A sajtónyilvános programon a délelőtti köszöntők, tájékoztatók és vitaindítók után a délutánt annak szentelték, hogy megvitassák az együttműködések lehetséges módjait. A blokkok a jövőbeli kooperációkat három aspektusból mutatták be, az első körben a meghívott startupok mutatkozhattak be, ezt követően a moszkvai, pekingi és New York-i magyar intézetek vezetői szóltak a magyar kultúra terjesztésének sajátos módjairól, végül pedig az állami szereplőké volt a színpad.

Az első órában hat startup promotálta magát és igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, miért is lenne előnyös mindkét félnek az együttműködés: részükről nyilvánvalóan a külföldi terjeszkedés az egyik fő motiváció, a magyar intézetek számára pedig a magyar kultúra sokoldalúságának kommunikálása kifelé. Klassz megoldásokkal találkoztunk, a bemutatók pedig lelkesítően hatottak, jó volt látni ugyanis, hogy itthon sem halt ki a működő és használható ötletekkel rendelkező és azokat meg is valósító embertípus. A hat cég bemutatkozása pedig azt is világossá tette, hogy a lehető legkülönfélébb termékek beférhetnek a kultúra fogalma alá, a Virivee ombre és nyomott mintás harisnyái éppúgy, mint a Plukkido névre hallgató gyerekjáték, mely a szülő és a kicsik közötti kommunikációs zavarokat igyekszik elsimítani. Innovatív fejlesztések is bemutatkozhattak ebben az órában, a Hand in scan, mely a kézhigiénia javítását célozta meg, a Grofie, ami képes a növényeket életben tartani azáltal, hogy biztosítja számukra a szükséges táptalajt, vizet és fényt, illetve Ökuka, mely a szelektív hulladékgyűjtésnek egy elérhető formáját kínálja fel és a Videomapping, ami egy mozgalmas film segítségével mutatta be szolgáltatásait és tavalyi sikerprojektjeit, az épületfestésektől, a beltéri és autós vetítésektől  vizuális kezdve a 3D-s performanszokig.

A következő órában Peking, Moszka és New York kultúrafogyasztásáról és speciális igényeiről beszélgetett Böröszményi-Nagy Gergely az illetékes igazgatókkal, Buslig Szonjával, Baranyi Andrással és Romsics Gergellyel. Baranyi kihangsúlyozta, hogy a moszkvai kulturális piac hatalmas, amit jól mutat, hogy a városban négyszáz színház található, éppen ezért kiemelkedő szerepe van a kommunikációnak a magyar kultúra terjesztésében. A másik nehézséget “a fokozódó nemzetközi helyzet” jelenti ebben a városban, ennek ellenére a moszkai magyar intézet vezetői nem csüggednek, hiszen az oroszok érdeklődnek az innovatív megoldások és a kultúra iránt. Buslig is kiemelte, hogy Pekingben is óriási a versenyhelyzet, éppen azért, mert Kínában a kreatív- és kultúripar a két legdinamikusabban fejlődő ágazat. Itt komoly kihívást jelent az is, hogy a kínaiak nem sokat tudnak Magyarországról, illetve, hogy teljesen mások a kultúrafogyasztási szokásaik, ezért nagyon oda kell figyelni egy esemény kommunikálására. Romsics valami hasonlót fogalmazott meg, amikor a magyar kultúra New York-i népszerűsítéséről beszélt: szerinte itt minden program egy kihívás, hiszen hatalmas a kínálat, amivel szerinte csak úgy lehet megküzdeni, ha bizonyos programokat bizonyos helyszínekre szerveznek, tehát, ha a már egy meglévő közönséghez szállítják oda az adott eseményt - ahogy teszi ezt például a Pop Up Budapest kezdeményezés, mely az adott területen élő helyi közösséget igyekszik bevonni a magyar kultúrába, miközben kulturális párbeszédet kezdeményez a New York-i lakosok és a magyarok között. Buslig szerint Pekingben a legcélravezetőbb az, ha egy adott programnak megtalálják a megfelelő életteret, ahol működni tud, míg Moszkvában a kulturális rések kitöltésével lehet hatékonyan kommunikálni a magyar kultúrát.

A szekció végén a BI, a HITA, a NIH és a startupperek beszélgettek arról, hogy az államnak milyen szerepe lehet a magyar kreatív és kultúrális ipar külföldi népszerűsítésében. Itt már némi vita bontakozott ki bizonyos kérdésekről. Bödőcs Róbert (HITA) és Miskolczy Csaba szerint az államnak fontos szerepet kellene vállalnia a startupok és a magyar cégek támogatásában és külföldi népszerűsítésében, míg Turcsán Tamás és Korányi László szerint nem feladata az államnak, hogy ezeket a problémákat megoldja. A csoport egyik fele tehát amellett érvelt, hogy szükség van az anyagi támogatásokra, illetve a képzések és fejlesztések lehetővé tételére az állam részéről, míg a másik csapat szerint elegendő, ha ezek a szereplők nem ártanak, csak hagyják a cégeket működni. Sirály Péter, a Grofie egyik alapítója is ehhez a gondolathoz kapcsolódott, amikor kihangsúlyozta, hogy neki elegendő, ha az állam vagy az adott magyar intézet repülőjegyet és szállást biztosít, a többiről (értékesítés, bemutatkozás) ő már tud gondoskodni. Hatos Pál szerint azonban az együttműködések megkerülhetetlenek: egy magyar cég külföldi sikeréhez kreativitás, networking és mobilitás kell. A beszélgetés végén tehát arra jutottak, hogy a legideálisabb az, ha az egészséges részek (tehát a magyar cég/startup, az állam és a külföldi magyar intézet) együttműködésével terjesztik a magyar kultúrát.

Fotó: Bach Máté