2014-et írunk, Örkény István életművének immáron harmadszori összkiadása van folyamatban, felmerül tehát a kérdés - s a beszélgetést vezető Győri László fel is teszi -, hogy mennyiben tud változni egy összkiadás. Reményi József Tamás szerint egy izgalmas nyomozásról van szó, Radnóti Zsuzsa, Örkény özvegye és egyben a hagyaték kezelője még manapság is talál újabb és újabb, kéziratban maradt írásokat, gondoljunk csak a két évvel ezelőtt megjelent Április című kisregényre, ami hosszú ideig  egy koffer mélyén rejtőzött.

Reményi beszélt arról is, hogy a most megjelent kötet, az Önéletrajzom töredékekben még messze nem jelenti a sorozat lezárását, hiszen a legnagyobb falat, a drámák még hátravannak.

A most megjelent könyv címe kicsit talán megtévesztő, hiszen nem memoárról, hanem Örkény István befejezetlen regényeiről van szó. A kiadó azonban nem tudott ettől eltérni, hisz maga az író adta ezt a címet, reflektálva arra is, hogy egy időben sokat bombázták azzal, írjon regényt. Attól a sztereotípiától, hogy csak a regényíró lehet nagy prózaíró, tehát Örkény sem tudott szabadulni, még pályafutása legsikeresebb korszakában sem.

Neki is veselkedett tehát, hogy megfeleljen az elvárásoknak, ám mint ismeretes, nem sok sikerrel. Írt félbemaradt regény, ami a sztálinvárosi időkre emlékszik vissza, írt egy szatirikus prózát egy nem létező népszokásról Tatárfutás címmel, a legnagyobb gyöngyszeme a kötetnek Reményi szerint azonban egy Babik címet viselő történet, amiből csak néhány fejezet készült el. Az ötlet ötvenegy tájára tehető, amikor is Örkény filmforgatókönyvet készült írni Makk Károllyal és Bacsó Péterrel együttműködve arról, hogy az állami ideológia és a gyakorlat mennyire nincs köszönőviszonyban.

A regénytöredékből Gyabronka József olvasott fel részletet, s egy olyan világ tárult elénk, ahol a halaknak meg kellett (volna) tanulniuk, kinek a horgára akadjanak  - hisz tudjuk jól, az egyenlők között is vannak egyenlőbbek  -,  a ponty könnyen okíthatónak tűnt, a harcsa már kevésbé, okozott is aztán kalamajkákat.

A beszélgetés végén Reményi József Tamás még elmondta, hogy soha nem kellett különösen bátorítani az olvasókat, hogy Örkény műveit kezükbe vegyék, az író sikere továbbra is rendületlen, a már nem élő szerzők közül talán ő él a legelevenebben a közönség tudatában.

S mivel ilyen eleven a jelenléte a mai irodalomban, így egy olyan kiadvány, mint az Önéletrajzom töredékekben is értelmezhető  mai, friss kötetként, szenzációs újdonságként.