bezár
 

gyerek

2014. 10. 04.
Szívbéli szárnyacskák és Tündérkerti kalandok
Ungvári Bélyácz Betti könyvének bemutatója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A „tündérkert” ebben az esetben a XI. kerületi Rogers Személyközpontú Óvodát és Általános Iskolát jelentette, ahol szeptember 27-én, szombaton, Menyhért Anna írónő és Dobos Orsolya alternatív pedagógiai szakértő beszélgettek szakemberekkel, valamint a Tündérkerti kalandok című mesekönyv szerzőjével, Ungvári Bélyácz Bettivel az örökbefogadásról, szülő-gyermek kapcsolatról, a gyermekben felvetődő kérdések helyes megválaszolásáról – a mindennapok harmonikus megéléséről.

A kerekasztal-beszélgetés első tematikai felvetése összecsenghet a kívülálló ember első kérdésével: Mikor jön el az a pillanat, amikor fontos lehet és kell is beszélni a gyermekkel az örökbefogadásról, a vérszerinti szülőkről, hogyan, milyen módon lehet elmesélni egy gyermeknek a családba kerülés körülményeit.

A kérdéshez kapcsolódik Ungvári Bélyácz Betti különleges „örökmeséinek” születése is, ugyanis a szerző saját tapasztalataira építi szimbolikus történeteit: Saját, szintén örökbefogadott lánya, Laura egy napon, alig két évesen neki is feltette ezt a kérdést, a maga gyermekperspektívájából: „Én is a te pocakodból születtem?” A hirtelen jött kérdésre adott rövid és tömör nemleges választ hamarosan már kész mese, mesék követték (Égből pottyant, Tündérkerti mese, Tündérkerti kalandok), amelyeket láthatóan egy boldog szülő-gyermek kapcsolat hat át. A mesék üzenete nem csak gyerekeknek szól, céljuk az is, hogy mesevilágbeli modelljeikkel segítsék az örökbefogadó szülők kommunikációját. Tulajdonképpen hétköznapi történetek bújnak – például – „tündérbőrbe”. Liliána is, a tündérpárnál nevelkedő embergyerek, hasonlóan a valósághoz, eljut ehhez a kérdéskörhöz, amikor anyja tündérszárnyait látva megkérdezi: „Nekem is lesz szárnyam?” Anyja válasza pedig minden kételyt felülíróan így hangzik: „A te szárnyacskáid a szívedben vannak. A szeretet, ami benned lakik, messzebbre tud szárnyalni, mint a legjobb tündérszárny. Mi szerettünk már azelőtt, hogy megszülettél, és a te kis szívbéli szárnyaid vezettek hozzánk téged. Ennél nagyobb dolog nincs is a világon.”

Bogár Zsuzsa, Székely Zsuzsa, Mórucz Lajosné és Ungvári Bélyácz Betti

Az örökbefogadás tényét nem elég pusztán közölni a gyermekkel, meg is kell magyarázni. Sok hat éven aluli gyerek az örökbefogadás kapcsán olyasmire gondol, hogy „a szüleim örökre szeretnek”. Fontos tehát, hogy a fogalomhoz társuljon értelmezés is – hívta fel a figyelmet az örökbefogadás egy lényeges aspektusára Székely Zsuzsa, a Mózeskosár Egyesület elnöke. Legkésőbb az óvodáskorig legyen kimondva, elmesélve az örökbefogadás folyamata, ténye, ami értelemszerűen minden esetben más és más történet: Minden gyermeknek, minden örökbefogadásnak megvannak a sajátosságai, minden eset egyedi.

A mesék megható letisztultságukban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az örökbefogadás értelmezése a gyermekek számára is pozitív legyen, és az örökbeadást ne veszteségként éljék meg. Gyakori, hogy az örökbefogadó maga is nehezebben mondja ki, meséli el a gyermek történetét – ennek leküzdésében segíthet például a közösséghez tartozás érzése. Rengeteget számít, ha a szülő nem érzi magát egyedül a problémájával, és beszélhet erről a közeli rokonoknak, barátoknak, illetve hasonló cipőben járó embereknek. Azáltal, hogy a szülők közösségben élik meg az örökbefogadást, a gyermekekben is kialakul a közösséghez tartozás fontossága, hiszen a szülők által mutatott viselkedési modellt veszik át a gyerekek is – emelte ki Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke.

Mórucz Lajosné és Ungvári Bélyácz Betti

A kerekasztal-beszélgetés során felvetődött továbbá egy szintén gyakran előforduló kérdés, ami az örökbeadó szülőkkel kapcsolatos információkra irányul: Hogyan viszonyuljanak az örökbefogadók, illetve a gyermekek a vérszerinti anyához és apához? Milyen kapcsolat jöhet létre örökbeadó és örökbefogadó, illetve a gyermek között? A Gólyahír Egyesület elnöke itt is hangsúlyozta a természetesség szerepét. Elsősorban akkor és annyit érdemes beszélni a vérszerinti szülőkről, amikor és amennyit a gyerek kérdez róluk. A kulcsszó a fokozatosság. Nem kell feltétlenül azonnal elvinni a gyermeket már az első kérdésénél az örökbeadó szülőkhöz. Könnyen lehet, hogy éppen csak egyetlen dologra kíváncsi, például – nagyon gyakran – az örökbeadó anya szeme vagy haja színére, vagy a nevére. Erre a kérdésre ennél többet nem is kell mondani, nem biztos, hogy áldásos, ha rögtön elárasztják a szülők a gyereket különféle információval. Természetesen később a fizikai találkozásnak is megvan a jelentősége, hiszen azáltal, hogy a gyermek találkozik az örökbeadó személyével, megerősödik identitásában - ezáltal tudja ugyanis valakihez kötni a vérszerinti anya és apa személyét.

Dobos Orsolya és Menyhért Anna

A megismerés folyamatához hozzátartozik a vérszerinti szülőkről készült fényképek bemutatása, éppen az előbb említett okokból kifolyólag - a konkrét kép szintén a személyiség egészséges kialakulását erősíti. Egy örökbefogadott gyermek esetében a róla készült képeknek is sokkal nagyobb szerepe van, mint másoknál, a fotók az ő egyedi történetét mutatják be, a maga megismételhetetlen valójában. A fotók összessége alkotja azt a kontinuitást, ami ezt a kivételes történetet rekonstruálja – erősíti meg Bogár Zsuzsa, tanácsadó szakpszichológus. Amennyiben nyílt örökbefogadásról van szó (újszülöttek esetén, ha az örökbeadó és az örökbefogadó szülők ismerik egymást), úgy a gyermek lojalitása az örökbefogadó szüleihez is biztosabb lesz – a kapcsolat közöttük egyértelműen a bizalom és őszinteség alappillérein nyugszik. A találkozások során is talán azt a legfontosabb kiemelni, hogy általuk kaphat visszaigazolást a gyermek: Nem ő az, akit a vérszerinti szülei nem akartak, nem a személye ellen irányult a döntésük – sokkal inkább a körülmények és az adott élethelyzet miatt határoztak az örökbeadás mellett. Nem elutasításról van szó, szeretetből adták oda a gyermeket – ennek kell meghatároznia a gyermek és a vérszerinti szülő kapcsolatát.

Ahogyan a barátságos kis osztályteremben a beszélgetés lassan a végéhez közeledik, a hallgatóság figyelmét gyerekek mozgolódása töri meg. Lassan megérkeznek ők is, hiszen zárásként mese következik: Ungvári Bélyácz Betti most megjelent könyvéből hallunk egy tündéri részletet.

Fotó: Scholtz Kristóf

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés