kezdődött a magyar zenés színház történetében, ekkor mutatták be először az Egy szerelem három éjszakáját, az első magyar musicalt. A Hubay-Vas-Ránki hármashoz köthető darabot ma már a színháztörténet egy klasszikus darabjaként tartják számon.
2020. 12. 22.
A kékszakállú herceg vára Bartók egyetlen operája. Az egyfelvonásos darab kezdetben egyáltalán nem volt népszerű, sőt, megalkotásakor előadhatatlansága miatt nem is játszották[1], csak évekkel később, 1936-ban, felújításakor lett átütő siker itthon és a nemzetközi zenei színtéren egyaránt. 2020-ban, Bartók halálának 75. évfordulóján A kékszakállú herceg várával emlékezünk rá.
2020. 11. 29.
A berlini Aufbau Verlag és a Kossuth Kiadó együttműködésének eredményeként már a hetedik életrajzi regényt olvashatja a magyar olvasóközönség. Michelle Marly írói álnév alatt Micaela Jary korábban Coco Chanelről, majd Édith Piafról jelentetett meg életrajzot, 2020-ban pedig Maria Callas, a díva címmel adta ki legújabb biográfiai írását az Aufbau Verlag gondozásában, ami már magyar fordításban is elérhető. A fordítás Várnai Péter munkája.
2020. 10. 22.
Alperson professzor a finn Sibelius Akadémia Fulbright-ösztöndíjasa volt, valamint 2010-2011-ben vendégprofesszorként Grazban, az Universität für Musik und darstellende Kunst zeneesztétikai Intézetében dolgozott. Ezenkívül a Temple Egyetem vietnami filozófiai, kulturális és társadalmi központjának tudományos főmunkatársa és alapító tagja. Fő területei az esztétika, a művészetfilozófia, a kultúraelmélet, különös érdeklődéssel bír a zenefilozófia, valamint a kreativitást és az improvizációt érintő filozófiai kérdések iránt. 1993 és 2003 között többek közt a Journal of Aesthetics, az Art Criticism, az American Society of Aesthetics szerkesztője volt, egyébként a Blackwell sorozat, és a Foundations of Aesthetics főszerkesztője. Jelenleg a zenefilozófiáról szóló könyv könyvén dolgozik, mellesleg jazz zenész. On musical Improvisation című szövege a Journal of Aesthetics and Art Criticismben jelent meg 1984-ben. Ezt a fontos írását közöljük Ajtai Péter fordításában.
2020. 10. 08.
Az előadóművészet egyik nagy kérdése, hogy bizonyos nevek tesznek-e vajon híressé egy szerepet, vagy a szerepek teszik híressé az adott művészt. Ugyanennek a dilemmának az analógiája megtalálható a zenében is, hiszen nem egy olyan legendás zenekart ismerünk, ahol nem könnyű megválaszolni a látszólag egyszerű kérdést és eldönteni, mekkora szerepe volt egy-egy zseniális hangnak a sikerben, és mennyire éppen a hangszerelésnek vagy a dalírói kvalitásoknak.
2020. 10. 01.
Jacqueline du Pré világhírű brit csellóművész, csodagyerek, már tizenévesen ikon. 1973-ban 28 éves, amikor nem tud többé játszani, a karrierje félbeszakad. Rövid pályája ellenére még ma is az egyik legnagyobb csellistaként tartják számon. Idén harminchárom éve, hogy nincs közöttünk. Jacqueline du Prére emlékezünk.
2020. 05. 21.
Monteverdi Orfeoja és Poppeája ugyan másképp opera, mint a romantikus nagy drámai ívű, kiemelkedő hangadottságot kívánó szerepekkel megrakott operák, egy valami azonban biztos nem változott Monteverdi kora óta az operát látni és hallani kívánó közönséget illetően: a műfaj rajongói szórakozni és kizökkenni akarnak legyen szó komédiáról vagy tragédiáról. És hogy ez sikerült-e a 2015-ös Müpa előadásnak? Számomra kétséges.
