bezár
 

gyerek

2013. 07. 06.
Imikém és társai
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ha olyan könyvet keresünk nyolcéves vagy nagyobb gyermekünknek, mely bemutatja, hogyan lehet feltétel nélkül szeretni, és mindezt egy varázslatos mesevilág némi hétköznapisággal fűszerezett terepén teszi, megtaláltuk!
Az utóbbi időben megfigyelhető gyerekirodalmi tendencia, hogy ismert grafikusok, illusztrátorok önálló, saját szövegezésű mesekönyvvel jelentkeznek. Említhetjük például Szegedi Katalin Lenka és Palkó című köteteit vagy Paulovkin Boglárka könyveit, illetve Szulyovszky Sarolta A hálás virágát. Vajon mi lehet ennek az oka? Nem találnak alkotásaikhoz illő szerzőt? Vagy a megálmodott figurák hirtelen életre kelnek a fejükben és meg kell írniuk a történetüket? Valószínűleg így születhetett a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imékém) című könyv is, melyet Dániel András festő, grafikus jegyez. (Első saját könyve, a Matild és Margaréta tavaly jelent meg a Pagonynál.) A szép kiállítású kiadvány méltó a Pagonyhoz, ahogy tőlük megszokhattuk, ismét egy remekül megtervezett, jól forgatható könyvet vehetünk kézbe.



A történetek főszereplője egy házaspár (Kicsiék), illetve a nyuluk (Imikém), aki madárkalitkában tanyázik. Világuk egyrészt rettentő hétköznapi és emberi, ahol minden szerdán be kell vásárolni, ahol a szereplők náthásak lesznek, és ugyanúgy szenvednek tőle, mint mi szoktunk. Emberként viselkednek, emberi dolgaik, érzéseik, szándékaik vannak. Másrészt viszont varázslatosan mesebeli világban élnek, hiszen a szokásos szerdai vásárlás során például mindenből csak egyet vehet Kicsibácsi, hiszen ő maga olyan kicsi, hogy nem is férne a kosarába több. A család egy dióban él, melyet időként hátára vesz a szél, és elrepít ismeretlen tájakra, ahol tovább élhetik szeretetteli életük. Kicsiék meglehetősen kicsik, ahogy beszélő nevük is jelzi, apró mivoltuk tovább erősíti a meseiséget.

A történet kulcsmotívuma a szeretet, amely oly szorosan fonja össze a szereplőket, hogy szinte belegabalyodnak, ám mindezt néhány olyan tűéles mondattal láttatja a szerző, amelytől minden olyan magától értetődő, teljességgel egyértelmű lesz, hogy nem is kell rajta gondolkodni. ("Mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik.", "Mi mindig hallunk téged, Imikém – mondta neki Kicsinéni. – Ha a fülünkkel valamiért éppen nem is, akkor a szívünkkel: azzal biztosan.")



Ebből a világból láthatólag nem hiányzik semmi: amikor Kicsibácsinak teljesíti három kívánságát az aranyhal, egy új térdharisnyát és egy kösönytűt (vagyis láncot) kér, és még azt, hogy újra égjen a WC-ben a villany.

A mese nyelve kidolgozott, a szöveg jól olvasható, az ajánlott korosztályt tapasztalatom szerint leköti. A szöveg fejezetekre bomlik, hogy töredezettsége előny vagy hátrány, nehezen tudom eldönteni. Ezt a világot nehéz elképzelni egybefüggő, dramatizált szövegként, néhol mégis az az olvasó érzése, hogy egy-egy szövegrész csupán a címből nőhetett ki.

Ám ez a szilánkosság többletjelentést is hordoz, hiszen a szöveg cserepei, vagyis fejezetei egy jelen idejű valóság szeleteit villantják fel, sorrendjük akár felcserélhető is lenne.



Az illusztrációk remekbe szabottak, nem túl direktek, átgondoltak, különösen Imikém figurája szívet melengető. Ajánlom a nyolcéveseknek és a nagyobbaknak, de a felnőtteknek is.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Pozsonyi Pagony, 2013
64 oldal, 2500 Ft


nyomtat

Szerzők

-- Jolsvai Júlia --


További írások a rovatból

gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Kristyna Litten: 80 kutyával a Föld körül
gyerek

Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozása

Más művészeti ágakról

Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés