RADICS VIKTÓRIA

Szeretettel köszöntök mindenkit a Rózsaszín szemüveg második beszélgetésén. Kritikai beszélgetés-sorozatunk ambíciója a magyar nőirodalmi hagyomány feltérképezése, a kutatás, az újraolvasás, a fölmérés, a revízió. A múlt hónapban Nemes Nagy Ágnesről beszélgettük – nem volt nehéz dolgunk, mert egy klasszikus szerzőről volt szó, aki a magyar irodalom része, szinte szoborszerű tüneménye. Az ő költészetéről beszélve bizonyos hasításra lettünk figyelmesek a publikált, illetve a verseskötetekből kidobott, kirekesztett szövegek között.

 

Ma egy olyan szerzőről fogunk beszélgetni, aki nem létezik a magyar irodalomban, aki nincs bent a magyar irodalomtörténtben. Erdős Renée-nek hívják, 1879-ben született és 1956-ban halt meg. Noha számos kötet, verseskötetek, regények, önéletrajzi jellegű prózák szerzője, mára elfeledték. A szakértők részéről legfeljebb a „híresen rossz” vagy „giccses” jelzőket érdemli ki, a ponyva felé hajló lektűrírónak tekintik. Szövegeinek egy része és teljes levelezése nehezen hozzáférhető, kéziratban maradt.

 

Várkonyi Nándor már 1942-ben leszögezte azt a szakértői véleményt, amely azóta sem változott: „Ezek a munkák a nőolvasók bizonyos rétegének szólnak; az irodalomtörténet nem tarthatja őket számon.”[1]

 

Erdős Renée nem került be a Nyugatba, habár a Nyugat sok kritikát közölt róla, komolyan foglalkozott vele kritikailag, úgy elismerően, mint elmarasztaló bírálatokat írtak róla neves szerzők, úgy mint Illés Endre, aki 1930-ban azt írta: „Az irodalom fellegvárán kívül mindig sokan olvasták, a falakon belül igazában sohasem szerették.”[2] Ugyanő: „Erdős Renée regényeihez nem kritikával, s nem analízissel kell közeledni, hanem azzal a mohó és szomjas érdeklődéssel, amely a monumentális giccset nagy eseménynek érzékeli.”[3] Ez a giccsesnek elkönyvelt szerzőnő azonban a maga korában nagyon népszerű volt, könyvei több tízezres példányszámban jelentek meg. Divatos szerzőnőnek számított, sikerszerzőnek, és a befogadástörténete is igen gazdag, egészen az 1940-es évekig. A konzervatív kritika elmarasztalja, pornográf, erkölcstelen, beteges írónak tartja, aki Magyarországon meghonosította az idegenszerű, érzéki irányt, és persze zsidónak. A baloldali kritika gyakran túlságosan konzervatívnak érzékeli, Dénes Zsófia és Török Sophie szerint elavult.

 

Erdős Renée írja önéletrajzi regényében a kritikai visszhangot összefoglalva: „(…) a magyar irodalomban elharapózik az erotika, és pedig az a rosszfajtájú, ami egyenesen az olvasóközönség alacsonyabb ösztöneire spekulál. És, sajnos, ennek az iránynak a képviselőit nem annyira a férfiak, mint inkább a nők között kell keresni és irtani kell, ahol lehet, mert különben ez a hang és ez a szörnyű szabadosság beveszi magát, már csak kedveltető és művészi külső formája miatt is az egész közéletbe és megmételyeződik tőle (...).”[4]

 

Úgy éreztük, hogy újra kell olvasni Erdős Renéet, nem kritikátlanul és nem glorifikálva. Vendégül hívtuk Bán Zoltán Andrást, írót, kritikust, aki majd elmondja szintén a nálunknál szigorúbb véleményét.

 

Én Kaffka Margit hozzáállását fogadom el, aki 1910-ben így ír: „Egyre többen érezzük úgy itthon, mintha tartoznánk neki valamivel, mintha kihagytuk volna valamiből és keressük meg rokonszenvezőn az ő alakját is a nagy lendülések mögött, – hatón és hatásokat befogadón, – de beletartozva a kórusba és teljesebbé téve azt.”[5]

 

Először Menyhért Annát kérdezném, aki hosszú tanulmányt írt Erdős Renéeről és továbbra is foglalkozni szándékozik ezzel az életművel és ezzel az élettel, hogy mi a véleménye Kaffka Margit e mondatáról, tehát ő is úgy érzi-e, mintha tartoznánk neki valamivel.

 

MENYHÉRT ANNA

Ezt Kaffka Margit Erdős Renée Aranyveder (1910) című verseskönyvéről írta. Ez a kritika számomra első olvasásra nagyon homályos volt. Írtam egy hosszú tanulmányt Erdős Renéeről, korai költészetéről és annak a kritikai fogadtatásáról, abból a szempontból, hogy az életrajz és a kánoni helyzet egy nőíró esetében hogyan befolyásolja egymást. Azért mondja Kaffka Margit, hogy „mintha tartoznánk neki valamivel”, mert Erdős Renée élettörténete nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy őt gyakorlatilag kizárták a Nyugat kánonjából. Erre is utal Kaffka Margit ebben a cikkben, mondván, hogy a költőnek fel kell vennie egy álarcot, és a közönség előtt viselkednie kell. Olyasmi dolgokról, ami a magánéletéhez tartozik, és amiről adott esetben hírlapi cikkek is írtak, mélyen hallgatnia kéne.

Erdős Renée nagyon fiatalon került Budapestre, színiskolába. Felkarolta őt Eötvös Károly, a tiszaeszlári per védőügyvédje, segítségével az Egyetértés című lapban kezdett tárcákat írni és verseket publikálni. Eötvös Károly saját költségén kiadta az első verseskönyvét, a Leányálmokat. Erdős Renée nagyon rövid idő alatt hihetetlenül népszerű költőnővé vált 1900 körül, Budapesten. Összeismerkedett ismert férfiírókkal, akik barátai és szerelmei lettek, mint Molnár Ferenc és Jászi Oszkár és később Bródy Sándor. Erdős Renée Bródy Sándornak lett a szeretője. Bródy Sándor 1903-ban indította el a Jövendő című lapot. Erdős Renée az első évfolyamban minden számban szerepelt, több művel is – abszolút felfuttatták. Utána pedig az történt, hogy ők összevesztek, Bródy Sándor öngyilkossági kísérletet hajtott végre, Erdős Renée pedig megbetegedett és külföldre ment, és innentől kezdve neki mint költőnek soha többé nem sikerült visszakerülnie az irodalomba, mert Bródy barátai mindenhol elvágták. Az 1920-as években, tehát 15 évvel később mint nagyon népszerű regényíró, lektűrszerző került vissza a köztudatba, de költőként már soha. Kaffka Margitnak ez a kritikája abban az időben született, amikor Erdős Renée külföldön volt, Olaszországban, és úgy érezhette Kaffka Margit, hogy tartozik Erdős Renée-nek a magyar irodalom, merthogy gyakorlatilag egy szerelmi história miatt kimaradt. De ez az én koncepcióm…

 

RADICS VIKTÓRIA

Te személyesen hogy gondolod? Tartozunk neki valamivel?

 

MENYHÉRT ANNA

Igen. Engem felháborít, hogy Erdős Renée nincs. Hogy sehol nincsen – nem tudunk róla semmit. Minden olyasmi bekövetkezett, ami miatt őt el kellett felejteni. Tehát nem elég ez a történet, de 1945 után, amikor – pedig még akkor is azt írja egy levélben, hogy a könyveit az antikváriusok egy kiló zsírért adják, vagyis keresettek a könyvei – tehát onnantól kezdve meg nem lehetett Magyarországon népszerű regényeket írni, tehát ebben az időszakban ezért kellett figyelmen kívül hagyni. Az irodalomtörténet végig úgy kezelte őt, mint olyan női szerzőt, aki nem érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. És hogy ha a korai verseit megnézzük, abszolút ott van szerintem azok között a férfi szerzők között, azon a színvonalon, akik ma az iskolai anyagban mindenkinek kötelező olvasmányok. A regények, az nehezebb ügy, de erről fogunk ma beszélni.

 

KISS NOÉMI

Nekem azért nincs olyan jó véleményem Erdős Renée-ről, mint Annának. Szerintem nagyon sok olyan jó regényíró van a magyar irodalomban, akiről nem beszélünk, vagy aki nincs benne a gimnáziumi tankönyvekben, vagy aki esetleg egy egyetemi kurzuson nem merül fel. Számtalan ilyen lektűrírót meg lehetne nevezni a tízes–húszas évekből. Ami számomra viszont érdekesebb, az magának az irodalmi kánonnak a működése, illetve azok a regények, amelyek viszont bekerültek az 1922-es és az az utáni évekből az irodalomkönyvekbe. Babits Mihály Tímár Virgil fia című regényét néztem meg, amit A nagy sikollyal, ezzel az 1923-as Erdős Renée-regénnyel össze lehetne hasonlítani. Babits azért érdekes, mert hasonló hatású, tehát a szexualitás nyíltan felmerül benne, illetve a homoszexualitás kérdése. Tabutémák, melyek nagyon erősen szecessziós, túlfűtött stílusban íródtak, és tulajdonképpen ebből a szempontból nincs is olyan óriási különbség A nagy sikoly és a Tímár Virgil fia között. Számomra ez érdekes meglepetés volt. Aztán innen léphetünk tovább.

 

MENYHÉRT ANNA

Innentől már az is kérdéssé válik, hogy Erdős Renée lektűrszerző-e vagy sem.

 

KISS NOÉMI

Azt mondanám, hogy a Tímár Virgil fia nem egy komplex, nagy regény. Ez volt a tapasztalatom. Azt mondom, hogy lehet, hogy az is egy lektűr, ugyanúgy, mint A nagy sikoly. Vagy – mondhatjuk bátran úgy is – mind a kettő jó lektűr, de talán Erdős Renée könyve sokkal jobb, mint Babitsé.

 

RADICS VIKTÓRIA

Bán Zoltán András hogy olvasta Erdős Renéet?

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Előre bocsátom, hogy nem vagyok a téma szakértője, illetve elolvastam Menyhért Annának a káprázatos anyagismeretet hozó tanulmányát, ami azt hiszem, hogy a Palócföldben fog megjelenni hamarosan. Mindenkinek ajánlom, egy nagy pályakép Erdős Renée-ről, számtalan idézetet hoz olyan dolgokból, amelyek kéziratban vannak, levelek stb.

 

1910-es ez a bizonyos Kaffka Margit-kritika. Ha jól értem, akkor Erdős Renée-t Kaffka Margit mint költőnőt tartja 1910-ben nagyon értékes valakinek. A nagy sikoly 1923-as, a Lavinia Tarsin házassága még későbbi. Tehát az úgynevezett sikeres pályája, tehát ahol a közönség számára is sikeressé vált mint prózaíró, regényíró, az jóval később volt. Menyhért Anna utalt arra, hogy itt megtört egy pálya tulajdonképpen – egy költői pálya tört meg. Ha jól tudom, te a tanulmányodban rengeteg idézetet hozol, és amellett érvelsz, hogy ez egy Ady-előfutár költészet, valami ilyesmit is írsz, hogy sok mindenben Ady előtt járt Erdős Renée.

 

MENYHÉRT ANNA

Erről Kádár Judit írt először.[6]

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Én akkor is Ady-epigonnak tartom Erdős Renée-t, ha tíz évvel előbb írta ugyanazokat, mint Ady, mert azért A magyar Ugaront mégsem ő írta, Az ős Kajánt mégsem ő írta, és még sorolhatnám.

 

KISS NOÉMI

A szexualitás – az erotikus versei megelőzik Adyt.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Igen, de, ha szabad ezt mondani, ma, 2009-ből azt érezhetjük, hogy Ady költészetének ez a legkevésbé maradandó része – ebbe most ne menjünk bele – „csókkérő daganata”.

 

Abban szerintem neked, Anna, tökéletesen igazad van, hogy elég nagy méltánytalanság történt ezzel a művésszel és emberrel, és feltehetően az is igaz, hogy a gonosz kanok kiutálták maguk közül, miután az egyik manust odáig hajszolta, hogy az kénytelen volt szíven lőni magát. Persze, mai szemmel nézve az is marha, aki ilyet tesz… De most ezt hagyjuk. A Bródy szenvedélyes ember volt. Azt akarom mondani, hogy a nőt büntették kizárólag, holott mindkettőjüket el kellett volna engedni a fenébe, csinálják a maguk dolgát, mindkettőt kellett volna büntetni. Természetesen a nőt büntették, és egyetértek veled, hogy ez borzasztó dolog. Ma valószínűleg nem fordulhatna elő. Nem is tudom, összeroppannék, ha ilyet hallanék a mai irodalmi életben. Ez ironikus megjegyzés volt, de nem teljesen.

 

Ha a beszélgetés tárgya Erdős Renée mint prózaíró, akkor viszont valahogy máshogy kell forgatnunk a szót, mert amit én olvastam tőle most, az egészen ijesztő volt számomra. A katolikus giccsnek, lihegésnek és kulturális átlelkesültségnek olyan szuszogó valamije, ami egészen hátborzongató. És ha feminista szemmel nézem a dolgot, akkor A nagy sikolyban azért végül is arra beszélik rá a nőket, hogy ne élvezzenek, hanem menjenek férjhez.

 

Nem gondolom azt, hogy Erdős Renée-t vissza kell írnunk majd a kánonba, hogy ilyen gyönyörű szavakat használjak, de hát természetesen miért is ne lehetne olvasni, az élete pedig érdekes.

 

MENYHÉRT ANNA

Szerintem vissza kell írni a kánonba, mert így nagyon egysíkú marad a kánon. Így azt mondhatod, hogy hát persze, az Adyból is a szerelmes rész az uncsi, és a nagy nemzeti, patetikus, tragikus vonulat természetesen sokkal komolyabb. Akkor nem lesz sose egy olyanfajta kánoni vonal, amelyik ezt is megengedi. Erdős Renée ilyen, és ez az egyik oka annak, hogy nem ismeri a kánon. Természetesen fontosak az életrajzi okok, a férfiak, akik megharagudtak Bródy miatt és az a tény, hogy sikeres könyveket írt. Az is nagyon bosszantó lehetett, hogy túlélte mindezt, túlélte, hogy kiebrudalták a magas irodalomból, és valami teljesen más terepen sikeres lett, iszonyú sikeres lett, rengeteg pénzt keresett, rengeteg olvasója volt. Ez bosszantó, meg tudom érteni, pláne, ha egy nőről van szó. De azért a magyar kánonoknak nagyon nagy hiányossága, hogy semmiféle ilyesfajta tematikát nem bírnak komolyan venni.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

A prózaíróra koncentrálva – mi szerintetek az értékes ebben a prózában?

 

KISS NOÉMI

Akkor viszont tegyük fel a kérdést, mi az értékes a Tímár Virgil fiában, mi az értékes A gólyakalifában?

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Az, hogy Babits írta.

 

KISS NOÉMI

Ha Radnóti Sándor komolyan mondja és gondolja, hogy „híresen rossz giccs”[7] A nagy sikoly, akkor híresen rossz giccs a Tímár Virgil fia, mert ugyanazt a szecessziós, felkiáltójeles, túlírt, túl modoros, affektált nyelvet mozgatja a szereplőinél. A figurák szócsövek, nagyjából hasonló típusú karakterszereplők, nem tudunk meg róluk sokat, erotikus viszony van a szereplők között, az erotikáról való beszéd a mű tárgya. A belső monológok iszonyatosan fárasztóak Babitsnál. Amikor például nagyjából ugyanarról morfondírozik Tímár Virgil, mint A nagy sikolyban a püspök. Ugyanaz megy végbe, semmi különbség, a szexualitás tankönyvi. Szerintem az is lehet, hogy Erdős Babitstól vette. Nem gondolom, hogy itt óriási különbségek lennének. De van egy másik példám, és ez lehet, hogy most nagyon távolról érkezik ide: Freudnak van egy Dóra című műve, onnan esetleg jöhet ez a név, hogy Dóra. Ez fantasztikus írása Freudnak, egy irodalmi szövegként elemezhető pszichoanalitikus esetleírás. Dóra a hús-vér paciens. De mellette sok karakter szerepel még, végig a szexualitás és az orgazmus körül forgunk. Nincs megfejtve a nő, nincs lezárva az esete, a problémái, az emancipációja – csak fel van vetve. Vagyis akkor Freud is antifeminista, abban az értelemben, mint Erdős Renée? Nem. Mert hát ez volt a korszellem. Épp ezért én nem hiszem, hogy ez érdektelen dolog lenne. Miért tematizáljuk Freudot, ahogyan ő beszél a nőkről, és az miért világirodalom, ezt meg miért hagyjuk ki? Miért marad ki egy ilyen európai szellemű mű egy – amúgy eléggé – periférikus magyar irodalomtörténetből? Hogyha mi akarunk egy magyar irodalomtörténetet, akkor az ilyen periferikus műveknek is helye volna. Azért mert ez nem egy nemzeti, romantikus irodalom folytatója? Magánéleti és nem kollektív? Nem azokkal a témákkal foglalkozik, amivel mi szeretjük felépíteni a magyar irodalmi kánont?

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Hadd válaszoljak. Rosszul érveltél, Noémi, mert a Tímár Virgilt támadtad. Ha azt mondod, hogy a Tímár Virgil ugyanolyan, mint az Erdős Renée, akkor nem tudom…

 

KISS NOÉMI

Kötelező olvasmány.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Ezt hagyjuk. A Tímár Virgilt senki nem tekinti Babits Mihály életműve centrumába tartozó műnek.

 

MENYHÉRT ANNA

Akkor cseréljük ki. A nagy sikolyt tegyük be.

 

KISS NOÉMI

Akkor legyen az benne a kánonban.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

De hagyjuk a Tímár Virgilt, mert egy általad rossznak tartott művel miért érvelsz egy általad nem egészen rossznak tartott dologért. Én azt kérdezem, hogy mi ezekben a könyvekben a jó. Fejtsük meg ezt.

 

MENYHÉRT ANNA

A nagy sikoly – mindenki erről beszél, illetve aki beszél Erdős Renée-ről, A nagy sikolyról beszél.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Mert zseniális a címe.

 

MENYHÉRT ANNA

Ezek a regények úgy vannak megcsinálva, hogy elmennek addig a határig, ameddig abban a korszakban el lehetett menni. Senki más nem beszél ilyen nyíltan szexuális, erotikus kérdésekről. Például felmerül a fogamzásgátlás kérdése, Dórának az esküvője utána az anyja odaad valami kis dobozkát, nem tudom, mi lehet benne, valami pesszárium, vagy valami hasonló. Ilyen más regényben nincsen. Vagy a Brüsszeli csipkében is úgy derül ki a főhősnő számára, hogy a férje megcsalja, hogy óvszert talál a pizsamakabátja zsebében. Tehát ezek a dolgok igenis nagyon fontosak. Ilyen nyíltsággal női szempontból a szexualitásról senki más nem beszélt. De: az nyilvánvaló, hogy ebben a korban, és pláne úgy, hogy ő ebből akart élni, ebből tartotta el a családját, nem lehetett őbelőle olyan radikális hősnő, aki minden normát úgy, ahogy van, felrúg. Itt el vannak szépen rejtve dolgok, különböző szereplők szájába vannak adva, és nem arról van szó, hogy a főhősnőnek az élete egy radikális sikersztori lenne. Ennyiből sem hagyományos szerelmes regények – mert ott happy end van. Itt meg mi lesz – az lesz, hogy Dórának bele kell törődnie abba, hogy benne él egy házasságban, és nem lesz orgazmusa. Ebből a szempontból meg egy igen normális helyzetértékelést is adnak ezek a könyvek. Tehát szerintem ezeket onnan lehet olvasni, hogy meg kell nézni, hogy milyen női életutakat, szereplehetőségeket mutatnak fel, és hogyan. Hogyan vannak a normák és a normaszegési vagy normamódosítási kísérletek beleírva ezekbe a könyvekbe.

 

RADICS VIKTÓRIA

Szerintem úgy tudjuk olvasni ezeket a regényeket, hogy átszakítjuk a szecessziós aranyhímzéses és bojtos vásznat. Akkor feltűnő, hogy Erdős Renée olyan lelkiállapotokat, idegállapotokat, erotikus-szexuális állapotokat ábrázol, néhány helyen és nem is kevés helyen, amilyeneket női szempontból senki nem ábrázolt így a magyar irodalomban, női szemszögből. Ilyenek a szégyen, a szemérem, a rettentő szorongásos állapotok, a félelemnek az ezer fajtája, amit leír. Az undort Németh Lászlónál sokkal erőteljesebben jelenítette meg. Az elfojtásnak a millió fajtáját és az ezzel járó kínokat. Szado-mazochista helyzeteket, amelyek mindig előfordulnak a regényeiben. Különféle hisztériákat, a frigiditást, a szublimálás módozatait. Ezek mind egyrészt fel vannak villantva, másrészt ezekről még dialógusokat is folytatnak a szereplők. Nem tudok más szerzőt a magyar irodalomban, női szerzőt pláne nem, aki az emberi létezésnek ezt a mélyen rejtett rétegét, ahol a szégyen él, meg ezek az állapotok, tehát hogy tulajdonképpen mindazt, amit épp a Freud esettanulmányai bogoznak, még ha rettenetes díszletek között is, de szóba hozta: részben ábrázolta, részben pedig vita tárgyává tette. Azt is tegyük hozzá, hogy ezek intellektuális regénynek is tekinthetők, mert a szereplők minden regényben rettenetes sokat vitatkoznak és beszélgetnek. Főleg a női élet, illetve a házasélet és a szerelmi élet jelenségeiről, amelyeket abban korban nem illett szóvá tenni.

 

Élek a lehetőséggel, hogy itt van köztünk Margócsy István, és megkérdezem tőle, hogy tényleg nincs-e helye Erdős Renének a magyar irodalomtörténetben.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Természetesen úgy vélem, egy nagy irodalomtörténetben neki is helye van.

 

De azért kérdezek én néhányat az eddig elhangzottakhoz. Kedves Anna, már 1910-ben hogy lehetett kiírni valakit a Nyugat kánonjából, egy kétéves folyóiratnak a kánonjából? Nagyon szomorú történet lenne, ha így lenne. Másrészt azt is elhiszem, hogy sok-sok macsó barom barátja volt Bródy Sándornak, de ha jól tudom, Erdős Renée akkor elballagott Olaszországba, Fülep Lajossal élt….

 

MENYHÉRT ANNA

Az később volt.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

…katolizált. Tehát nem csak az történt, hogy a ronda macsók kitúrták, hanem katolizált, és teljesen abbahagyta az ilyen típusú költészetet. Ezt az apróságot nem muszáj rögtön a macsó barmoknak a nyakába varrni.

 

Másrészt, kedves Noémi, én nem nagyon szeretem a Tímár Virgil fiát, de ettől nem lesz jobb író Erdős Renée. Attól, hogy szidjuk a Tímár Virgil fiát, nem derül ki Erdős Renée különös értéke. Természetesen egyetértek azzal, amit Viktória mondott. Ezen jelenségeknek az ábrázolása, érzékeny megtestesítése példátlan, és emiatt Erdős Renéet nagyobb elismerés illeti meg. Megemelem a kalapom. Na de: hát azért olvassuk végig A nagy sikolyt: minden nő, akinek orgazmusa volt, az öngyilkos lett, továbbá kolostorba vonult, és méltán. Mondja a szerző.

 

MENYHÉRT ANNA

De nem a szerző mondja.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Nem, hanem a narrátor. Igaza van. A narrátor.

 

MENYHÉRT ANNA

Különböző szereplők mondják.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Továbbá. Ha elolvassuk a Santerra bíborost, hát ugye annál mocskosabb macsó regényt nem találni. Ahogy Santerra bíboros megjelenik, és férfiúi-bíborosi karizmája borzongást idéz elő minden nőben. Kezet csókolnak neki, és valami olyan hihetetlen vonzás él szegény nőkben a szűz bíboros iránt, hogy hát az hátborzongató. És Erdős Renée megcsinálja azt a nagyon gyenge és rettenetesen dilettáns írói fogást, hogy miután a nőt már teljesen hisztissé tette, hát megöli a bíborost, hogy nehogy már komolyan kézbe kelljen venni egy igazi erotikus jelenetet. Maguk kihagyják Erdős Renée-ből a katolikus szublimációt, kihagyják a katolikus térítést, az orgazmus tiltásának parancsát, ami minden regényében benne van, és megelégszenek azzal, hogy kitűnő hölgyünk már zongorazenére is orgazmust bír kapni; pedig a dolog itt úgy áll: azért zongoráznak, nehogy már hozzányúljon tényleg a férfihoz, hiszen ez már így is olyan bűn, hogy az asszony kénytelen lesz elrohanni a nagybácsihoz, aki természetesen ismét főpap, aki azt mondja, édes lányom, utálod a férjedet, de egy derék nő befekszik az utált ágyba. És Dórácska befekszik az utált ágyba, és a regény boldog happy enddel ér véget. Lösznek gyerekek. Vagy nézzük a Brüsszeli csipkét. Ugyanezzel ér véget.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Keserű happy end ez azért. De igazad van alapvetően. Az utolsó szó mi a könyvben: a GYERMEK. Nagy betűvel szedve.

 

MENYHÉRT ANNA

Nem 1910-ben írták ki a Nyugat-kánonból, hanem a mai napig ez történik, mert a mai napig a magyar irodalmi kánon a Nyugatra támaszkodik. Nem azt mondom, hogy az akkor kétéves folyóiratból íródott ki. Nyilván a Nyugat-kánon nemcsak azt a két évet jelenti. És nemcsak az Erdős Renée maradt ki, hanem a Bródy is, ezt azért hozzá kell tenni, az öngyilkossági kísérlete után már ő sem tudott a centrumban maradni, de azért az ő életműve legalább ott van. Aztán: hogy Erdős Renée elment külföldre és mással kezdett foglalkozni. Igen, elment külföldre, mert beteg lett, neuraszténiás (nyilván azért tér ez vissza olyan élethűen minden regényében), másfél éven keresztül szanatóriumokban töltötte az idejét, s amíg meg nem gyógyult, nem tudott írni sem. Utána pedig elment Olaszországba és katolizált, ami szerintem pszichológiai szempontból jól érthető helyzet. A katolizálás lelki fogódzó volt neki ebben a helyzetben. Az tény, hogy a katolizálás körüli versei kicsit mesterkéltek. De ez se egyértelmű, mert már a szerelmes verseiről is azt mondta, hogy azok zsoltárok, az emlékirataiban beszél erről, és arról is, hogy nem értette, hogy a verseket miért csak erotikus verseknek tartják – volt abban furcsaság is, ahogy saját magát értette. Azzal kapcsolatban, hogy a Santerra bíborost megöli, s hogy a regényeiben az orgazmus tiltását írja meg – szerintem erről érdemes vitatkozni. Az, hogy a regényekben a női szereplőknek milyen lehetőségeik vannak, tehát hogy akinek van szexuális élete az vagy tüdőbeteg, vagy öngyilkos lesz, a másik lehetőség pedig az örömtelen házasság…

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Vagy kolostorba vonul.

 

MENYHÉRT ANNA

Ezek léteznek, ezek a lehetőségek. Nincs más. Abban a korban nem volt más. Most már, a hatvanas évek után, van más lehetőség is. A női szexuális élet azóta viszonylag nyíltabb dolog. Akkor ilyen nem volt.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Már a régi görögök is ismerték az orgazmust. Nem a hatvanas években találták föl.

 

MENYHÉRT ANNA

Erdős Renée nem egy öngyilkos típus, ő egy túlélő típus. És megmutatja, hogy a püspök szerint így van, a másik szerint amúgy, a harmadik szerint megint máshogy. De hatalmas önirónia van benne. Például a Brüsszeli csipke főhősnője egy negyvenéves nő, szerelmes lesz egy 35 éves férfiba, életében először a férfival van orgazmusa, a férjével sose volt. Az a szomorú vége, hogy a férfi a nő saját 18 éves lányát veszi feleségül. Ott le van írva, hogy a nőnek mennyire rossz volt a szex, és ha ezt néha a férjének szóba hozza, akkor az azt feleli, hogy de hát hiszen maga olvasta A nagy sikolyt, mit vár. Az egyik regény szereplője így hivatkozik a másik regényre – mi ez, ha nem irónia?

 

RADICS VIKTÓRIA

Azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy a kritikus urak – nem is lehet, biztos – szexuálisan is nagyon felvilágosultak, de úgy gondolom, hogy ezek a tiltások, ezek a tabuk a női öröm nem szóba hozása, a női szexualitáshoz való ilyesfajta viszonyulás, mint amire Erdős Renée-nél olvasunk példákat, ezek a mai hétköznapi életben nagyon is léteznek, nem hiszem, hogy ezek meghaladott problémák lennének ma, a férfi társaink részéről sem.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Viktória, amit te felsoroltál az előbb, abban neked abszolút igazad van, csomó olyan dolgot hozol fel, ami bámulatos, ami elismerésre méltó. De ezt a régi megkülönböztetést vegyük figyelembe: van egy műalkotásnak történeti értéke és esztétikai értéke. Ha a történeti értéket veszem, akkor ez értékes, nagyszerű dolog.

 

RADICS VIKTÓRIA

Akkor ezt most szögezzük le.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Ezt ketté kell választani. Az esztétikai érték pedig nagyon megbukik. Abban is igazad van, hogy intellektuális regény. Számtalan darabba illő párbeszéd van, ahol hosszan beszélgetnek komoly témákról a szereplők. Valóban, nem is olyan könnyű dolog olvasni, holott úgy tűnik, hogy valami borzasztó kis operett, de nem, valójában nagyon sokan komolyan kifejtik a nézeteiket. Én ezt mind a történeti értékhez sorolom. Egyébként Bunuel tudná megcsinálni ezeket a könyveket. Egész bámulatosan. Itt nincs humor.

 

MENYHÉRT ANNA

Miért pont a püspök szólama lenne a szerzői szólam?

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Anna, hát ez olyan egyértelmű. Én nem látok ezekben a könyvekben szólamokat. Többek között ezért ilyen gáz.

 

MENYHÉRT ANNA

Sok szólam van. Miért pont ez lenne a szerzői?

 

RADICS VIKTÓRIA

Igen, ezt nagyon jól mondja az Anna, ez csak egy szólam a sok közül.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Minden oda konkludál, Anna, hogy a gyerek a szeretkezés célja, a nő részéről. GYEREK, nagy betűkkel. Szerintem ez az első kiadásban is nagy betűkkel volt szedve. A gyerekbe fut bele a könyv, hogy úgy mondjam. Beleszeret egy Ózdy nevű zeneszerzőbe a főhősnő, le kell mondania, ahogy Margócsy István is mondta, a püspök bácsi tanácsára a férfiról, holott a férjét utálja, a férje már a nászútjukon megcsalja, egy milyen hajú nővel? Hát persze hogy vörös. Itt nagyon nagy problémák vannak. Az a katalógus, amit a Viktória egyébként tökéletesen és hihetetlenül jól felsorolt, az a nagy témakatalógus, az természetesen benne van, de nincsen rendesen megírva.

 

KISS NOÉMI

Jó, de akkor Margócsy Istvánt és téged is kérdezlek, mondjátok meg azt a regényt, ami ezt így elmondja, amit a Viktória felsorolt, ebből a korszakból, és benne van a magyar irodalmi kánonban.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

És nő írta?

 

KISS NOÉMI

Nem muszáj, hogy nő írja, nekem ilyen szempontból a szerzőség mindegy. Ez a könyv nem azért női könyv, mert nő írta, hanem azért, mert a női orgazmusról szól. És kérdezem én, hogy ki az, aki 350 oldalt tud írni a női orgazmusról. Te írtál egy könyvet, a Susánka és Selyempinát, te tudod ezt.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Én fölturbózom akár 350 oldalra.

 

KISS NOÉMI

Úgy, hogy nincs kimondva az orgazmus. Azért az mindenképpen erénye a könyvnek, hogy nyelvileg nagyon leleményesen írja körül ezt a szót. Aki ezt a könyvet írta, az tehetséges író, ez nem vitatható. Elkezdtem olvasni, az elején tényleg néztem, hogy ez mennyire gagyi, a felkiáltójelek, az esküvő, és aztán rájössz közben, hogy ironikus az eleje, ott kezdődik, ahol a hollywoodi filmek és a rózsaszín könyvek befejeződnek. Aztán éppen azt kezdi el mondani, hogy mi van, ha nincs szexualitás a házasságban, mi van, ha boldogtalan a nő. Találkozik különböző alakokkal, akik különbözőféleképpen írják körül az orgazmust, és tulajdonképpen az egész körülírása lesz a dolognak. Nyelvileg ez nem dilettáns könyv, sőt. Aki ezt írta, tud valamit a dologról. Talán többet, mint a kortársai, akik a konyhában főztek, vagy a nappaliban hímeztek, az ágyban meg mozdulatlanul feküdtek a férjük mellett, ruhában szeretkeztek. Ha valaki akar tudni valamit a női orgazmusról, a női testről és a női lélekről a húszas években, ezt a könyvet kell elolvasni, és nem a Babits Mihály könyvét, vagy nem a Németh Lászlónak az Iszony című könyvét.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

De Noémi, ezt megtették. Húszezres példányszámban ment a könyv, tehát elolvasták.

 

KISS NOÉMI

Mégis harmadrangú lektűrként van beállítva.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Az egy másik történet. Igenis bement abba a közegbe, amiről te beszélsz, mert nagyon sokan elolvasták. És a nagy sikoly mint metafora – bizony még a nagyanyám is emlékezett rá, aki katolikus volt. A nagy sikoly mint metafora zseniális, a legjobb magyar regénycímek egyike.

 

RADICS VIKTÓRIA

Abban maradhatunk akkor, hogy nem volt dilettáns író, tudott írni és komponálni is.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Persze-persze. Amit a Viktória mondott, azzal teljesen egyetértek. De ha a regények egészét nézzük, akkor a Brüsszeli csipke is, A nagy sikoly is, a Santerra bíboros is azt mondja, hogy a női szexualitás szomorú módon sajnálatos bűn, ami sajnos néhány nőnek jólesik, ám ezek megjárják, a regényben nagyon megjárják. És a regényeknek a végső kicsengése az, hogy tessék visszamenni az utált férji ágyba. És ezt tanítja mindegyik; a Santerra bíborosban hál’ istennek a bíborost megölik, tehát ott a probléma sokkal egyszerűbben eliminálódik. Én azt nagyon komolyan gondolom, hogy e tan egy komolyan átgondolt filozófiai tétel volt, ami a századforduló Magyarországán rendkívül erősen érvényesült; ha elolvassák a Lukács György és Seidler Irma körüli szövegeket, a lelki szegénységről, vagy a tragédia metafizikájáról írott esszéket, azt fogják látni, hogy minden egy dologról szól: sajnos a lelkek összemosódásának van egy rettenetesen súlyos akadálya, hogy hát baszni kell, hogy nagyon egyszerűen fogalmazzak.

 

Lukácsnak a kedvenc színdarabja, a Hebbelnek a Juditja, azért tragikus véget ér, mert Holofernes, akinek persze levágják a fejét, megbaszta a Juditot. És ezzel Judit elvesztette lelki tisztaságát, ugyanúgy, mint ahogy Lukács ekkori barátjának, Fülep Lajosnak felesége, Erdős Renée megírja ezekben a regényekben e kérdés katolikus teológiáját. Hogy ő már tudja, hogy van valami orgazmusszerű tünemény, ami nagyon jó lehet, de a hétszázát, ha belemegyek, akkor összedűl az egész világ. Hát ez a szörnyű az egész Erdős Renée-jelenségben, hogy friss, fiatalkori, ha szabad így mondani, erkölcstelen szerelmi líráját, ami abban az időben persze másnál is elég szépen virágzott, az Alba Nevis álnevű nőköltőnél is például, szépen elfojtotta, és orgazmusellenes tanító regényeket írt. Miközben megőrizte azt a végtelen érzékenységét, hogy nekem volt orgazmusom és nem felejtettem el. Csak ezt nem szabad megengedni – erről szólnak ezek a regények. A Santerra bíborosnál ilyen szempontból taszítóbb könyvet én még nem olvastam. Miközben az elmélkedések, amik például ott a szobrász körül vannak, továbbá a bíborosnak a tanításai olyan okos és bölcs fejtegetések, mint hogyha a Lukács–Fülep levelezést olvasnánk. Mert Erdős Renée nagyon okos nő volt, egyébként.

 

MENYHÉRT ANNA

Nem elfojtotta. Pont ezért írtam erről negyven oldalt. Erdős Renée nem elfojtotta a korai erotikus költészetét, hanem egyszerűen nem tudta folytatni. Kiirtották az irodalomból, elítélő hangon írtak róla, nem publikálták a verseit, felbontották a szerződéseit a lapoknál, ahol tárcaíró volt, csak álnéven akarták kiadni a könyvét, jóval kevesebb pénzért. El kellett mennie külföldre. Nem tudott tovább erotikus verseket írni, pedig ebből élt, az írásból. Nem volt pénze, elvesztette a barátait, kiesett az irodalmi közegből. És túl kellett élnie, úgyhogy elment Olaszországba. Nekem még az is hitelesnek tűnik, ahogy a négyrészes önéletrajzi regényben leírja, hogyan katolizál. És akkor ezek után, azt gondolom, hogy az igenis nagy szó, hogy mégis visszatért az eredeti témájához ezekben a regényekben, de valóban nem halált megvető bátorsággal, hanem úgy, hogy az eladható legyen, fogyasztható legyen, és hogy mindig megmaradjon azon a ponton, ami még nem normasértő, de mégis mutasson valamit abból, hogy mi van a túloldalon. És megmutat variációs lehetőségeket.

 

RADICS VIKTÓRIA

Továbbra is úgy gondolom, hogy a regények nem egysíkúak, és hogy több szólam olvasható ki belőlük, nem csak az orgazmus elítélése. De megkérdezem erről Borgos Annát is, aki szintén írt Erdős Renée ultrakonzervatív fordulatáról, és említi az antifeminista szót is vele kapcsolatban.

 

BORGOS ANNA

Számomra is kérdés, hogy mennyiben tükrözik a regények a szerzői világlátást, és mennyiben azt a fajta ambivalenciát, ami megmutatja a bűnt is, idézőjelben, és az erényt is. A recepció felől az igazolja, hogy itt azért veszélyes diskurzusról van szó, hogy a konzervatív kritika iszonyúan elítélte ezt a regényt, úgy mint egy veszélyesen modern és a szexualitást egyáltalán témává emelő művet. De valóban itt a tematikáról van szó megint, bár én nem választanám szét ennyire élesen a tematikát és az esztétikai minőséget. Például konkrétan A nagy sikolyban amikor a devianciáról, a perverzióról vagy a bűnről ír, akkor sokkal színesebben és érdekesebben és jobban ír, mint amikor a felmutatandó erényes útról. És ez finoman az olvasóban mégis csak egyfajta tudattalan orientációkat indíthat el akár.

 

KISS NOÉMI

Nagyon érdekes, még nem beszéltünk arról, hogy Kádár Judit is írt Erdős Renée-ről, többször, de egyszer a Magyar Narancsban, és ő is antifeminista, illetve ultrakonzervatív írónőnek nevezte. Én biztos vagyok benne, hogy a feminizmusnak nincs olyan fix definíciója, ami alapján őt antifeministának nevezhetnénk, hiszen pont ma látjuk, hogy a feminizmus mennyiféle lehet. Én nem hiszem, hogyha valaki házasságban él, és elfogadja azt, hogy a partnerével tradicionális családot alapít, vagy mondjuk nem feltétlenül az orgazmus a házasságának a központi kérdése, attól ő még lehet feminista. Katolikus is lehet feminista. Illetve feminista lehet egy olyan regény is, mint mondjuk az Erdős Renée-nek ez a könyve, amelyik, és itt kapcsolódnék Annához, amelyik ennyire gazdagon tudja körbeírni az orgazmust úgy, hogy az olvasónak az érdeklődését folyamatosan fenntartja. Tud róla beszélni, van hozzá nyelve, saját nyelve, eredeti nyelve. Rengeteg olyan mondat van a könyvben, ami magával ragad, és egyébként itt kapcsolódnék még egyszer Margócsy Istvánhoz. Azért nem fogadom el, hogy ez egy konzervatív, katolikus mű, amely tagadja végül is az orgazmust, hiszen maga a püspöknek a monológja mondja, hogy a nemek korát éljük. Azt mondja Otto Weininger, és vannak még hozzá hasonló macsók, meg hímsoviniszta filozófusok, ezekkel ne is foglalkozzunk, „tudom lányom, hogy mit akarnak a nők, hiszen gyóntatópap vagyok”, sok nő elmondja nekem, hogy mire vágyik, ahogy a nőgyógyász is elmondja, hogy a nők elmondják neki, hogy nekik mi az orgazmus, és miért nincs orgazmusuk. Tudom, hogy van ez a világ, van a világnak ez a része – erről beszél oldalakon keresztül. 10–15 oldalon keresztül csak a világnak ezt a részét nyitja fel a könyv. Én azt gondolom, hogy ez nem véletlen, hogyha le akarná zárni ezt a kérdést ez a könyv, akkor nem vetné fel ennyire sok szempontból, nem vetné fel ennyire differenciáltan és nem próbálná meg újra és újra körbeírni ezt a dolgot. Ez a könyv tényleg tud beszélni erről, és még egyszer hangsúlyozom, nem találom egyelőre – bár nem vagyok végtelenül művelt – a párját a magyar irodalomban. Lehet azt mondani, hogy Nádas Péternek vannak olyan művei a hetvenes–nyolcvanas években, amelyek már tudnak a testről ilyen hangon beszélni, na de ez a mű 1923-ban íródott, Babits biztos, hogy nem tudott úgy beszélni a szexualitásról, mint ez a könyv.

 

RADICS VIKTÓRIA

Az egyik hibája Erdős Renée-nek, hogy az irónia kezelésében, és abban a korban ez nem is volt kézenfekvő, nem tudott az iróniával olyan jól bánni, mint ahogy később ez az íróknak sikerült, nála halvány az irónia. De el lehet képzelni, hogy ez egy ironikus monológnak is olvasható.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Témaváltást javaslok, mert kimerítettük ezt a dolgot, noha nem jutottunk nyugvópontra. Az esztétikai érték felé szeretnék megint elenni, mert amikről beszéltünk, azok nagyrészt ideológiai kérdések. Erdős Renée ízléstelenségéről szeretnék beszélni: borzasztóan ízléstelen irodalomnak tartom. Nézzünk egy példát: Ózdy, a zeneszerző eljátssza a szimfonikus költeményét zongorán. Ezt megpróbálja leírni az Erdős Renée. Persze zenét leírni az a világ egyik leglehetetlenebb vállalkozása. „És percek múltán ebből a csendből halkan és mintegy félelemmel telve feltámadt a harmadik tétel melódiája, az alkonyat. Jött, suhant a levelek neszével…” De nem olvasom fel, mert Karinthyba fogok belemenni. Hogy teoretizáljam a dolgot, a kultúrához való viszony érdekel Erdős Renée regényeiben. Róma, Firenze, nyissátok ki bárhol. Cimabue nevét kimondják, és szent ájulat következik, a következő pillanatban pedig jön egy Giotto, és így tovább. A kultúrához lihegő, ízléstelen, kicsit erotikus viszonya van. Nagyon ízléstelennek érzem ebben a tekintetben a könyveit. Azt hiszem, hogy egy kicsit ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma rengetegen elutasítják.

 

MENYHÉRT ANNA

Ez nem lényeges.

 

KISS NOÉMI

Szerinted miért van az, hogy mondjuk ha van egy ilyen Nádas Péter-mondat a Párhuzamos történetekben, hogy „Gyöngyvér fingott egyet”, azt senki sem teszi szóvá. Sőt, stílusérték.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Ez egy szép mondat.

 

KISS NOÉMI

Ez a mondat miért nem ízléstelen? Hogyha mondjuk ezt most felolvasom, milyen? Úgy, mint hogy „olyan volt a zene, mint az alkonyat”. Miért van az, hogy mondatokat, hogyha olyan könyvből olvasok fel, ami beíródott a kánonba, akkor az elfogadhatóbb? Minden könyvben vannak olyan mondatok, amelyek nevetség tárgyává tehetők bármikor. Bár nem akarom védeni Erdőst a végtelenségig, hiszen én sem tartom elég csiszoltnak a könyvét. Gyorsan leírt sikerpróza – de ez nem feltétlenül baj.

 

MENYHÉRT ANNA

Ne felejtsük el a szecessziót az egészből. A versek is szecessziósak, az egész közeg, a Bródynak a lapja is szecessziós. Ezt Erdős Renée átviszi a húszas évekre, a regényekbe. Telis-tele van díszletekkel. Minden iszonyúan színpadias, minden díszlet. Japán selyem ruhát hordanak. Sápadt az arca a nőnek, szőke a haja, arany ékszerekkel van ékítve, és a bíboros ráteszi a fejére hideg, fehér kezét. Ez kellék, ez díszlet. Kosztolányinál is van ilyen. Giccses – ha ez giccs. De a giccs kellék. Bizonyos korszakokban, bizonyos műfajokban működtetik. És itt ez keveredik, a szecesszióban erős a giccs. Az meg, hogy a zenéhez nem ért…

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Itt nem arról van szó, hogy a zenéhez nem ért.

 

MENYHÉRT ANNA

De igen. Ezért mondod, hogy ízléstelen.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

De nem. Hidd el. Hát felolvashatom a Róma-leírásokat a könyvből. Mindenütt pontosan azt látni, amit te mondtál – az tökéletes. Díszletszerű, túlhabzó izé. Aranyon van jáspis, a jáspison van még pár igazgyöngy és aztán még babér is. Az egész le van öntve még málnaszörppel is.

 

MENYHÉRT ANNA

Igen. Ez a korszak. Mondom: szecessziós. Szecessziós.

 

RADICS VIKTÓRIA

És az, hogy „bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon” nem ízléstelen?

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Valószínűleg az.

 

RADICS VIKTÓRIA

Babitsnál, hogyha most elővennénk akár a klasszikus verseskötetét, számtalan ilyen giccses jáspist meg kösöntyűt meg mindenfélét találnánk, úgy Babitsnál, mint Tóth Árpádnál meg a többieknél.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Viktória, ebben van igazad.

 

RADICS VIKTÓRIA

Az igaz, hogy ez túlhabzik. Azt belátjuk mind a hárman.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Meg hát a másik, hogy a Babits írt mást is aztán.

 

MENYHÉRT ANNA

Babits írt verset Erdős Renéehez. Még diákként.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Az korai. Hát csinos volt az Erdős Renée.

 

MENYHÉRT ANNA

„Izzó szivű poéta-lány / minden dala szívemet érte / Izzó szivű poéta-lány / fogadd el az eggyemet érte.”

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Ezt nem értem.

 

EGY NŐ A KÖZÖNSÉGBŐL

Az orgazmus leírása Erdős Renée-nél – semmilyen tantrikus ősszöveg, Csernus Imre összes tanulmánya a női nemről nem ér fel ezzel. Ezt mi tudjuk, hogy milyen, engedtessék meg. A stílus nevében ne akarjuk a női tapasztalatot lesöpörni a föld színéről.

 

RADICS VIKTÓRIA

Az irodalom nem csak esztétizálásból áll, néhány ilyen bizarr jelenség, határátlépés, vagy kísérlet, vagy problémafelvetés – erről is beszélhetünk, amikor irodalomról beszélünk.

 

MARGÓCSY ISTVÁN

Bocsánat, most a női tapasztalatról beszélünk, vagy a női tapasztalat irodalmi megfogalmazásáról? Mert e kettő nagyon nem ugyanaz! Úgy érzem például, hogy viszonylag kevés gyilkos él közöttünk, hála istennek, de a gyilkosságnak a leírásáról mindannyian tudunk és szoktunk beszélni. Kétségtelen, hogy nekem nem volt női orgazmusom. De ettől a női orgazmus irodalmi leírásáról miért ne mondhatnám azt, hogy furcsa módon ez is olyan sémákat követ, irodalmilag, nem tapasztalatilag, mert hála istennek különböző nők különböző orgazmusokat élnek meg; föltételezem, legalábbis remélem. A megírás irodalmi sémák alapján történik. Ez a leírás nekem irodalmilag nagyon kevés. Ráadásul, ha e regényekben benne van az, hogy itt a női tapasztalat sikolt föl, akkor hát ezen is tűnődjünk el: a férfihoz, urához sikolt itt a nő. Ezekben a leírásokban is mindig, mindenütt benne van a férfidominancia. Ezen is tűnődjenek el azok, akik másképp olvasták, mint én, mert én mindezt irodalmilag olvasom, és ezeknek a mondatoknak a zenéje sok más ilyen típusú mondatot hoz elő belőlem, – természetesen nagyon tisztelem a nőknek az orgazmusos tapasztalatát – amelyek azonban már nem közvetlenül kapcsolódnak az orgasztikus leíráshoz. Ezért mondtam, hogy az irodalomnak vannak határai.

 

RADICS VIKTÓRIA

Igen. De azért a határokat mindig valahol érinti, áthágja, mindig ott mozog valahol Erdős Renée. És ami a férfi dominanciát illeti, azt hiszem, hogy annak irodalmilag is nagyon érdekes példája pont a Santerra bíboros, ahol aztán a rajongás isteni tárgya a férfi. De úgyis lehet tekinteni, hogy ez itt, a Santerra bíborosban, a magyar irodalomban ábrázolva van.

 

MENYHÉRT ANNA

Szerintem szépen lejátszódott itt minden, ami ebben a témában felmerülhetett. Elhangzottak a különböző vélemények – innen olvasom, onnan olvasom, az irodalomtörténet felől, női tapasztalat felől, felmerült annak a megkérdőjelezése, hogy van-e autentikus női olvasat. Én ennek örülök. Ha Erdős Renée létezik mint téma, akkor Erdős Renée bekerül valahogy a kánonba, akkor lehet róla beszélni. És én tulajdonképpen csak ennyit szeretnék. Azt nem szeretném, hogy ez mindenkinek tetsszen, vagy hogy minden könyve tetsszen, mert elég rossz könyvei is vannak. Van néhány nagyon jó verse, és az nagyon jó lenne, ha ezekből bekerülne a tankönyvekbe is, mert hogy abból a korszakból nem ismerünk női költőt, és fontos, hogy legyenek női szerzők az iskolai tananyagban. Szeretnék felolvasni egy verset:

 

 

Kétezer éves gyöngy a nyakamon –

Már Egyiptomban is viseltem.

Öröktől fogva én viseltem.

De egyszer elvesztettem valahol.

 

Akkor kinyitották a sziklasírt,

Amelyben boldogan pihentem,

Ahol rejtelmesen pihentem.

S egy hang kiáltott – és valaki sírt.

 

S a sarkophagom ékes födelét

Ujjongva leemelték rólam,

Remegve leemelték rólam –

És valaki rám tette a kezét…

 

S a gyöngysor eltünt. Eltünt. Vándorolt.

Amíg egyszer csak megtaláltam.

Nagy Róma földjén megtaláltam.

S oly szép, amilyen hajdanába’ volt.

 

Rajt’ Isis istennő titkos jele.

A Nilus szent jogara rajta.

Ptah isten szent jogara rajta,

S ezer emléket rejt minden szeme.

 

Magányos csöndben egymásra lelünk,

S kérdem tőle: „Hol vándoroltál?”

S kérdi tőlem: „Hol vándoroltál?”

De nem felelünk. Jaj, nem felelünk.

 

S nagy Róma földjén most így vándorol

Egy gyöngysor, mely kétezer éves,

Egy asszony, aki kétezer éves,

Míg ismét elszakadunk valahol…[8]

 

 

RADICS VIKTÓRIA

Talán a mi hármunk véleményét, ha szabad egy-két mondatban összefoglalni, és aztán majd korrigáljatok, egészítsetek ki. Egyáltalán nem glorifikáljuk Erdős Renéet, ellentmondásosan viszonyulunk hozzá. Viszont mind a hármunknak élmény volt elolvasni a könyveit, mind a hárman érintettek vagyunk Erdős Renée irodalmától. Nagyon fontosnak tartjuk tematikailag az irodalomba bekerülhető, az irodalomra méltó női témáknak azt a kitágítását, amit ő ebben a harminc regényben és a verseiben is megírt. Ami a túllihegést, a szecessziós díszleteket, ezt a mára már teljesen idejétmúlt és valóban fülledt katolicizmusát illeti, itt mind a hárman kritikusan viszonyulunk hozzá.

 

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Én nagyjából egyetértek azzal, amit mondtatok, egy dolgot borzasztónak tartok, a rossz ízlést, ami mindenütt megvan, a verseiben is megvan. Anna, amit felolvastál, az nagyon érdekes, kicsit előre vetíti a katolizálását, ez a 2000 éves egyiptomi gyöngy zsidó tematika, noha ott van Róma. Továbbra is azt mondom, hogy a rossz ízlés öli meg. A témák érdekesek, Erdős Renée élete páratlanul izgalmas. Remélem, hogy majd Menyhért Anna ír róla egy könyvet.

 

KISS NOÉMI

Írsz erről egy könyvet, Anna? Még akkor ezt megkérdezem.

 

MENYHÉRT ANNA

Igen, ez a tervem, szeretnék írni Erdős Renée-ről egy könyvet.

---