film
2009. 07. 17.
James Cagney, az amerikai filmek "kemény fiúja" 110 éve született
Az amerikai gengszterfilm fénykora a múlt század harmincas éveiben elképzelhetetlen lett volna a száztíz éve, 1899. július 17-én született James Cagney nélkül. A sors iróniája, hogy a "kemény fiú" szerepekre szakosodott sztár egyetlen Oscar-díját egy zenés-táncos szerepért kapta.
Amatőr bokszoló apja csaposként kereste kenyerét New York egyik leghírhedtebb kerületében, Cagney az ivó fölötti szobában nőtt fel. Nem csak az iskolában, az utcán is sokat tanult, egyebek között a verekedés tudományát és azt, hogy soha ne adja fel a harcot. Szegénysége dacára eljutott az egyetemig, ám az első félév után meghalt apja, s neki kellett átvennie a családfenntartó szerepét. Bár akkor csak egy (igaz, nehéz) szabályos tánclépést tudott, 1919-ben elment egy filmválogatására, s a producerek felvették - nőnek maszkírozott katonaként kellett a tánckarban ropnia.
Anyja megnyugtatása érdekében elvállalt egy "rendes" állást is, miközben a Broadway színházaiban játszott kisebb-nagyobb szerepeket. 1930-ban három hétre szerződtette a Warner stúdió, végül öt évig alkalmazták. Jobbára gengszter-szerepeket kapott, a legnagyobb sikert az 1931-es A közellenségben aratta, ezzel egyben megalapozta a róla kialakult nehéz fiú képet is.
A Warner vezetőivel többször összeveszett, majd kibékült, végül 1935-ben szerződésszegés miatt beperelte őket. A pert végül megnyerte, addig korábban színész még nem győzött jogvitában nagy stúdió ellen. Két évig független produkciókban szerethető karaktereket játszott, de 1938-ban a Warner anyagilag rendkívül előnyös feltételekkel visszacsábította, ennek ára azonban az volt, hogy ismét a kemény fiúkat kellett játszania.
Karrierjének csúcsára 1942-ben a Yankee Doodle Dandy című filmmel ért fel, amelyben végre kibújhatott a skatulyából, s bebizonyította, hogy énekes-táncosként is felejthetetlen alakítást tud nyújtani. A film három Oscar-díjat nyert, Cagney a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát szoríthatta magához. Az '50-es években cinikus, komisz karaktereket játszott, és egyetlen egyszer a rendezéssel is megpróbálkozott a Rövid úton a pokolba című filmben. 1961-ben a Billy Wilder rendezte Egy, kettő, három című filmmel búcsúzott a színészi pályától, s farmjára vonult vissza. Élete alkonyán Milos Formannak még igent mondott a Ragtime kedvéért, de elhatalmasodó betegsége megakadályozta a további munkában. James Cagney 1986. március 30-én halt meg New Yorkban.
A magánéletben a nyilvánosságot kerülő színész 1921-ben nősült meg, és Hollywoodban szokatlan módon haláláig kitartott felesége mellett. Feketeöves cselgáncsozó volt, szívesen és tehetségesen festegetett, de csak egy képét adta el, azt is jótékonysági célra. Alakításaihoz soha nem végzett szerepelemzést, mindig saját tapasztalataiból merített, stílusa nagy hatással volt egyebek között Clint Eastwoodra.
Anyja megnyugtatása érdekében elvállalt egy "rendes" állást is, miközben a Broadway színházaiban játszott kisebb-nagyobb szerepeket. 1930-ban három hétre szerződtette a Warner stúdió, végül öt évig alkalmazták. Jobbára gengszter-szerepeket kapott, a legnagyobb sikert az 1931-es A közellenségben aratta, ezzel egyben megalapozta a róla kialakult nehéz fiú képet is.
A Warner vezetőivel többször összeveszett, majd kibékült, végül 1935-ben szerződésszegés miatt beperelte őket. A pert végül megnyerte, addig korábban színész még nem győzött jogvitában nagy stúdió ellen. Két évig független produkciókban szerethető karaktereket játszott, de 1938-ban a Warner anyagilag rendkívül előnyös feltételekkel visszacsábította, ennek ára azonban az volt, hogy ismét a kemény fiúkat kellett játszania.
Karrierjének csúcsára 1942-ben a Yankee Doodle Dandy című filmmel ért fel, amelyben végre kibújhatott a skatulyából, s bebizonyította, hogy énekes-táncosként is felejthetetlen alakítást tud nyújtani. A film három Oscar-díjat nyert, Cagney a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát szoríthatta magához. Az '50-es években cinikus, komisz karaktereket játszott, és egyetlen egyszer a rendezéssel is megpróbálkozott a Rövid úton a pokolba című filmben. 1961-ben a Billy Wilder rendezte Egy, kettő, három című filmmel búcsúzott a színészi pályától, s farmjára vonult vissza. Élete alkonyán Milos Formannak még igent mondott a Ragtime kedvéért, de elhatalmasodó betegsége megakadályozta a további munkában. James Cagney 1986. március 30-én halt meg New Yorkban.
A magánéletben a nyilvánosságot kerülő színész 1921-ben nősült meg, és Hollywoodban szokatlan módon haláláig kitartott felesége mellett. Feketeöves cselgáncsozó volt, szívesen és tehetségesen festegetett, de csak egy képét adta el, azt is jótékonysági célra. Alakításaihoz soha nem végzett szerepelemzést, mindig saját tapasztalataiból merített, stílusa nagy hatással volt egyebek között Clint Eastwoodra.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
film
Az idei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról
Más művészeti ágakról
zene
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
