bezár
 

gyerek

2012. 01. 15.
Csodák, mókák, kacagások
Birtalan Ferenc: ...aztán lett az úttest. Budapest, Hungarovox, 2011. 62 o., 1700 Ft
Csodák, mókák, kacagások Birtalan Ferenc egymás után megjelenő köteteit (Hetvenkét lépcső; Szökőár után is hazatér a tenger; Versek regénye) valamiért elkerüli a kritikai figyelem. Nagy ritkán egy-egy ismertetés, vélemény vagy okos elhatározás, mint a tavalyelőtti Szép versekbe beválogatott Birtalan-alkotások mégis azt sejtetik, több a jó költő, mint gondolnánk, és előbb-utóbb akad értő szem, aki ezt észreveszi.
Birtalan Ferenc nem most írta meg első gyerekverskötetét. 1989-ben jelent meg a Tarisznyában a tenger című, gyerekeknek szóló történeteket tartalmazó kötet, majd az Összevesztem a tulipánnal című gyerekverskönyv.

Riasztó, hogy sok gyerekes (értsd: gyerekkel bíró) költő gyerekenként ír egy gyerekverskötetet. A következő gyereknél még egyet. Gyakran az egyik rosszabb, mint a másik. Mitől tud rossz lenni egy gyerekvers? Attól, hogy nem gyerekekhez szól. Sík Sándor esztétikáját szem előtt tartva „forma és tartalom nincs összhangban”. Az egyik a másik kényszeréből született, a maga esetlen módján. Egy rosszul megírt gyerekvers veszélyesebb, mint a „felnőttversek”, hiszen a gyerekeknél nem mindegy, milyen dallamok, rímek, történetek vezetik be a játékon keresztül a felnőttek világába. Nagyobb felelősséggel jár egy gyerekvers megírása, mint bármilyen más versé. Birtalan Ferenc könyvében a rímek, dallamok természetesen, erőlködés nélkül vannak jelen. Ez a könyv túléli a felnőtt olvasó próbáját is, nem érezzük azt, hogy na, majd a gyereknek jó lesz, még ha nekünk zavaró vagy bugyuta egy-egy vers. Az esztétikai minőség nincs az érthetőség, az érthetőség pedig nincs az esztétikai minőség rovására.

Ez a könyv jó. Akárcsak a legutóbb itt ismertetett Csoóri-kötet, nem akar a műfaj határain túl valami olyat, ami a műfajt élve lenyelné. Nem akar, csak beszél, énekel, a gyerekversek jellemzően kedves, dallamos módján, tányérral, citerával. „Három pingvin, / tityi-totty, / lent a sarkon / ballagott. / …/ Sötét frakkban, / fehér ingben: / a szememnek / alig hittem! „ Vagy azt mondja: „- Kofaasszony, hogy a répa? /…/ - Az ép, vagy a potyadéka? /…/ - Nem darabra, halomban, / így az egész, ahogy van! /…/ - Áldja-vigye, legyen hét, / a Teremtő teremt még! „ Macskanadrág, macskaing. / Erdőn át út kacskaring."

Szívem szerint az egész könyvet ideidézném. De visszafogom magam, az olvasó gyermekkézzel a kezében lépjen be a könyvesboltba, lehetőleg egy barátságos, csendes kis utca apró könyvesboltjába és vegye le a megigéző … aztán lett az úttest című kötetet a polcról. Minden, ami egy gyerekverskönyvtől elvárható, mint a fentebbi idézetek mutatják, megtalálható itt: állathangok és gyerekhangok keveredése, csodák, mókák, kacagások.



A változatos témájú versek között akad egy-egy a svédversek hangulatát idéző, mókásabb darab is. A gyermeknek mondandó esti versadagok, altatódalok közé nyugodtan felvehetőek ezek a versek. Ott a helyük az óvodák udvarán vagy mondókaidőben. Délután, vacsora előtt, mindig. A kötet atmoszférája a játék, a humor, a szórakoztató gyereknyelv megidézésével egy páratlanul szép, színvonalas gyerekverskönyvként lép a gyerekek és a felnőttek elé. A versek nagy része a hagyományos, Weöres Sándor, Móra Ferenc, Zelk Zoltán vagy akár Kassák Lajos iskolájában nevelkedett gyerekvers megszólalási módjai közül válogat, azokat értelmezi át, használja fel újra nem kevés sikerrel. Gyerektörténetek, ugratások, absztrakt, népi szürrealizmust idéző és természeti képek cukrán meghempergetett versekben fejeződik ki a könyv édes-vidám íze, hangulata.

A gyermeknek ez lényegtelen, a fölnőtt olvasó viszont jobb, ha tudja, a Hungarovox Kiadó változó színvonalú könyvei között Birtalan Ferenc gyerekverskönyve és az eddig ott kiadott könyvei külön-külön értékes kincsek. Egy csúnya arc óvatosan finom vonásai. Nem mondom tovább. „Nem vagyok én értékcsökkent, / hogy szapuljon minden jöttment! / Ki az utamból nem tágul, / megtanítom galócául!" 



A kötetborító és a könyv rajzai Farsang Zsóka munkáját dicsérik. Elevenen színes, élvezetes, gyönyörű illusztrációk, a versek szüzséjéhez igazodva. Ennyiben a könyv duplán élmény: a versek után a képek okozta esztétikai öröm igazán meggyőzheti az olvasót, érdemes megvennie ezt a rövid, ám annál hosszabb időre szóló, értsd: többször előveendő, olvasandó, szavalandó kötetet. Idekívánkozik az is, hogy a rajzok nem uralják a könyv egészét, nem rabolják el a versektől a teret, a háttérben meghúzódva, tolakodás nélkül bukkanunk rájuk. 

Sajnos (még) nincs gyermekem, annyit azért sejtek, hogy a modern gyerek bonyolult találmány. A modern gyerek előtt a metaforák, a szimbolikus beszéd, a megszemélyesítés félő, hogy az ósdi, ódivatú ködök rengetegébe vész. Birtalan Ferenc versei gyerekeknek szólnak, minden előtag nélkül.
nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés