bezár
 

irodalom

2011. 06. 03.
Mint egy gyomorlövés
Interjú Németh Zoltánnal Boldogságtelep, vetélőgépben című most megjelent kötet kapcsán
Mint egy gyomorlövés Németh Zoltán azt feszegeti, milyen történeteinkkel egymás és magunk életére törni, olvasható a fülszövegen. Utóbb ő azt mondja, nyelvi zsilettpengéket használ, két könyvbemutató között államvizsgáztat, aztán autóba ül, és leutazik a 82. Könyvhétre, hogy együtt ünnepeljük ötödik kötetét. A vele készült interjúban kiderül az is, a mondásnak mi ad ritmust, és hogy képzeli el a női jelölő hatalmát.

PRAE.HU: Hogyan választod szét a szépírást és a tudós létet? Befolyásolja-e bármelyiket a másik jelenléte?

Mindkettő az olvasás és a szépirodalom szenvedélyes szeretetéből nyeri energiáit, s ennyiben hatnak is egymásra. Mit is mondhatok erről? Kétféle nyelvjátékról van szó, amelynek feszültségei jó esetben inspirálják egymást.

PRAE.HU: Milyen irodalmat szeretsz irodalomtudósként és milyen líra lebeg a szemed előtt, amikor te írsz verset?

Amikor verset írok, olyan líra lebeg a szemem előtt, amelybe belehal az olvasó. Szó szerint, haljon bele. Vagy olyan líra, amely elbizonytalanít a nyelvet és a létezés koordinátáit illetően. Vagy olyan, amely után már nem lehet úgy élni, mint előtte. Értelmezőként viszont nincsenek előzetes elvárásaim.

PRAE.HU: Pál Dániel Levente laudációjában a költészetet harcként értelmezi. Egyetértesz ezzel? Vagy a saját életedben, költészetedben milyen kép, metafora lenne elfogadható rá?

Edward Said, a posztkolonialista irodalomtudomány megalapítójának hermeneutikakritikája jut erről eszembe: „Nincs tehát békés horizontegyesítés, nincs dialógus; a nyelv használatának alapvető modellje az érdekek érvényesítése, a rejtett vagy nyilvánvaló hatalomgyakorlás.” De a harcmetafora a Harold Bloom-i hatásiszony-elméletben is központi szerepet játszik. Vagyis egyrészt abszolút elfogadhatónak érzem, mi több, alkotói szempontból a kihívás és az inspiráció fogalmaival is lehetne árnyalni. Másrészt a költészet a párbeszéd, a kooperáció, a megértés terepe is. Nem?

PRAE.HU: Miért döntöttél úgy, hogy alcímet adsz (Csáth szeretője) és ajánlasz könyveket helyszín, zene és előtanulmányok szerint? Miért pont ezeket a szövegeket ajánlod? Mit tesz hozzá, vagy mit vesz el a felsorolt művek hozzáolvasása a kötethez?

Ahhoz az érzelmi összetettséghez, s ennek az érzelmi összetettségnek az elviselhetetlenségéhez, amely a kötet egyik tétje, Csáth Géza életműve és életrajza nagyon jó ellenpontot jelent. Saussure szerint a jelölő és a jelölt elválaszthatatlanok egymástól, mint egy papírlap két oldala. Viszont Lacan szerint ennek a papírlapnak három oldala kellene, hogy legyen: jelölt, férfi jelölő, női jelölő. Tkp. erre a harmadik lacani oldalra is utal az alcím, a női jelölő hatalmára. A helyszín, a zene, az előtanulmányok párhuzamosan futhatnak a versekkel, de nem irányítják azokat. A stubnyafürdői parkban értettem meg valamit, ami szavakon túli. Erről is szól ez a könyv.

PRAE.HU: Mintha dominánsan két dolog tartana össze és tartana fogva téged, illetve a kötetet: a női test és a nyelv. Mit gondolsz egyikről, másikról, és milyen kapcsolatban gondolod el őket?

A kötet verseiben a női test generálja a jelentéseket, a viszony úgy is értelmezhető, hogyan ír a nő a férfin keresztül. Ezek a jelentések aztán a férfiíráson keresztül megjelenítik a nőiség lehetséges jelentéseit az elmondhatatlanságon keresztül. Elég világosan fogalmazok?

PRAE.HU: A forma mennyire fontos számodra? Keretet ad-e egy szövegnek vagy más tőről fakad az egységérzet egy versben?

Nem tudok kötött formában írni. Én nem is értem azokat a költőbarátaimat, akik szerint a rím vagy a versláb szinte magától viszi a szöveget, s könnyebbé teszi az írást. Nálam inkább a mondás ritmusáról van szó. Az elbeszélhetőség ritmusáról. Érzelmi ritmusról. A jelentésadás ritmusáról.

PRAE.HU: „Mindenki elérhető, aki boldogtalan.” – írod. Az emberi kapcsolatokat valóban ennyire borúsan látod, vagy élesen el kell különíteni a lírát és a valóságot a szövegeidben, tőled?

Ezt Kosztolányi írta, rátaláltál egy Kosztolányi-idézetre az író naplójából (amelyre utal is a vers alatti jegyzet). Most abban a stádiumban vagyok, úgy gondolkodom a költészetről, hogy szükségesnek tartom, hogy életrajzi kódokat rejtsek el a versekben. Egyfajta identitáslíra ez tehát, az életrajziság kódjainak szövegbe írásával variációk a személyességre.

PRAE.HU: A kötetben találhatók átiratok Szabó Lőrinc: Ébredés előtt, Tandori Dezső: Koratavasz, Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete verseivel foglalkozol. Van annak valami többlete, hogy újraírásoknak nevezed őket? Melyik versben milyen probléma vált izgalmassá számodra, mit tudtak ők ezekben a versekben, amit csak általuk lehetett elmondani?

Az előbb említett érzelmi ritmus fogott meg ezekben a versekben, a mondás ritmusa. Nagyszerűen megfeleltek annak az érzelmi ritmusnak, amelyről a könyvem versei szólnak. Ahogy olvastam ezeket a verseket, párhuzamosan máris megszólalt az a másik, az enyém. De nem tehettem úgy, mintha csak az enyém lenne. Tehát a könyv érzelmi ritmusaihoz talált szövegekről van szó, amelyek jelentései sok esetben semmilyen összefüggésben nem állnak az újraírás végeredményével. Egyébként a Szabó Lőrinc-vers rendkívül titokzatos, filológiai szempontból.

PRAE.HU: A senkiföldjére, a messzire került ember mint lírai én, aki végtelen beszélgetéseket folytat, mégis az idegen nyelv lesz meghatározó felülete - hogyan határozza meg magát mégis a térben? Milyen segédegyenesi vannak a te olvasatodban?

Pilinszky és Durs Grünbein nyelvi világa is sokat segített annak a kreatúrának a nyelvi megragadásához, aki ezekben a versekben a férfi. Merthogy arról is szó van, hogyan lehet létezni az érzelmi vereségekkel átitatott tájban. Nyelvet használ, akit elhagyott a nyelv. Hát nem lehetetlen? Itt már nincsenek segédegyenesek, csak a folytonos szembesülés a lét fenntarthatatlanságával.

PRAE.HU: Erősen jelen van a szexualitás. Ernyedt vagy épp merevedő farok, maszturbáló nő, másik pinát szétrágó pina... mit jelent számodra mindez? A nyelv és nyers vagy lírai szexualitás, erotika hogyan működnek együtt szerinted?

Ezek a szavak nyelvi zsilettpengék, amelyek felvérzik az olvasó tekintetét. Az ilyen szavak fémes tárgyi eszközök arra, hogy belevágjanak az olvasó húsába, mert hiszen az érzelmeket mindig belül keressük. A szexualitás arra is szolgál, hogy az érzelmeket mintegy kívülre helyezzük, a világba, a tárgyak és a szavak közé, és így tudjuk szemlélni. A szexualitás olyan, mint egy gyomorlövés, ami után a testből előgöndörödnek a belek. Hirtelen tárgyként nézel az érzelmeidre, pár pillanattal a halál előtt. Ez a pillanat rendkívül alkalmas a versírásra.

PRAE.HU: Magány, vágy, idegenség, veszteség. Mégis élni segítesz a szövegeiddel, hiszen ezek mindenki számára otthonos érzések, fogalmak. Hogy látod, mi lehet ma a költészet feladata? ha van ideális olvasója a kötetednek, milyennek képzeled el, kiket szeretnél megszólítani vele?

Annyira nem erős a képzeletem, hogy még egy olvasót is el tudjak képzelni ehhez a kötethez. Viszont mindenki ideális olvasó. És engem rendkívül érdekelnek.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés