bezár
 

zene / lemez

A ködös Albionban nyíló rózsa
A ködös Albionban nyíló rózsa
Nem először próbálok Pátkai Rozina zenéjéről írni, hiszen korábbi lemezéről is kritikát akartam megfogalmazni, csak aztán másként hozta a sors: lemezhallgatás közben eszembe jutott, hogy belefüleljek egykori nagy szerelmem, a Madredeus muzsikájába, onnan pedig nem volt visszaút.
A dzsungel fenegyereke
A dzsungel fenegyereke
Szinte napra pontosan két éve írtunk Jónás Veráról, akinek akkor nagy tervei voltak be nem robbanásával kapcsolatban. Persze ez már akkor is csak azt jelentette, hogy nem kapkod, hanem szépen, megfontoltan és okosan építi zenészkarrierjét. S valóban, az azóta eltelt időben az énekesnő a legjobb úton halad ennek elérésében.
És Eno hajója megy
És Eno hajója megy
A nagy kísérletező, extravagáns stúdiómágus, tengernyi lemezzel a háta mögött az utóbbi fél évszázad egyik legpopulárisabb avantgarde előadójának számít, ami persze paradoxon, mert az avantgárd nem egy kimondott sikerágazat. A megoldás kulcsa a Brian Enot zenei pályára állító Roxy Music együttes, amely meghozta számára a hírnevet, és amelynek stílusát réges rég maga mögött hagyta.
100 felejthetetlen
100 felejthetetlen
Vége az évnek, vége a jó kedvemnek. Számot kell adni, legyen: 100. Száz lehetetlen műalkotás, felejthetetlen rock, bakeliten. Ameddig a gramofon, magnó, CD-player, You Tube le nem áll.  
Az ördög álarcosbálja – újratöltve
Az ördög álarcosbálja – újratöltve
Nyilván mindenkinek megvan az aranykora, amibe visszavágyik, amely után nosztalgiát érez. És valószínűleg mindenki felteszi magának a kérdést is e korral kapcsolatban, hogy mi lett volna, ha másként alakulnak a dolgok, és milyen jó lenne, ha az idő kerekét vissza lehetne forgatni… 
Kínos történetek
Kínos történetek
A magyar könnyűzenei élet mélyrétegeit kicsit sem ismerő hallgatóknak nem szükséges részletekbe menően bemutatni a Tekintetes Úr zenekart: elég róla annyi, hogy minden ízében összefonódik Pozsonyi Ádám finoman szólva is kétes megítélésű személyével.
Könyörtelen kísértetiesség
Könyörtelen kísértetiesség
Káosz, perverzitás, asszimetria, weirdóság, unheimlich: mindenekelőtt ezekkel a szavakkal tudnám a kultikus  norvég káoszbrigád, a Dødheimsgard zenéjét leginkább jellemezni. Nem minha ez sok mindent megfogna. Nem mintha a Dødheimsgard bármilyen szinten is a megfoghatóságról szólna. Mondjuk nem is halmoztak el bennünket túl sok hanghordozóval: több mint két évtizedet átívelő pályafutásuk során az A Umbra Omega mindössze az ötödik, és erre is ugyanúgy nyolc évet kellett várni, akárcsak a Supervillain Outcast névre keresztelt előző assaultra.
A fontos dolgok és az aláfestő jelleg
A fontos dolgok és az aláfestő jelleg
Mindenekelőtt rögzítsük a fontos dolgokat: 1. Bérczesi Róbert, úgy hírlik, felülkerekedett félnyilvánosan megélt küszködésén a különböző szubsztanciáktól való függéssel, él és alkot és ez mindennél lényegesebb dolog. 2. A hovatovább a Guns 'n Roses (legfeljebb ilyen szempontból) legendásan lassan készülő Chinese Democracy albumával is vetekvően sokára összeálló harmadik Hiperkarma-lemez is megérkezett. Fontos rögzíteni a tényt, hogy ez a két pozitívum minden másnál fontosabb, az alábbiak ezek fényében legfeljebb másodlagos relevanciájú megállapításokként hathatnak. Mert hogy félreértés ne essen, mikor a későbbiekben kifejtem, hogy egyébként miért nem lelhető (én legalábbis nem leltem), sokkal több öröm a Konyharegényben.
This is Blitzkrieg!
This is Blitzkrieg!
Nemrég jelent meg a kultikus szlovén zenekar, a Laibach új, Spectre című lemeze. Mozgalmi antidalok, provokáció és szublimáció. Kőkemény diszkó a bossanova ritmusára. Április 16-án koncerteznek az A38-on, emitt pedig egy kritika arról, amit majd hallani lehet a csoport pesti fellépésén is.
Fültől lefelé haladva
Fültől lefelé haladva
Amikor talán 2-3 éve valamelyik magyar zenei portálon először olvastam a The Notwistről, méghozzá, hogy ők volnának "a német Radiohead", rögtön "a Kárpátok Maradonájára" (Gheorghe Hagi, román focista) asszociáltam. Meg szegény nyomorult jugoszláv indiánokra és persze Csorna saját, különbejáratú Charles Bronsonjára. Valószínűleg, ha nem szembesülök ilyen bájos képtelenséggel, ha meglehetős sztereotíp lelki füleim előtt nem képzelem el a rammsteini szigorral, nadrágtartóban sramlizva elharsogott vezényszavakat némi endékás ipari pittyegéssel aláfestve, úgy siklottam volna át (a) The Notwist munkássága fölött, mint a sicc. Óriási veszteség lett volna.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés