A főzenekar a brit Van Der Graaf Generatort 1967-ben alapította meg az akkor 18 éves énekes-billentyűs Peter Hamill. Az azóta számtalan felálláson átesett együttesben máig ő jelenti a zenekar biztos pontját és kreatív origóját. Mi sem jelzi jobban jelentőségét, hogy a ma az együttes debütalbumaként számon tartott, 1969-es Aerosol Grey Machine voltaképpen az ő szólólemezeként látott napvilágot. A zenekar a progresszív rock első nagy hullámának (Emerson Lake and Palmer, Yes, King Crimson) része, bár zenéjük hangvétele kortársaikénál, elsősorban Peter Hamill karakterének köszönhetően drámaibb és személyesebb.

Pályafutásuk szintén a lánglelkű frontember szeszélyei szerint alakult. A következő tíz évben négy albumot jelentettek meg (The Least We Can Do Is Wave To Each Other, a H to He, Who Am The Only One és a Pawn Hearts), majd egy négy éves szünetet követően három év alatt öt lemezt hoztak össze. A nyolcvanas-kilencvenes években csak egy-egy koncert erejéig állt össze a csapat. 2003 óta azonban ugyanazzal a lendülettel tűnnek folytatni, mintha a húsz éves szünet meg sem történt volna. Ezt a meggyőző látszatot erősítik a sikeres koncertek, és a 2005-re elkészülő új album, a Present, valamint a 2008-as Trisector.



Az angolszász világban a progresszív rocknak e válfaja őshonosnak mondható. Hazánkban kevesebb, de annál üdítőbb példákat találni: a hetvenes években a Syrius keltette fel a világ figyelmét, annyira, hogy lemezüket végül csupán emigrációban, Ausztráliában sikerült rögzíteniük. Az Afrer Crying viszont már a nyolcvanas években indult. Első, angol nyelvű lemezük 1990-ben látott napvilágot. Azóta, mint a sok zenészű art rock projektekben szokás, számtalan tagcserén mentek keresztül. Stabil pont maradt Pejtsik Péter, csellista és Winkler Balázs, trombitás-billentyűs. A következő évek lemezein (Megalázottak és megszomorítottak, De Profundis) számtalan dallal és nagy ívű, instrumentális kompozícióval gazdagították az art rock irodalmát. Mindeközben rendszeresen koncerteztek a világ minden táján, az art rock szintér igencsak válogatós szakmájának és közönségének körében komoly elismeréseket aratva. Új színt hozva az együttesbe 2002-ben csatlakozott a progresszív metál szintérről érkezett Bátky-Valentin Zoltán énekes, aki ha nem az After Cryinggal ad koncertet, a Wendigo  együttessel viszi előre az igényes metálzene ügyét.

(Az After Crying zenéjébe  myspace oldaluk enged belefülelést.)

After Crying:
 
Bátky Zoltán – ének
Egervári Gábor – koncerthang, narráció, fuvola, szövegek
Lengyel Zoltán – billentyűs hangszerek
Madai Zsolt – dob, ütőhangszerek
Pejtsik Péter – cselló, basszusgitár, zene
Torma Ferenc – gitár, billentyűk, zene
Winkler Balázs – trombita, billentyűk, zene

Van Der Graaf Generator:

Peter Hammill – gitár, ének
Hugh Banton – orgona
Guy Evans – dob

2009. január 21. szerda 19:30 - 22:00

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem