bezár
 

art&design

2012. 10. 01.
Kiskorú gyermekekkel, kérjük, ne látogassák!
Ujj Zsuzsi fotókiállítása
Kiskorú gyermekekkel, kérjük, ne látogassák! Vannak dolgok, a változatlanok, a giroszos például, Alinak hívják, pont, mint Darvasinál a Könnymutatványosokban, s "akit úgy tart számon a hagyomány, hogy még látja a prófétát és hallja a tanításait". És van Ujj Zsuzsi az örök fekete-fehér képeivel – szeptember 14-től Miskolcon, a Művészetek Házában.
A rendőrlámpa, ott kell találkozni, azt mindenki tudja, azt meg fogod találni, csak menj egyenesen, ne térj le, nehogy. Gyerekek, egy Moszkvics, ott áll a pirosnál, nem Moszkvics, hanem egy Wartburg, ezért jó Miskolc, itt még láthatsz ilyet. Megy a CineFest, megy a Műút-napok, zajlik a kultúra, nyüzsög a város, életre kel három könyv-cserepont. Nyilvános fülkéből kiszedsz egy könyvet, beteszel helyette egy másikat elvileg, a betevés részét még gyakorolni kell. Vannak dolgok, a változatlanok, a giroszos például, Alinak hívják, pont, mint Darvasinál a Könnymutatványosokban, s "akit úgy tart számon a hagyomány, hogy még látja a prófétát és hallja a tanításait". És van Ujj Zsuzsi az örök fekete-fehér képeivel.

Kishonty Zsolt Ujj Zsuzsi képét szemléliOltai Katán ezúttal se bőrszerkó, se Aerosmith póló, sima farmer van csak és sötétkék zakó meg fehér tornacipő. A többit hozzáképzeled, a hangját, a mozdulatait. Képzeld el, hogy széttett combok, körbemázolt mellek között áll, és megnyitja a kiállítást. Képre kép, csupa komor-feketére szőke-göndör hatás, máshogy látod az egészet, amíg hallgatod. Amikor vége van, onnantól lehet egyedül maradni a csontvázmenyasszonnyal, a festettbordájú valódi nőkkel a fotókon, de "kell egy férfi, egy igazi férfi, / hol van végre már!", mondja a Csókolom Zenekar 1987-ben, melyben Ujj Zsuzsi szerzi a dalszöveget. Költő, performer, előadóművész, vérbeli underground karakter, önálló tárlattal először a Liget Galériában, majd a budapesti MissionArt Galériában, most pedig Miskolcon, a Művészetek Házában.

"A művek tartalma miatt, kiskorú gyermekekkel, kérjük, ne látogassák a kiállítást!" – így a felhívás, és nem azért, mert végül csak meglesz az a férfi is a képeken. Néhol igazi, de inkább nem, van, hogy papírmasé. Nem is a meztelenség, mert a festék a testeken még elfedhetné, amitől elfordítjuk egy kisgyerek fejét. A tagadás az, ami félelmetes. Halál-figurák, bohócszem, fóliába zárt sikítás. "Nem, nem, nem látok, / nem, nem, mindent csak érzek, / nem, nem, nem tudok élni, / nem, nem, elvérzek." Ezek a képek nem a születéstől kezdődnek, az itt nem más, mint közbevetés, iszamos roncsból sosem lesz élet. Ujj Zsuzsi a nőt darabokra szedi, apró kis tükrökben mutatja meg a részeit, vagy szájat fest rá, szemet a mellére, orrot a köldöke köré, arca akkor se lesz. A nő nem tud egész lenni, ha elkapod a tekintetét, a keze hiába tűnik úgy, mintha játszana, a mozdulata, mintha kacérkodna, szorongást látsz és visszatükröződő kegyetlenséget. "Nem, nem, nem szeretnek, / nem, nem, nem szeretek, / nem, nem, kutyák ugatnak, / nem, nem, széttépnek."
Képek Ujj Zsuzsi miskolci kiállításárólEgy kölcsönkért Zenit géppel kezdte, először napfénynél, csepeli lakótelepi lakásán fényképezett, majd "lett lámpa is", az édesanyja ráadásul az Ofotértben dolgozott, meséli Ujj Zsuzsi Bihari Ágnes vele készített interjújában. A budapesti kiállítással egy időben megjelent egy bővebb tartalmú katalógus, valamint szöveg-könyv (Versek és dalok a MissionArt Galéria kiadásában), melyben időrendi sorrendben szerepelnek a fotók – látható, amint tükörbe néző meztelenségtől a festett ürességig jut el. "Bajom volt szerintem az élettel, talán meg akartam mutatni, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy gondolják. (…) Az elkészült képek mindig megleptek." A képek mindig meglepnek, most nézed először, sokadszor, lecsap rád ez a fekete-fehér világ. Külön szerencse, ha ismersz a szerzőtől pár szöveget, és hallasz a képek mellé néhány gátlástalan, durva versdallamot, vagy csak szimplán őt magát egy másik riportban: "egyszer például tök szépen leírtam valahova, hogy mire is való ez a kibaszott művészet".

Hogy mire, az akkor konkrétan nem derült ki. Arra mindenképp, hogy egy kiállítás, Ujj Zsuzsi '85 és '91 között készült performanszfotói miatt egy pillanatra eltűnik a karod, ha meztelenül a tükörbe nézel, és torzó leszel, amikor nem kapsz levegőt, rájössz, hogy egy zacskóban lélegzel, és hiába feszül szegecses póló a melleden, meglátod a bordaíved mögött a halált. De előtte még sétálsz egy nagyot, lefotózod a Grand Café Miskolcot, a Divatházat, a Soproni sörlogó mellett a Borsodikat, és megállsz a rendőrlámpánál, mert ott találkoztok, dúdolod az Autós dalt, nem 1981 szeptembere, hanem 2012-é. "A Moszkvics, a Moszkvics, a Moszkvics az egy jó kocsi, / csak, pirosra kell festeni, és, már is, egy jó kocsi, / a Moszkvics."

Ujj Zsuzsi fotókiállítása a miskolci Művészetek Házában tekinthető meg 2012. október 14-ig.
Fotók: Kishonty Zsolt

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés