bezár
 

színház

2016. 11. 13.
Irányítani az emberiséget
Egy, kettő, három az Átrium Film-Színházban
Znamenák István rendező egy jól bevált receptet vett elő, amikor Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabját vitte színre az Átrium Film-Színházban. A mű, valamint a Kultúrbrigád és az Átrium jelenhez csak minimálisan közelebb hozott előadása amellett, hogy görbe tükröt tart a hatalom, illetve a hatalmat kiszolgálók elé, teljesíti legfőbb funkcióját is: szórakoztat, ami elsősorban Alföldi Róbert emlékezetes játékának köszönhető.

Molnár Ferenc 1929-ben íródott vígjátéka korábban több színpadon, sőt a filmvásznon is látható volt, Znamenák István rendező tehát egy jól bevált receptet vett elő, könnyű dolga azonban mégsem lehetett, az egyfelvonásos darab ugyanis – miközben egyetlen karakterre van kihegyezve – rengeteg szereplőt mozgat, a játékidő pedig megegyezik a történet valós idejével. Az eredeti darab, valamint a Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház jelenhez csak minimálisan közelebb hozott előadása amellett, hogy görbe tükröt tart a hatalom, illetve a hatalmat kiszolgálók elé, teljesíti legfőbb funkcióját is: szórakoztat. Ehhez kellett tehát egy kiemelkedő képességű színész, vagyis egy vezér, aki végig jelen van, aki erőt sugároz, megállás nélkül beszél, dirigál, telefonál, megrendel és ellenőriz, aki kezében tart mindent és mindenkit, a többiek dolga pedig annyi, hogy a keze alá dolgozzanak.

Szkéné színház

Lugosi, Alföldi

Lugosi György, Alföldi Róbert (fotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád)

Már a nyitójelenet is sok mindent elárul: a titkárának utasításokat osztogató, éppen üdülő szeretteihez csatlakozni készülő bankigazgatóról könnyű elképzelni, hogy az előre eltervezett semmittevésnek már a gondolatától is irtózik. Akkor van ugyanis igazán elemében, ha dolgozhat, vagyis leginkább dolgoztathat. Ha vezényelhet, parancsolhat, gyakorolhatja hatalmát, a fogaskerekeket időnként megolajozva működtetheti a gépezetet. Erről a kedves foglalatosságáról készül tehát lemondani, amikor értesül róla, hogy a nála vendégeskedő, gondjaira bízott amerikai lány váratlanul és titokban férjhez ment, finoman szólva is rangon alul, ráadásul gyereket is vár. Hogy eredeti tervét ne kelljen megváltoztatnia, és a lány dúsgazdag szülei se haragudjanak meg rá, rekordidő alatt kell a tisztességes, de ágrólszakadt taxisofőrből jó partinak tűnő, vagyonos és szalonképes úriembert faragnia.

Norrisont legalább annyira feldobja a feladat, mint amennyire elsőre kétségbe ejti a helyzet, hiszen elutazása előtt így még egy órán keresztül azt teheti, amihez a legjobban ért. Alföldi Róbert tökéletes Norrison, rövid idő alatt szédületes tempóban és bámulatos magabiztossággal ledarált szövege önmagában sem kis teljesítmény, amihez a széles gesztusok és a markáns arcmimika is hozzáteszik a magukét. „Tovább”, mondogatja a folyton körülötte sürgölődő, szorgalmas hangyaként dolgozó embereinek, közben a gépezet olajozásának folyamatába is beavat bennünket: az „olaj” nála egy-egy üzletfélnek vagy alkalmazottnak címzett bókot jelent. Utóbbiakból, háttéremberekből és epizódszereplőkből egy hadseregnyi vonul fel a színpadon, de Alföldi nemcsak őket, hanem az úrilányként feltűnő Lydiát és a harcos kommunistaként, a munkásosztály hőseként megjelenő ifjú férjet, Antalt is elhomályosítja. Mind szerepe szerint, mind játéka alapján kiemelkedik, és egyértelműen a hátán cipeli a darabot.

Szatory, Lénárdt, Alföldi, Dékány

Szatory Dávid, Lénárdt Laura, Alföldi Róbert, Dékány Barnabás (fotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád)

A Lydiát alakító Lénárdt Laurának jól áll a fiatal díva szerepe, mesterkélt akcentusa viszont nemcsak zavaró, de néha érthetetlenné is teszi a szövegét. Szatory Dávid inkább az öltönyös aranyifjú, mintsem a szakadt suttyó szerepében mozog otthonosan – a Cselényi Nóra tervezte, Bundesliga-frizurás hajléktalant idéző jelmez az ő esetében kicsit túlrajzoltnak tűnik, mivel mégsem egy barlanglakóról, hanem egy intelligens, becsületesen dolgozó és közélet iránt is érdeklődő fiatalemberről van szó, így viszont szemléletesebb az átváltozás, nagyobb a kontraszt. Fuss Antal taxisofőrből az egy óra leforgása alatt gyártulajdonos lesz, sőt gróffá is nemesedik, Dubois-Schottenburgból pedig kinézzük, hogy az őt megalkotó Norrison fejére nő – megvan benne a potenciál, hogy mesterénél is gátlástalanabb kiskirállyá változzon.

Parti Nóra pontos időt tíz percenként bemondó asszisztense, és a másik három kisasszony, a szűkre szabott idejükben különböző karaktereiket megmutató Bánky Sára, Hajdú Csilla és Sipos Viktória egy-egy villanása is fontos, ők jelenítik meg ugyanis a feltétlen engedelmességet. Dékány Barnabás, Fehér Balázs Benő, Janicsek Péter és Némedi Árpád több kisebb szerepben is feltűnik, színes egyéniségek, szórakoztató figurák, külsejükben vagy viselkedésükben furcsák, furcsaságaikra pedig nagyon is szükség van, hogy legalább pár másodpercig magukra vonják a figyelmet, mivel amúgy mindannyian a szünet nélkül zakatoló gépezet fogaskerekei. Ahogy Mihályfi Balázs lecsúszott grófja és a Debreczeny Csaba által megformált Felix is – utóbbi csak azért lesz kulcsszereplő, mert fájdalmas hírt közöl Norrisonnal, és ez lényeges momentum: a narcisztikus és mindig professzionális bankigazgató hirtelen saját megrendülésére is rácsodálkozó magánemberként áll előttünk.

Alföldi, Szatory

Alföldi Róbert, Szatory Dávid (fotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád)

A szereplőgárdából kiemelkedik még Lugosi György lojális titkára. Norrison tudja, több kiszólásában el is ismeri, hogy amit tesz, ellenszenves, mégis megteszi, mert az ő kezében van a hatalom, és szinte semmiféle akadályba nem ütközik, hűséges fegyverhordozója pedig szintén némi iróniával a hangjában gratulál főnökének, aki egy kis túlzással az emberiséget is képes egymaga mozgatni. A végére lecsendesedő Norrison halk, de csattanós válasza az előadás másik kiemelkedő pillanata, mivel neki is megvan a véleménye arról az emberiségről, vagy legalábbis az emberiségnek arról a részéről, amit ennyire könnyedén, ilyen laza csuklómozdulatokkal, ilyen gyenge ellenállást kiváltva képes irányítani egyetlen vezető, és ezzel a gondolattal engedi haza a nézőt.


Molnár Ferenc: Egy, kettő, három

Norisson bankigazgató: Alföldi Róbert
Antal: Szatory Dávid
Lydia: Lénárdt Laura
Titkár: Lugosi György
Felix: Debreczeny Csaba
Gróf Dubois-Schottenburg: Mihályfi Balázs
Dr. Pinsky; Dr. Wolff: Némedi Árpád
Osso / Dr. Faber: Janicsek Péter
Ciring / Colleon: Fehér Balázs Benő
Schmidt / Parker: Dékány Barnabás
Krisztián: Barna Zsombor e.h.
Kunó kisasszony: Parti Nóra
Posner kisasszony: Sipos Viktória
Petrovics kisasszony: Bánky Sára
Brasch kisasszony: Hajdú Csilla


Jelmez: Cselényi Nóra
Smink: Vég Attila
Fény: Kehi Richárd
Zene: Zságer-Varga Ákos
Öltöztető: Lakatos Erika
Világítás: Nagy József, Niedetzky Dávid
Hang: Molnár Zoltán, Szabó Szilveszter
Grafika: Lakatos Péter
Munkatársak: Ari György, Ari Zsófia, Langó Ádám, Ruska Robin, Szélinger Anna
Súgó: Zsolnay Andrea
Segédrendező: Nyulassy Attila
Produkciós menedzser: Zsedényi Balázs
Produkciós vezető: Ugrai István


Rendező: Znamenák István

Átrium Film-Színház
2016. november 4.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés